Új karmestert keresünk © AP |
Az obskúrus történet jól jellemzi azt a káoszt, ami a magyar labdarúgás irányításában az elmúlt időszakban kialakult. Az MLSZ elnöki posztját 1999 óta betöltő Bozóky ellen a profi labdarúgó-vállalkozásokat tömörítő Magyar Labdarúgó Liga (MLL) elnöke, Kisteleki István indított nyílt támadást, éppen Matthäus szerződését állítva a célkeresztbe. Javarészt ezt taglalja az a könyvvizsgálói jelentés is, amelyet az MLSZ felügyelőbizottsága (fb) készíttetett a szövetség elnökségének biztatására, s ami Bozóky vesztét jelentette. Az elnök bukásának körülményei sem mindennapiak: a december 20-ai viharos, sértegetésektől sem mentes MLSZ-elnökségi ülés után nyilvánosságra került az elvileg bizalmas vizsgálati anyag, majd a másnapi rendkívüli közgyűlésen az MLL delegáltjai közül öten lemondtak elnökségi tagságukról. Ketten azonban - Puhl Sándor, a korábban játékvezetőként a világelithez tartozó MLSZ-alelnök, illetve Kutasi Róbert, az első osztályú REAC klubigazgatója -, felrúgva a profikkal kötött megállapodást, nem vettek részt a puccsban, így az elnökség akkor még működőképes maradt. A Bozókyval szembeni bizalmi szavazáson pedig "csupán" 61 százalék kívánta az elnök távozását, aki - mivel elmozdításához kétharmados szavazati arány kellett volna - a helyén maradhatott.
Egészen január 3-áig, amikor viszont két, a megyei labdarúgó-szövetségek, azaz az amatőrök által delegált elnökségi tag közölte, hogy lemond testületi tagságáról, ami az elnökség felosztását, egyben Bozóky mandátumának lejártát jelentette (HVG, 2005. január 7.). A könyvvizsgálói jelentés alapján készült fb-beszámolóban az áll, hogy az MLSZ-nek 200 millió forintos adóhiánya van, s további 500 millió forintot jogtalanul számolt el. A Matthäusszal évi 300 ezer eurós jövedelemben megállapodó szövetség csak ennek harmadáról kötött vele munkaszerződést - s fizette utána a közterheket -, a többit az a svájci Kentaro AG utalta a kapitánynak, amelyet a szövetség kizárólagos szaktanácsadóként bízott meg a válogatott mérkőzések jogainak értékesítésénél. Kifogásolja a jelentés a Matthäus szerződtetésében kulcsszerepet játszó Pellady Péter cégével, a Derball Kft.-vel kötött kontraktust is, amely szerint a 2004-ben 363 ezer, tavaly pedig 620 ezer eurót elérő szponzori bevételekből 30 százalék jutalék jár a Derballnak. További 20 százalékot utaltak át jutalék címén Matthäusnak is. A természetbeni juttatásokkal kapcsolatos elszámolási hiányosságokat is figyelembe véve a jelentés szerint 2004-ben 260,7 millió, tavaly az első háromnegyed évben pedig 229,2 millió forint vesztesége keletkezett az MLSZ-nek.
Bozóky a személye elleni támadásnak nevezte a beszámoló megszellőztetését, hangsúlyozva, "egyetlen forint sem került ki a magyar labdarúgásból", s hogy a szövetségi kapitány fizetését a korábbi ligaelnök nagyvállalkozó Demján Sándor érdekeltségébe tartozó Arcadom Rt. által utalt évi 100 ezer euró fedezte. A futball körüli botrányok, a folyamatos színvonalesés és az eredménytelenség tükrében mindenesetre a valóságtól elrugaszkodottnak tűnt Bozóky könnyes búcsúja. A saját megítélése szerint "nem eredménytelen" hat év után "emelt fővel" távozó elnök hosszú sikerlistájából - amelynek hangsúlyos elemei az edzőképzés, az utánpótlásprogramok és a szövetség nemzetközi kapcsolatainak fejlesztése - nem hagyta ki azt sem, hogy az aranycsapat legendás játékosáról, Puskás Ferencről nevezték el a Népstadiont, illetve hogy az MLSZ sokat tett a rasszizmus ellen. Utóbbira példaként a meccsein sikert sikerre halmozó cigány válogatottat említette, jótékonyan elhallgatva ugyanakkor, hogy a fajgyűlölő szurkolói megnyilvánulások visszaszorítása érdekében a szövetség még a saját szabályait sem tudja betartatni.
