Úszó EB: szórakozás, közönség, biztonságiak – ingyen

Egy pillanat a magyar műúszó csapat programjából. Háttérben a közönség © lenweb.org

A Budapesten jelenleg zajló úszó Európa-bajnokság az elhúzódó épitkezések miatti kedvezőtlen előjelek ellenére időben és jól startolt, s szépszámú közönség gyűlt össze az amúgy nem túl népszerű műúszó-versenyekre is azután, hogy a szervezők bejelentették: a Margitszigetre kilátogatókat ingyen eresztik be a Széchy Tamás uszodába, s azokat, akik már jegyet váltottak kisebb ajándékkal kárpótolják a befizetett pénzért. A vasárnapi napfényes időben aztán az ingyen látványosságra túl sokan lettek kíváncsiak. Sokan csak az új létesítményt szerették volna megnézni, mások a csinos versenyzőkre, de a legtöbben valószínűleg a sportteljesítményre voltak kíváncsiak. Az összegyűlt tömeg egy része már be sem jutott az uszodába, míg mások a kerítésen belül bolyongtak, hogy végre találjanak egy helyet, ahonnan békében végignézhetik a versenyeket. Már a helyszínről is több elégedetlenkedő telefont kaptunk, amelyek főleg arról szóltak, hogy kint egész sokadalom várja a bebocsátást, mert látnivalóan van még hely bent, de a kapunál feltartóztatják őket. A bent lévő viszonyokról azonban egy olvasónk, Németh Gábor számolt be részletesen. Az alábbiakban az ő levelét adjuk közre.

Tisztelt Szerkesztőség!

Azért írok önöknek, mert vasárnap este az úszó EB-n olyan dolgokat tapasztaltunk, amelyeket érzésem szerint másoknak is érdemes megtudniuk, és sajnos nem a sporttal kapcsolatosak.

Nagy örömmel hallottam, hogy biztosan megrendezik a Margitszigeten a 28. LEN Úszó Európa-bajnokságot. Vettem is gyorsan két jegyet a vasárnapi műúszó döntőkre, jó két héttel az esemény előtt, elővételben. Az EB elkezdődött július 26.-án szerdán a megnyitóval. Másnap a következőket olvastam a sportnapilap online kiadásában: Az Európa-bajnokság szervezőbizottsága – tekintettel a szerdai, minden várakozást felülmúló érdeklődésre – vasárnap estig meghosszabbítja a kontinensbajnokság eseményeinek ingyenes látogatását. Amennyiben valaki elővételben megvásárolta jegyét, az – így a szervezők – „különleges színvonalú ellátásban részesül a nézőtéri tribün legjobb szektoraiban". Az EB hivatalos honlapján, illetve a Népszabadságban pedig ezt olvastuk: „Azok a nézők, akik a jegyüket elővételben biztosították az eheti eseményekre, a megvásárolt belépőjük ellenében megkapják az Eb kabalafiguráját, EBadtát, a pulit, exkluzív kiadványát, melyek értéke meghaladja a legdrágább jegyek árát is.”

Nagyon örültem ennek is, elvégre nem minden nap nézheti az ember a sporteseményeket a legjobb szektorokból, pláne nem kap különleges szolgáltatásokat.

Eljött a vasárnap délután. A margitszigeti IBUSZ „irodában” érdeklődtünk, hogy ha nem akarjuk visszaváltani a jegyünket, akkor hol találjuk a számunkra fenntartott lelátórészt, illetve hol van egy információs sátor, vagy valami hasonló, ahol ezt meg tudjuk érdeklődni. Azt válaszolták, hogy információs sátor nem létezik, kérdezzük a fehér pólós biztonsági őröket. Az első utunkba akadt biztonsági őrtől megkérdeztük, hogy hol található a számunkra fenntartott lelátó. A válasz az volt, hogy kerüljük meg a tribünt, a bejáratnál kapunk egy karszalagot és azzal beülhetünk a lezárt részre. Megkaptuk a karszalagot, majd felérve a lelátóra kiderült, hogy az a rész van a „fizetősőknek” fenntartva, ahova egyébként az előre váltott jegyünk szólt. Ám a lezárt részen egy szabad szék sem volt, szalagosokkal és szalagnélküliekkel volt tele. Ekkor megkérdeztünk egy biztonsági őrt, hogy miért ülhetnek szalagnélküliek a mi helyünkön? Ő visszakérdezett, hogy mit várunk tőle, talán szedje ki a rossz helyen ülőket? Igen, mondtuk, mert az a mi helyünk. Hát azt nem, ő nem fogja őket elküldeni, oldjuk meg.

