Három ügynök is volt Szabó István osztályában?

A hvg.hu Ügynökdossziéja

Ha sok mindent tudni szeretne az állambiztonsági szolgálatok tevékenységéről, böngéssze a hvg.hu Ügynökdossziéját!

Szabó kifejtette, egyetlen kérdést kap újra és újra: miért nem tárta fel múltját 16 évvel ezelőtt, a rendszerváltáskor. Most már világos, ha beszélt volna, ugyanezek a nevek és cselekmények kerültek volna terítékre, "az pedig egy III/III-as akció lett volna" – magyarázta a művész.

"Nagyon sajnálom, nem volt meghatalmazásom" – mondta a Millenáris Teátrumban tartott sajtótájékoztatón, amelyen a Színház- és Filmművészeti Főiskola egykori, Máriássy Félix vezette filmrendező szakos osztályának öt tagja – Szabó István mellett Elek Judit, Kármentőné Singer Éva, Kézdi-Kovács Zsolt és Rózsa János – beszélt az 56-os forradalom utáni időszakról.

Az egyetlen Oscar-díjas magyar film rendezője azt mondta: készített egy "oktatófilmet" arról, hogyan kell viselkedni diktatúra alatt; ez a Bizalom című film, "abban minden szó szerint benne van, tanulják meg, lehet, hogy szükségük lesz rá".

Rózsa János, Szabó István legújabb filmjének, a Rokonoknak a producere, arról beszélt, hogy a mai fiatalok nem érthetik meg, mert nem élték át az akkori időszakot. A konszolidált Kádár-rezsimből nem lehet következtetni arra, ami 1957-58-ban történt; akasztották az embereket, a megtorlás borzasztó kemény volt, "be voltunk tojva".

Rózsa János azt mondta, az egykori ügynöki jelentésekből senkinek semmi baja nem lett. A három különálló jelentésben leírtak között nem voltak ellentmondások – hangoztatta, arról azonban nem ejtett szót, hogy a már ismertté vált két jelentőn, Szabó Istvánon és Kézdi-Kovács Zsolton kívül, az 1957 februárjában velük együtt letartóztatott, azóta már elhunyt Kardos Ferenc filmrendező volt-e a harmadik jelentő.

Rózsa azzal kapcsolatban, hogy állítólag róla jelentették a legrondább dolgokat, kijelentette: helyette ne sértődjön meg senki, az ő dolga, hogy mérlegelje a történtek súlyát. Úgy érzi, károsak az újságok vádaskodásai, a lapok összemossák azoknak a jelentéseit, akik másoknak kárt okoztak, bajba vittek azokéival, akik megpróbálták menteni a menthetőt.

Kézdi-Kovács Zsolt egyeztetett egykori osztálytársaival, mielőtt az Élet és Irodalomban közreadta írását ügynökmúltjáról. A rendező azt mondta, korábban nem gondolta, hogy amit 3-4 éve írt, nyilvánosságra kell hozni. 1957-ben azt tudta, hogy valamilyen módon életben kell maradni. Amit tettek, egymás és természetesen saját maguk védelmében tették. Azt is kiemelte: abból, hogy jelentéseket írt, neki semmi előnye nem származott, és reményei szerint baja sem történt senkinek.