© Vörös Szilárd |
Bővebben az FT cikkéről itt olvashat.
Az osztrák Der Standard arról ír, hogy 10 éves szünetet tört meg Gyurcsány reformprogramja, amely 2007 végére 1350 milliárddal könnyítené az államháztartás terheit, és 2008-ra megteremtené a maastrichti kritériumoknak megfelelést, így 2010-ben az euróbevezetés lehetőségét. A lap felsorolja a tervezett adó-, járulék- és energiaár-emeléseket, a tőkejövedelem megadóztatását, valamint a minisztériumi, igazgatási létszám csökkentését.
A Standard felidézi, hogy az 1995-ös Bokros-csomag és a Bokros Lajost a pénzügyminiszteri poszton váltó ugyancsak szocialista Békesi László nevéhez köthető nyugdíjreform óta nem történtek Magyarországon említésre méltó változások, amelyek hozzájárultak volna a globalizált világ realitásaihoz való alkalmazkodáshoz. A jobboldali konzervatív Orbán Viktor még élvezhette a kedvező világgazdasági környezet hatását, de a középosztályt támogató osztogató politikájával nem tudta kihasználni a lehetőségeket. A szocialista Medgyessy Péter ezt folytatta úgy, hogy a szocialista választói réteg is az újraelosztás nyertese legyen. Ennek a folyamatnak vet véget Gyurcsány megszorító csomagja, amitől „nem kell félni, nem fog fájni” – idézi a miniszterelnököt a Standard.
A lap kommentárja szerint Gyurcsány nem csak ideológiai, hanem hatalompolitikai téren is Tony Blair nyomdokain jár, amikor a reformpolitika párton belüli potenciális fékezőit úgy semlegesíti, hogy bevonja őket a kormányzati munkába.
„Régi üzlettársak az új hatalmi centrumban” címmel pedig meglehetősen pontatlanul arról cikkez, hogy Gyurcsány bizalmasai kerültek miniszteri posztokra. Ezt követően Szilvásy György, Draskovics Tibor, Bajnai Gordon és Szetay Gábor pályafutását ismerteti - noha valójában egyikük sem kormánytag, s a címbeli utalást igazoló korábbi üzleti partnerség sem lelhető fel az életrajzi adatokban.