Jogerősen büntetett pénzemberek

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Noha a zárt pénzvilág szolidáris azokkal, akik összeütközésbe kerültek az igazságszolgáltatással, az érintett bankárok, brókerek küszködve vagy egyáltalán nem állnak talpra.

Kunos Péter exbankár
© Horváth Szabolcs
"Tücsök voltam, hegedültem, élveztem a munkámat" - nosztalgiázott Lupis József, akit 1998 nyarán a jogi szakértők nagy része szerint a magyar brókertársadalom tagjai közül egyedülálló szigorral, példát statuálva ítéltek hatéves börtönbüntetésre sikkasztás, csalás és magánokirat-hamisítás miatt, melyekkel a bírói indoklás szerint 3 milliárd forintos kárt okozott, főként állami szervezeteknek. A büntetéséből négy és fél évet letöltő Lupis nehezen talál magára: most az autós biznisszel próbálkozik, amelyben üzlettársa Nobilis Kristóf, aki korábban szintén a brókerszakmában jeleskedett, ma pedig ingatlanbefektetésekben érdekelt, s tulajdonosa az Index és a Portfolió internetes hírportáloknak is. Az általuk alapított Lignum 68 GmbH német autókat vásárol, majd ad bérbe magyar kuncsaftoknak. E tevékenységet Magyarországon a Taxcar Üzemeltető és Szolgáltató Kft. szervezi, amelynek szintén Lupis és Nobilis a tulajdonosa, vezetője pedig a korábban úgyszintén bróker Geszti László.

"A börtönzsargon szerint szólva a jó magaviselettel, szorgos munkával és feltűnő ápoltsággal kiérdemelt kedvezmény révén 16 hónap után szabadultam. Nulláról indultam, mert mindent a bank jövőjére tettem fel, és nem gondoltam arra, hogy egyszer mindent újra kell kezdenem" - mondta a HVG-nek az 1989-ben még pénzügyminisztériumi államtitkárként dolgozó Kunos Péter, az Agrobank Rt. egykori vezére. Őt, Lupishoz hasonlóan, a bankárvilágot sokkoló szigorral, gazdasági vesztegetés miatt ítélték kétéves börtönbüntetésre, közvetlenül az 1998-as országgyűlési választások előtt. "A bankszakma mindvégig kiállt mellettem, ideértve a Bankszövetséget és az akkori Bankfelügyeletet is" - büszkélkedett Kunos. Igazi elégtételt jelent számára, hogy az üzleti életben kezdenek beérni - mint ő mondja - "igen bonyolult" ügyei, és szinte rehabilitációnak tekinti, hogy a Magyar Sakkszövetség újból elnökévé választotta.

Kunos valóban igen aktív üzletember: résztulajdonában áll például a Pro-Hill Ingatlanfejlesztő és Vagyonkezelő Kft., amely a hányatott sorsú Hotel Rózsadombot építi át 10 milliárd forintos beruházással luxuslakóparkká (HVG, 2005. április 9.). Az exbankár ingatlanfejlesztésbe készül fogni Cseljabinszkban is a részben orosz tőkéből az idén alapított Hungaro Polyot Kft. színeiben. A társaság magyar résztulajdonosa Nagy Miklós, az 1992-ben felszámolt Gávavencsellő és Vidéke Takarékszövetkezet egykori elnöke is, akit 1997-ben kétéves börtönre ítéltek hűtlen kezelés miatt. Kunos legutóbb a filmiparba vágott bele: első számú vezetője az idén tavasszal, uruguayi és amerikai tőkével alakult, Nagy Miklós által is jegyzett Imusol Hungária Befektető és Vagyonkezelő Rt.-nek, amely - ha összejön az alapítók által beígért félmilliárd forint - filmeket forgat majd Magyarországon.

"A pénzemberek zárt világa visszafogadja azt, akinek büntetőpere volt. Itt ugyanis sokan alkalmaztak már olyan válságmenedzselési technikát, amellyel, legalábbis a szigorú jogi megítélés szerint, átléphették a törvényesség határait" - mondta a HVG-nek egy, a neve elhallgatását kérő ügyvéd, aki több, bajba került pénzembert is képviselt. Hiába töltik le büntetésüket, az elítélt bankárok vagy brókerek büntetett előéletük miatt nem kerülhetnek újra vezető pozícióba. A pénzügyi vállalkozásokat szabályozó hitelintézeti és a brókercégek számára irányadó tőkepiaci kódex szerint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete már azok kinevezését sem engedélyezheti, akik ellen az ügyészség vádat emelt (felmentő ítélet esetén az illető természetesen elfoglalhatja a vezető állást).

Második oldal (Oldaltörés)

Az eddigi bank-, brókercég- vagy lízingvállalati csődök büntetőjogi megítélése korántsem egyértelmű, pláne nem volt az a kilencvenes években. "A rendszerváltás után olyan új típusú bűncselekmények merültek fel, olyan ügyekben emeltek vádat, amelyekre addig nem volt példa. Ítélkezési gyakorlat hiányában a bírák a jogszabály értelmezése mellett csak a lelkiismeretükre támaszkodhattak" - idézi fel Lomnici István, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. "A döntésekért azonban minden bíró maga felel, azokba senki sem szólhat bele. Akadtak olyan esetek, például az Agrobank-ügy, amelyeknél neves jogászok vitatták, hogy az bűncselekmény-e, vagy sem, és utóbb a jogerős ítéletet is elutasították. A jogállam fontos szabálya ugyanakkor, hogy a jogerős verdikt az alkotmány értelmében mindenkire kötelező" - jelentette ki a HVG-nek Lomnici.