A következő ember, akitől információt próbáltunk szerezni, egy önkéntes volt. Ő azt állította, hogy az előre váltott jegyekkel a VIP lelátóról nézhetjük az eseményeket. Menjünk át a medence túloldalára, és ott lesz helyünk. Elindultunk hát megkeresni a VIP lelátó bejáratát. Út közben néhány karszalagos spanyol szurkolót próbáltak elküldeni, hogy a lelátó megtelt, és hiába van jegyük ide már nem mehetnek be. Mivel a párom bírja nyelvüket, ő segített nekik, hogy a jegyükkel bejöhetnek a VIP részbe és jöjjenek velünk. Szegény ibériaiak útközben leszakadtak és ezután nem láttuk viszont őket. Mi az első kapun simán átjutottunk, udvariasan útbaigazítottak minket. A VIP lelátó bejáratánál újabb problémába ütköztünk. Itt az volt a baj, hogy a biztonsági őr eddig még nem látott olyan jegyet, mint a miénk, s így nem engedhet be minket. De a kollégái küldtek minket ide, mondván az előre váltott jeggyel mehetünk a VIP részre – védekeztünk. Hát, ha a kollégák azt mondták, akkor mehetünk. Azt hittük végre elfoglalhatjuk a helyünket és élvezhetjük a különleges színvonalú ellátást. Ám a harmadik felvonás még csak ekkor kezdődött.

A VIP tribün alján ismét egy biztonsági őrbe ütköztünk. Kérte mutassuk a jegyünket. Mi először a szép, piros karszalagunkat mutattuk. Erre a következő választ kaptuk (szó szerint idézve): „Nem érdekel ez a szar, nem tudom mi ez. A jegyüket mutassák.” Megmutattuk. Ő pedig felküldött minket a tribün tetejére. Mi úgy döntöttünk, hogy nem megyünk egészen fel. Ha felmentünk volna, ahova küldtek minket, akkor az eseményektől a lehető legmesszebb kerültünk volna. A VIP lelátón a pályát lezáró kötél magasságában tudtunk helyet foglalni az őrök szerint szabálytalanul, noha a jegyünk közvetlenül a „tánctér” mellé szólt (volna). Már vége volt a bemelegítésnek, mikor a lelátón szorgoskodó biztonsági őr egy ifjú társával kiegészülve minden ott ülőtől kérte a jegyét, vagy az akkreditációs kártyáját. Akinek nem stimmelt valami, azt felküldték a lelátó tetejére.

Természetesen minket is fel akartak zavarni. Mondtuk, hogy mi innen egy lépést sem teszünk. Rosszabb helyen ülünk így is, mint ahova a jegyünk szólt. Mivel a két intézkedő úr nem tudott olyanról, hogy előre váltott jeggyel ott ülhetnénk, ahol, kértük, hogy hívják oda a felettesüket vagy valakit, aki tisztában van a dolgokkal. Jött is egy walkie-talkie-s fehér pólós. Mutatta a két korábban említett, hogy ezek (mi) nem akarnak felmenni. A rádiós nézte a jegyünket, végül kinyögte, nagy nehezen, hogy mi fizettünk a jegyért, tehát maradhatunk.

Még történt két érdekes dolog. Az egyik, hogy egyszer csak megjelent Kovács Ágnes úszónőnk és leült néhány sorral elénk. Hozzá is odament a két felküldözgető emberből az egyik, és kérte mutassa meg az akkreditációs kártyáját. Hallani nem hallottuk, hogy mit mond, csak szájról tudtunk olvasni, illetve láttuk hogyan gesztikulál. Az derült ki, hogy Kovács kisasszonynak sem lehet maradása, neki is fel kell mennie. Valahogy aztán mégis sikerült meggyőzni a rendező urat, hogy bajnoknőnk maradhasson. Egy idő után aztán a jegynélkülieket elkezdték beengedni arra a részre, ahova minket is fel akartak küldeni.

A jegyünk áráért végül rosszabb helyre sikerült ülnünk, sok vita és idegeskedés árán, mint ahova szerettünk volna. A különleges ellátást másképpen képzeltük el. A kabalafiguráról és a különleges kiadványról már említést sem merek tenni.

Egyébként a magyar lányok nagyon szépek voltak!

Kívánom Gyárfás úrnak (az EB szervezőbizottság elnöke - a Szerk.) és csapatának, hogy nagyobb probléma nélkül rendezhesse meg a további programokat. Kívánom, hogy találjanak megoldást arra, hogy a rangsorban utolsó helyen álló ember is az események előtt tájékozódjon a változásokról. Ne forduljon elő, hogy négy nap után sincsenek tisztában a jegyekkel kapcsolatos változásokkal. De mindenek előtt a magyar csapatnak kívánok nagyon eredményes szereplést.