Orbán Viktor kampányol. Egy a zászló © Müller Judit |
Mégis aligha lesz kormányprogram a Szent István-tervből. Nem csak azért, mert a konkrét, a kormányzás mindennapjaira szóló tervalkotás egy másik testület, a Navracsics Tibor által vezetett "Polgári kormányzás 2006" munkacsoport feladata. A tudóscsoport által kidolgozott 145 oldal műfajilag is alkalmatlan arra, hogy az abban foglaltakat "egy az egyben" aprópénzre váltsák. Igaz, feltehetően nem is ez volt a cél. A szerzők - akik között nemcsak közgazdászok, szociológusok, egyetemi oktatók, orvosok és kutatók vannak, de akad például genetikus, földbirtokjogász, kohó-, illetve gépészmérnök - maguk is úgy definiálják dolgozatukat, hogy az "értékelvű előretekintés", amely előtanulmány lehet ugyan például egy gazdasági tervhez, ám egy második Széchenyi-tervként semmiképp nem lehetne alkalmazni.
A terv lényegében ugyanazt járja körül - csak ezúttal nem egy oldalon -, amit a Fidesz két évvel ezelőtti szövetséggé alakulásakor elfogadott alapítólevele fogalmazott meg: "valljuk, hogy létezik erkölcsi rend, amely az emberi akarat felett áll (...), hogy az igazság a közéleti cselekvés kiindulópontjává tehető, és hogy az emberi élet nem merül ki a fogyasztásban, a mégoly vonzó vágyak minél gyorsabb kielégítésében". A szerzők a magyar társadalmat olyan értékközösségként mutatják be, amelyben átmenetileg meglazultak az eresztékek, minek nyomán az ország a "gyökértelenség lelkiállapotába" került. E kórt - írják - "a közös erkölcsi elveket valló, egymásban bízó, együtt munkálkodó kis közösségek megerősödése" szoríthatja vissza. A terv igazán ott lép túl a Fidesz által korábban már feszegetett határokon, hogy a "katalizálni" vágyott értékközösségek között kiemelten kezeli a vallási közösségeket, amelyekben az "emberek toleránsabbak, együttműködőbbek és kevésbé gyűlölködők". Ezért - javasolják a szerzők, akik közül többen egyházi intézményekben dolgoznak - "az egyházaknak személyesebben kellene megszólítaniuk a támpontot kereső embereket".
Az írásban folyamatosan visszaköszönnek Orbán utóbbi egy-két évben elmondott beszédeiben - például a februári országértékeléskor, illetve a június 11-ei Fidesz-kongresszuson - elhangzott gondolatai. Például, hogy annak az értékközösségnek, amit ma - a szerzők által kimondatlanul is - a Fidesz és szövetségesei képviselnek, a legnagyobb ellenfele már nem egyik vagy másik politikai párt, hanem egy másik világnézet: a liberalizmus. S minthogy utóbbi a szabad döntést tette meg például a gazdaság alapjának - a tőke pedig nincs tekintettel a népesség szociális-kulturális helyzetének alakulására -, a jövőért érzett felelősség kizárólag a nemzeti kormányokra hárul. A levezetésből pedig adja magát az a konklúzió: növelni kell az állam szerepvállalását.
Kudlik Júlia és Orbán Viktor. Tapsolj ma nevetve © Túry Gergely |
A radikális jobboldal számára alighanem túlságosan puhának tetsző utóbbi kijelentéseket a dokumentum azzal ellensúlyozza, hogy egyfajta "retorikai hidat", politikai átjárót nyit feléjük, amikor az Idegenek Európában és Magyarországon fejezetben arról értekezik: a bevándorlási politikában "helyesebb, ha az ország nem igyekszik túlságosan hirtelen nyitni". Kivéve természetesen az esetleg bevándorolni akaró magyarok befogadását, "hiszen ők is mi vagyunk". A kettős állampolgárság ügyében ugyanakkor a szövegből mégis csak egy gyenge "igen" olvasható ki, azzal a megszorítással, hogy a feszültségek elkerülése érdekében célszerűbb lenne országspecifikusan - kétoldalú szerződésekben - rögzíteni a feltételeket. A professzorok által összeállított "A magyarságpolitika tízparancsolata" pedig egy újabb népszavazási fiaskó elkerülése érdekében kimondatná az Országgyűléssel, hogy a határon túli magyarságot érintő ügyeket nem lehet referendum tárgyává tenni.
Kiemelt terjedelemben foglalkozik a professzorok nemzetstratégiai tervezete az agráriummal és a vidékpolitikával. A fő cél itt az lenne, hogy a falvakban is meghonosodjon a "polgári életvitel". Ehhez olyan kézzelfogható kormányzati intézkedéseket javasol hozzárendelni a terv, mint például a kistelepüléseken is "városi minőségű" infrastruktúra. A gazdatársadalom "polgárosítását", illetve a kis és közepes családi gazdaságok uralkodóvá válását a Szent István-terv elsősorban az állami támogatás- és elvonáspolitikával javasolja előmozdítani. A szociálpolitikában ugyanakkor - amit a népesedési helyzet, illetve a cigányság integrációjához kapcsolódva tárgyal az anyag - a professzorok az Orbán-kormány által vallott elvekhez való visszatérést javasolják. Mondván: a függőséghez vezető segélyezési politikával szemben az egyének cselekvőképességét javító eszközöket kell előnyben részesíteni.
Jelentős terjedelmet szántak a szerzők az "információs és dezinformációs társadalomnak", magyarán a sajtónak is, ahol ma, úgymond, a legtöbbször élnek vissza a rendszerváltáskor megszerzett szabadsággal. A terv a média "szigorú erkölcsi felügyelet alá helyezését" javasolja, amit elsősorban a tisztességes verseny és a kiskorúak védelmével indokolnak a szerzők.
A rend és a rend iránti vágy fontossága azonban nem csak a médiával foglalkozó fejezet alapvetése: a Szent István-terv egészének szellemiségét áthatja. "A konzervativizmus a rend és a rájuk épülő közösségek, intézmények védelmére kel a liberalizmussal szemben" - áll a Mi a magyar, és mi az európai című fejezetben. A gazdaságról szólva pedig ez olvasható az Erőre kapni fejezetcím alatt: "Bármely nemzeti fejlesztési program végrehajtásának alapfeltétele a törvény és a rend uralma." S végül az egyoldalas Utószó is azt emeli ki, hogy bár a rendszerváltással a magyarság ölébe hullott a szabadság, az "nem szült neki rendet".
Bár a szöveg indirekten azt sugallja, hogy az országnak olyan, erőskezű vezetőre van szüksége, aki képes a rend helyreállítására, a szerzők diplomatikusan csak annyit állapítanak meg, hogy e rend csírái akkor alakulhatnak majd ki, "ha az emberek elkezdik becsülni magukat és társaikat". De, hogy a kereszténységre, a zsidó-keresztény értékekre történő megannyi utalás után a pogány hagyományok se maradjanak ki a szövegből, a szerzők egy olyan fordulattal zárják a Szent István-tervet, ami mellesleg erősen hajaz Szörényi-Bródy István, a király című rockoperája utolsó mondatára ("veled Uram, de nélküled"): A felelősség útját kell megtalálnunk, mégpedig: "Isten segedelmével vagy akárhogy".
DOBSZAY JÁNOS