A pályán elért eredményektől eltekintve is barokkos túlzásnak tűnik sikerekről beszélni. Bozóky hasonló pénztelenséget hagy maga után, mint amibe érkezett, noha az elmúlt másfél évtizedben számos konszolidáción esett át a sportág. 1992-ben 900 millió forint, zömében a futballszakosztályok által felhalmozott köztartozást engedett el az állam, 1999-től pedig évi 1,18 milliárd forintot fordíthattak a sportegyesületek - szintén főleg a futballban keletkezett - tartozásaik kiegyenlítésére. Már a Bozóky-érában született a több mint 20 milliárd forintos, a végül megcsonkított stadionrekonstrukciós programot is magában foglaló reform, amelynek célja a labdarúgás üzleti alapokra helyezése volt. Ehelyett azonban továbbra is főleg a szívességi alapú szponzorálás, illetve vidéken az önkormányzatok támogatása volt a jellemző, illetve az még ma is. A futballvállalkozások tulajdonosai között fel-feltűnnek ingatlanbizniszben utazó cégek, amelyek a stadionok multifunkcionális hasznosításában látnának üzletet - egyelőre hiába. Idén nyáron pedig már vissza kell fizetni a Demján-féle futballreform idején reorganizációs célra kötvénykibocsátással felvett 3,1 milliárd forintot - amiből 1 milliárd került a csapatokhoz -, amire az MLSZ fb-elnöke nem, Kisteleki viszont lát esélyt.
Az elnöki székbe az Orbán-kormány erős politikai támogatása kísérte Bozókyt, s erről ő a jelenlegi ciklusban sem feledkezett el: a szponzorok után OTP Bank-Mol Bozsik Labdarúgó Akadémiának nevezett utánpótlásprogram újraindítására a jelenlegi sportvezetést nem, Orbán Viktort viszont meghívta az MLSZ. Távozásában ennek ellenére senki nem említett politikai motívumot a HVG-nek. Üzletit annál inkább. E teória szerint az elnökbuktató Kisteleki a futballból névlegesen már kiszállt egykori MTK- és FTC-tulajdonos Fotex-vezér Várszegi Gábor embere. Utóbbi pedig azért próbálja ellenőrzése alá vonni az MLSZ-t és a válogatottat is, mert attól tart, ha tovább folytatódik Matthäus válogatási gyakorlata, háttérbe szorulnának a válogatott keretben az ő agárdi utánpótlásközpontjában - amelynek szellemi atyja éppen Kisteleki - nevelkedő játékosok. A kapitány ugyanis gyaníthatóan szintén a játékoskereskedelmet tartja legfőképp szem előtt. Erre utal legalábbis, hogy két év alatt 83 játékost próbált ki a nemzeti együttesben, ami önmagában nonszensz. Néha a cserepadon pihentetett játékosokat, állítólag csak azért, mert azok nem a Matthäusnak tetsző - esetleg a kapitánnyal informális alkut kötött - játékosügynökkel álltak szerződésben. Gyanút keltett az is, amikor a hosszú sérüléséből visszatérő debreceni Böőr Zoltánt - aki később Törökországba szerződött - szinte a mankó mellől állította a válogatottba. A válogatottság akár megötszörözheti egy piacképes labdarúgó árát - állította egyik, berkeken belüli forrásunk. Komoly üzletről van tehát szó, amiből a feltételezések szerint Várszegi is hasítana az általa képviselt, az MLSZ-ben akkreditált ügynököt is foglalkoztató CMG Kft. cég révén.
