A riporter ügye összefügg egy rendőrségi informatikus elleni eljárással. Őt azzal gyanúsítják, hogy rendőrségi adatokat szivárogtatott ki Fórisnak. A pécsi újságíró néhány hete - a rendőrség szerint az informatikustól szerzett adatok alapján - olyan családi bűnügyről (gyilkosságról) tudósította a Blikket, amelyben a gyanúsított fia rendőrtiszt. Fóris számítógépét a távollétében tartott házkutatáson a rendőrség lefoglalta.
Haraszti Miklós úgy értékelte, hogy a Fóris-ügy csak egy újabb abban a sorban, amelyet Polt Péter főügyész kezdeményezett azután, hogy a hatóságok 14 évig jogállami módon tartották magukat a sajtószabadság normáihoz akkor is, ha a törvényi alapok ehhez hiányoztak. A rossz, pártállami maradványnak számító törvény adta lehetőségekkel Polt Péter élt először, és ez a rendőrségi eljárás ugyanúgy alakul, ahogy a főügyész által kezdeményezett korábbi hasonló ügyek, Csík Rita és Rádi Antónia esete - jelentette ki.
Az 55 országot tömörítő szervezet tisztségviselője "állatorvosi lóhoz" hasonlította a Fóris-ügyet, mert abban kimutatható, hogy Magyarországon hiányzik három olyan törvényi feltétel, amely elengedhetetlen a magyar büntetőjognak a sajtószabadsággal kapcsolatos reformjához. Haraszti elsőként nevezte meg, hogy szolgálati, illetve államtitok-sértési ügyekben az eljárás nem tesz különbséget a titokgazda és a civilek (pl. újságírók) felelőssége között.
A hiányok közé sorolta, hogy a büntetőjog nem alkalmazza a korszerű forrás- és információvédelmi szabályt az újságírókkal kapcsolatban, pedig ennek alapján nemcsak gyanúsítottak nem lehetnének kiszivárogtatási ügyekben, de a sajtó munkatársait még tanúként sem lehetne kötelezni forrásaik kiadására. Harmadikként a publikációk közérdekűségének a vizsgálatát nevezte meg, amelynek a jogszabályba foglalását már a 90-es évektől kéri az Alkotmánybíróság a törvényhozástól.
Reformért kiált a magyar büntetőjog - állapította meg a sajtószabadság-képviselő, aki sürgette a zavartalan újságírói munka törvényi feltételeinek megteremtését. Felhívta a figyelmet arra, hogy ellenkező esetben csak szaporodni fognak az olyan ügyek, amelyek Magyarországot "nagyon kellemetlen klubba" sorolják, abba, amelyben újságírókat büntetnek azért, mert a munkájukat végzik.
Haraszti Miklós úgy értékelte, hogy a Fóris-ügy csak egy újabb abban a sorban, amelyet Polt Péter főügyész kezdeményezett azután, hogy a hatóságok 14 évig jogállami módon tartották magukat a sajtószabadság normáihoz akkor is, ha a törvényi alapok ehhez hiányoztak. A rossz, pártállami maradványnak számító törvény adta lehetőségekkel Polt Péter élt először, és ez a rendőrségi eljárás ugyanúgy alakul, ahogy a főügyész által kezdeményezett korábbi hasonló ügyek, Csík Rita és Rádi Antónia esete - jelentette ki.
Az 55 országot tömörítő szervezet tisztségviselője "állatorvosi lóhoz" hasonlította a Fóris-ügyet, mert abban kimutatható, hogy Magyarországon hiányzik három olyan törvényi feltétel, amely elengedhetetlen a magyar büntetőjognak a sajtószabadsággal kapcsolatos reformjához. Haraszti elsőként nevezte meg, hogy szolgálati, illetve államtitok-sértési ügyekben az eljárás nem tesz különbséget a titokgazda és a civilek (pl. újságírók) felelőssége között.
A hiányok közé sorolta, hogy a büntetőjog nem alkalmazza a korszerű forrás- és információvédelmi szabályt az újságírókkal kapcsolatban, pedig ennek alapján nemcsak gyanúsítottak nem lehetnének kiszivárogtatási ügyekben, de a sajtó munkatársait még tanúként sem lehetne kötelezni forrásaik kiadására. Harmadikként a publikációk közérdekűségének a vizsgálatát nevezte meg, amelynek a jogszabályba foglalását már a 90-es évektől kéri az Alkotmánybíróság a törvényhozástól.
Reformért kiált a magyar büntetőjog - állapította meg a sajtószabadság-képviselő, aki sürgette a zavartalan újságírói munka törvényi feltételeinek megteremtését. Felhívta a figyelmet arra, hogy ellenkező esetben csak szaporodni fognak az olyan ügyek, amelyek Magyarországot "nagyon kellemetlen klubba" sorolják, abba, amelyben újságírókat büntetnek azért, mert a munkájukat végzik.