A legnagyobb pénzügyi büntetőeljárásokban gyakran érintett a politika is, vagy mert az ügynek több ezer, akár milliárdokat követelő - a kártalanítást a mindenkori kormánytól váró - panaszosa van, vagy mert pártok, politikusok keveredtek bele az eseményekbe a bűncselekmény feltételezett kedvezményezettjeiként. Ám ez utóbbit az eljárásokban úgy tűnik, nem lehet bizonyítani: a Postabank-eset több mint négyéves vagy a Kulcsár-ügy kétéves nyomozása legalábbis a nélkül zárult le, hogy fény derült volna rá, kik voltak a valódi haszonélvezői a macis bank csődjének vagy a K&H brókerházában elkövetett 20 milliárd forintos sikkasztásnak.

Máig vitatott az első két kirakatper áldozatának, Lupisnak és Kunosnak az ítélete is. Az egykori Lupis Brókerház tulajdonosát első fokon még "csak" kétéves felfüggesztett szabadságvesztésre kárhoztatta a több hasonló ügyben is ítélkező - például 2006 tavaszától a Kulcsár-pert is tárgyaló - Varga Zoltán bíró. A brókercég ingatlanvagyona ugyanis elvileg fedezte a prominens állami ügyfelek, a honvédelmi és a belügyi tárca, valamint a MÁV beragadt követelését, Lupis maga pedig egy fillért sem tett zsebre. Jogi szakértők szerint a brókerház csődjét két éven át a jeles kliensek pénzéből takargató, ám azt végül 1994-ben nyíltan vállaló s önmagát a rendőrségen feladó Lupis jogerős büntetése példátlanul szigorú volt.

"Az a speciális biztosítékrendszer, amit a Legfelsőbb Bíróság vesztegetésnek minősített, az elsőfokú, felmentő ítélet indoklása szerint még dicséretes és követendő dolog volt" - utalt saját története ellentmondásosságára a HVG-nek Kunos. A számára kedvező verdiktet Diós Erzsébet bírónő hozta, aki most első fokon a Postabank-ügyet tárgyalja. Hiába kapott azonban Kunos kegyelmet az elmarasztaló ítélet után Göncz Árpád köztársasági elnöktől, Dávid Ibolya, a jobboldali kormány igazságügyi minisztere nem írta azt alá, s e szokatlan húzás jócskán növelte a politikusi népszerűségét. Kunost 2001-ben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is elutasította, amely az ügy lényegét nem, csak az emberi jogok esetleges sárba tiprását vizsgálja.

"Életem csúcspontján vágtak el" - mondta a HVG-nek keserűen Kollarik István, az 1993-ban tönkrement Iparbankház Rt. vezérigazgatója, akit 1998-ban kétéves felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek mérleghamisítás miatt. A bankember a rendszerváltást megelőzően pénzügyminiszter-helyettesként, majd az akkori Országos Tervhivatal elnökhelyetteseként dolgozott, 1990-ben pedig, Rabár Ferenc távozása után - Torgyán József kisgazda elnök javaslatára - pénzügyminiszter-jelöltként is szóba került. Az Iparbankházból 1993-ban elküldött Kollarik csak 1994-ben tudta meg, hogy nyomozás folyik ellene egy általa a bankból kábítószerezés miatt eltávolított kollégája feljelentése nyomán. A vád szerint az Iparbankház 1991. évről szóló mérlegét a valósnál szebbnek tüntették fel, hogy prémiumot kaphassanak a vezetők. "A mérlegkészítés technikájába nem szóltam bele, azt szakértő kollégáimra hagytam" - magyarázta az ügyéről először a HVG-nek nyilatkozó bankár, hogy szerinte olyasmiért büntették meg, amit nem követett el, de még csak nem is tudhatott róla. Kollarikot az állami Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt.-nél érte a fiaskó, ahonnan a büntetőügy miatt el kellett jönnie, majd 2003-tól 2005-ig az OTP bankcsoport egészségpénztárát vezette. "Bár a szakma nem bélyegzett meg, az elmarasztaló ítélet olyan erős belső gátakat alakított ki bennem, hogy eddig kerültem a nyilvánosságot. Mostanra jutottam el oda, hogy esetleg ismét vállalnék kormányzati munkát" - vallotta meg a pillanatnyilag szabadúszó szakember.

Teljes visszavonultságban él O. Nagy Imre, a Lupis Brókerházat is "bedöntő" Ybl Bank egykori tulajdonosa, akit egy 1996-os jogerős verdikttel tettek hűvösbe négy évre hűtlen kezelés miatt (ő és a bank szintén négy évre ítélt vezérigazgatója, Jamniczky Zoltánné a betétesek 2,5 milliárd forintjának a hollétéről nem tudtak számot adni). Az ügyében még nemzetközi jogorvoslatban reménykedő, mérnök-számítástechnikusi végzettségű, a HVG-nek nyilatkozni nem hajlandó O. Nagyról annyit lehet tudni, hogy családja számítástechnikai cégében, a Compconto Kft.-ben talált menedéket.

GYENIS ÁGNES