"Teljesen szuverén ember vagyok, fellépésem oka, hogy az utóbbi tíz év leggyengébb eredményét értük el az utóbbi száz év legdrágább edzőjével" - mondta erre a HVG-nek Kisteleki, aki az MLSZ-vezetés megbuktatását Matthäus bérezésén és a pazarló gazdálkodáson kívül azzal is indokolta, hogy nem valósultak meg a szakmai programok. Maradt muníció az ellentábornál is: szerintük Kisteleki szabálytalanul utalt át a korábban alakult Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga tulajdonában álló, a 3,1 milliárd forintos labdarúgókötvényt kibocsátó Profi Liga Kft.-től 150 millió forintot az MLL-hez.
Ebben a kaotikus helyzetben kell versenyképes pályázatot készíteni a 2012-es Európa-bajnokságra (Eb). A felelősség meglegyinthette az acsarkodó futballvezéreket is. A még éppen működőképes MLSZ-elnökség a kimúlása előtti utolsó döntésével Gyárfás Tamás médiavállalkozót, a Magyar Úszószövetség elnökét, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökét kérte fel a pályázati szervezőbizottság honi elnökének. Ő e hét keddre már össze is hozott egy találkozót a szervezőbizottság - amelybe üzletembereken kívül Bozókyt is meghívta -, a helyszínként kijelölt városok polgármesterei és a Nemzeti Sporthivatalt (NSH) vezető Ábrahám Attila részvételével Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknél. "Fontos, támogatandó cél az Eb, de azt a magyar állam nem tudja és nem is akarja az MLSZ nélkül megrendezni" - jelentette ki a találkozó után Ábrahám, ami azt is jelenti, hogy az NSH költségvetésében a pályázatra szereplő 70 millió forintnál többet az állam nem áldozna. Márpedig Szalay Péter, az Eb-pályázat projektigazgatója szerint a 2008-as sikertelen önálló Eb-pályázatra - amit megelőzött egy szintén kudarcos, az osztrákokkal közös kandidálás a 2004-es Eb-re - elköltött 250 millió forint tapasztalataiból kiindulva most legalább 400 millió forint kellene. Csakhogy az MLSZ-nek nincs elfogadott költségvetése, onnan mostanában nem jöhet pénz. A találkozón szintén jelen lévő Kisteleki az MLL nevében nyomban fel is ajánlott 70 milliót, amit az új labdarúgó-szövetségi vezetés akár úgy is értelmezhet - mivel az MLL az MLSZ tagszervezete -, hogy a szövetség ezzel letudta a maga hozzájárulását. A hiányzó pénzt - mondta Gyárfás a HVG-nek - össze lehet szedni. Az állam a 160 milliárdosra tervezett összköltségvetésből 66 milliárd forintra vállal garanciát, a többit az Európai Labdarúgó-szövetségtől (UEFA), illetve önkormányzati és vállalkozói forrásból remélik összeszedni.
Ezekből a számokból az is látszik, hogy az 55 ezresre tervezett Puskás Ferenc Stadion - amelyről még az sem dőlt el, hogy újat húznak fel vagy a meglévőt korszerűsítik -, a 32-35 ezres győri, a 40 ezres székesfehérvári, illetve a 35 ezres debreceni stadion engedélyezési, illetve kiviteli terve is csak akkor készülhet el, ha december 8-án a magyar-horvát pályázat lesz a győztes. Egy-egy stadion teljes tervdokumentációja ugyanis 300-400 millió forintba kerül. Így kész szerencse, hogy a pályázati anyagba nem ezt, hanem csupán garanciákat és úgynevezett stadiontérképeket kell mellékelni, ami megúszható néhány tízmillió forintból. Ez az építkezések vázlattervéhez hasonló dokumentum elvileg kötné az adott stadion részletes terveit kidolgozókat, de - ahogyan a pályázat előkészítésében részt vevő szakértő fogalmazott - "ha elnyerjük a rendezési jogot, sok mindentől el lehet térni, a lényeg, hogy funkcionális változás ne legyen". Az esetleges horvát-magyar győzelemben mindazonáltal regnáló futballvezetés nélkül is sokan hisznek, ha nem is a magyar futballsikerek átütő erejében bízva. Sokkal inkább abból a logikából kiindulva, hogy az olaszok már eddig is sok futballrendezvénynek voltak a házigazdái, a harmadikként állva maradt lengyel-ukrán pályázatban pedig Ukrajna oldaláról nagy a politikai-gazdasági kockázat.
KELEMEN ZOLTÁN