Okszana Fjodorova. Bájos tények © AP |
A jelek szerint nem tétlenül. Több hatóságot is megkeresett azzal, hogy pontosan ismeri az Erste Bank Rt. móri fiókjában 2002-ben történt vérengzés (HVG, 2002. május 18.) hátterét, tudja és bizonyítani is képes, kik és miért követték el a bűncselekményt, s érzékeltette, nem azok - Kaiser Ede és Hajdú László -, akik végül a bíróság elé kerültek (Kaiser az idén októberben jogerősen tényleges életfogytiglani szabadságvesztést kapott, Hajdú szerepével kapcsolatban új eljárás kezdődik majd).
Faragó Lajos jogász, akit Boris S. bízott meg információja útjának egyengetésével, a HVG-nek állítja: bár ügyfele nyolc alkalommal találkozott különféle hatósági személyekkel, köztük az Országos Rendőr-főkapitányság Nemzeti Nyomozóirodája tisztjeivel, a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársával, sőt egy ízben még az FBI két nyomozójával is, érdemben senki sem hallgatta ki. Faragó hétfőn indítványozta a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatalnál, hogy ügyfele vallomást tehessen a Hajdú elleni megismételt eljárásban - a jogász szerint ezt a kérést a hatályos normák szerint nem lehet elutasítani.
Faragó - aki vádalkut remél Boris S.-nek az információkért cserébe - a részletekről nem kívánt nyilatkozni. Más források annyit közöltek a HVG-vel: a szlovák férfi változata szerint Oroszországból induló "értékes szállítmány hibás teljesítésén" dühödtek be a megbízott átvevők, s ez torkollott mészárlásba; úgy tudni, a titokzatos áru nem pénz volt, noha a pénzszállítóval kellett érkeznie. Tény, a kalandregénybe illő történet nem tűnik életszerűtlenebbnek, mint amit végül a nyomozók kideríteni véltek, vagyis hogy a két hétpróbás bűnöző, Hajdú és Kaiser 7 millió forintos zsákmányért kivégzett nyolc embert, majd szétlőtték a fiók számítógépeit, miközben meg sem próbálták kinyittatni az 50 millió forintot tartalmazó trezort. Arról nem is szólva, hogy a jogerős ítélet után sem derült ki, ki lőtte le a nyolc áldozatot; Kaiser az indokolás szerint a tetthelyet őrizte (HVG, 2005. október 29.).
Lehetett némi rálátása Boris S.-nek bizonyos bűnszervezetek munkájára: a HVG értesülései szerint a magyarul - édesanyja révén - folyékonyan beszélő férfi korábban Csehszlovákia, majd Szlovákia katonai hírszerzését erősítette. Figyelemre méltó az is, hogy a tanúskodásra jelentkező férfi annak a Budalakk-csoportnak a cégében tulajdonos, amelyhez a mészárlás napján rögzített egyik utolsó banki tranzakció kötődik: valaki több százezer forint készpénzt vett fel a Budalakk nevében az Erste-fiókban (a cégadatok szerint a jelenleg felszámolás alatt álló, a Mórhoz közeli Pusztavámon működő Budalakk Éta Kft.-nek volt számlája az ominózus bankfiókban, amelyet azonban még a bűncselekményt megelőzően, 2001-ben megszüntettek). "A nyomozati iratok megismerésekor szemet szúrt a Budalakk neve: más híres-hírhedt ügyfele nem volt a bankfióknak. Többször jeleztem a hatóságoknak, nem találtam nyomát, hogy utánanéztek volna ennek a szálnak, de hiába" - nyilatkozta most a HVG-nek Dezső Antal, Kaiser védője.
A kémvilágot nemcsak könyvekből ismerő források nem zárják ki, hogy Boris S. fedett hírszerzőként vállalt szerepet az 1990-es évek végén a Budalakkban. Tény, a cégnél, amelybe először - mint a liechtensteini IEH Inter-Euro-Handel AG képviselője - bevásárolt, történtek megfigyelésre érdemes események. Az akkor Tóvilág Kft.-nek nevezett, Rózsa Ferenc résztulajdonában álló vállalkozás volt a háborús ok Rózsáék, illetve a moszkvai keresztapa hírében álló Vlagyimir Golubjev és köre között. Golubjev, az ő barátnője, a 2002-es Miss Universe, Okszana Fjodorova, illetve a szentpétervári Igor Utkin 2001-ben fektetett be a pusztavámi vállalkozás testvércégébe, a Budalakk Éta Rt.-be (HVG, 2003. február 22.). Az oroszok, akkori elmondásuk szerint, mintegy 140 millió forintot öltek a magyar vállalkozásba, Rózsa azonban a hátuk mögött - mintha még az övé volna - eladta az rt-t a Tóvilágnak. Vitájuk máig tart, akárcsak a Rózsa ellen csődbűntett miatt folyó büntetőper, amelyben mint az egyik bedőlt Budalakk-cég hitelének felvásárlója szerepel a Tóvilág. Nem mellékesen az orosz befektetők történetéhez hasonló módon járt pórul a Budalakkal Boris S. is: mint a szlovák férfi egy cégbírósági beadványában írta, az adásvételt követően Rózsáék mindent elkövettek, hogy visszaszerezzék a vállalkozást. A vita ebben az ügyben sem zárult le, a cégbíróság peres utat ajánlott a vitázó feleknek.
A vallomástételre jelentkező férfi móri történetének ismerői sejteni engedik, Golubjevékről is hallhatna ezt-azt az ügyészség, ha végül hajlandó lenne kifaggatni. Rendőri és ügyészi források ugyanakkor állítják, Boris S. évek óta házal a saját változatával, amelyet ismernek, de nem adnak neki hitelt. Hangsúlyozzák, a szlovák férfi történetét senki sem támasztja alá, kivéve az egyik zálogházi rablót, akire vádalku hiányában akár 15 év fegyház is várhat (a zálogházi rablóbandaként elhíresült bűnszervezet közreműködésével 2001-ben legalább 13 zálogfiókot raboltak ki országszerte). Utóbbi férfi aktivizálódása a Boris S.-féle változatot megfontolásra érdemesnek tartók szerint is inkább ront a történet hitelességén. Ahogyan az egykori állítólagos hírszerző szavahihetőségét sem erősíti a tény, hogy "hazugságalapú" bűncselekmény miatt áll a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt. A vád szerint befektetőktől vett át pénzeket azzal, hogy segít vállalkozásuk beindításában, de nem segített, illetve nem törlesztette a felvett ingatlanhitelt, s összesen 8,5 millió forint kárt okozott.
A Kaisert másodfokon elítélő tanács elnöke egyébként az ítélet indokolásában kitért Boris S.-ék vallomására, azt hangsúlyozva, megkereste a nyomozóhatóságokat, amelyek biztosították, a felajánlott információk irrelevánsak. Faragó mindennek ellenére kitart amellett, hogy ügyfelét érdemben nem faggatta senki, s mint hangsúlyozta, nem is tehették volna, hiszen ügyfele vádalku hiányában nem ismerteti a részleteket.
RÁDI ANTÓNIA