A Trianon-szindróma

Ajánlat

Trianonnal kapcsolatos szóbeszédek a Legendavadászat című könyvben, illetve az Urbanlegends.hu oldalon.

Mint azt a hvg.hu a történész-moderátor Ablonczy Balázstól megtudta: az ötször húszperces sorozat koncepciója az volt, hogy ne csak magyarországi szakértők szerepeljenek benne, hanem sokféle nézőpont ütközzön a műsorban. Ebből néha elég fájó következtetések adódtak, amellett, hogy néha a külföldi (román származású francia, vagy cseh) történészek mondtak ki más szempontból tanulságos dolgokat – mutat rá Ablonczy.

Az itthoniak közül a téma három legjobb ismerője szerepel a sorozatban: Romsics Ignác, Ormos Mária és Szarka László, továbbá Zeidler Miklós, a revíziós mozgalom és az irredenta kultusz kutatója. A téma külföldi szakértői közül megszólal többek között Margaret Macmillan, a Béketeremtők című könyv írója, Horst Haselsteiner a bécsi egyetemről, Catherine Horel a francia nemzeti kutatóközponttól és John C. Swanson történész, egy, a Monarchia felbomlásáról most megjelent amerikai könyv szerzője.

A sorozatban a megkérdezett magyar, francia, román, cseh, osztrák, német, angol és amerikai történészek megpróbálják felvázolni azt a XX. század elejére "beérett" folyamatot is, amelynek következménye az lett, hogy a soknemzetiségű történelmi Magyarország területén élő kisebbségek saját nemzeti létre, önrendelkezésre törekedtek.

A dokumentumfilm külön érdekessége, hogy a stáb tavaly decemberben lehetőséget kapott arra, hogy a békekötéshez kapcsolódó helyszíneken forgathasson: Versailles-ban, a Nagy-Trianon kastélyban, a francia külügyminisztérium épületében, a Saint-Germain-en-Laye-i kastélyban és a Compiegne-i fegyverszüneti múzeumban.
 
m1: TRIANON-SZINDRÓMA I-V.
(Augusztus 5-én, 12-én, 19-én, 26-án, szeptember 2-án.)
Történész-moderátor: Ablonczy Balázs. Operatőr: Varró Gábor. Szerkesztő-rendező: Szakály István.

Trianon

A trianoni békeszerződés a XX. századi magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye volt. A magyar közvéleménynek nem csupán anyagi valójában kellett szembenéznie a háborús vereséggel, a hatalmas emberveszteséggel, a menekültek áradatával, a gazdasági összeomlással, az ország feldarabolásával és az ebből eredő infrastrukturális következményekkel. Az előbbiekhez mérhető érzelmi terhet jelentett az idegen megszállással és a békeszerződéssel kapcsolatos megaláztatások feldolgozása is. A döntés következményeként Magyarország területe 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakóinak száma 18 és fél millióról 7,6 millióra csökkent. Az elcsatolt területeken élő 10 és fél millió ember közül 3,2 millió volt a magyar. E hatalmas veszteség "jó" alkalmat kínált a nemzeti önmarcangolásra, a sérelmi politikára, amely magával hozta a szomszédos országokkal való kapcsolatok romlását. A magyar politikai elit az adott mozgástér elfogadása helyett az önsajnálat szerepében tetszelgett. Ez a "szerep" sikeresnek is bizonyult, s jelentős tömegek támogatására számíthatott. A Horthy–korszak a területi revízió állandó hangoztatásával remélte helyrebillenteni a "kizökkent időt". Az 1938-1941-es részleges területszerzések ára igen nagy volt: a németek oldalán való aktív részvétel rengeteg ártatlan magyar áldozatot követelt a második világháborúban. A történelem kegyetlen fintora, hogy a második világháborút lezáró párizsi békekonferencia még az 1920-as döntésnél is szigorúbb volt Magyarországgal szemben.