Mennyibe kerül egy válás?

A vita leggyakoribb tárgya: a gyerek és a ház. © sxc.hu

A válási procedúra során a házastársak könnyen pokollá tehetik egymás és gyermekeik életét, hát még akkor, ha az érzelmi viharokon túl még a vagyonmegosztás is kicsinyes vitává fajul. 

A válások 71 százalékát kezdeményezik a nők, és az elmúlt 50 évben öt-hatszorosára nőtt az elváltak száma. Sokan azonban még azzal sincsenek tisztában, hogy a válást nem kell mindkét félnek egyformán akarnia, mert ha a házasélet "helyrehozhatatlanul megromlott", a bíróság szétválasztja a feleket.

Egy bontóper (amikor a bíróság elválasztja a házastársakat) a felperesnek 12 ezer forintjába kerül, ennyi illetéket kell lerónia, hogy meginduljon az eljárás. A gyermekelhelyezésről döntő eljárásban sem a perköltség játsza a főszerepet, még a gyermeket vizsgáló pszichológus szakértőért sem kell fizetni. Nem így a vagyonmegosztási pereknél: az itt igényelt szakértők már pénzbe kerülnek. A felek maguk is felkérhetnek egy-egy hozzáértőt, de jellemzően a bíróság jelöl ki valakit a Bírósági Szakértői Jegyzékből. Ennek költsége minimum 50 ezer forint, de elérheti a százezret is. A munka díját a szakértőt kérő félnek kell megelőlegezni, a per teljes költségét pedig a két fél között osztja meg a bíró az eljárás végén.

A hvg.hu megkereste a Fővárosi Bíróságot, ahol azonban furcsamód nem tudták megmondani, hogy a hozzájuk forduló polgárok pontosan milyen „díjszabással” számoljanak. A perköltséget a bíróság az eljárás végén a per megnyerésétől vagy elvesztésétől függetlenül, az összes körülményt mérlegelve oszja el a felek között.

Minden tizedik

1921-ben még csak 6188 pár bontotta fel a házasságát, tíz évvel később még ennél is kevesebb, 4357. 2005-ben pedig 24700 válást regisztrált a KSH. Tény az is, hogy a tavalyi év elején 333 ezer elvált férfit és 491 ezer elvált asszony volt, ami ami azt jelenti, hogy a felnőtt társadalomban lényegében minden tizedik személy elvált – írta a HVG az év elején.

Ha a házastársak nem tudnak a vagyonról megegyezni, a házastársi vagyonközösség megosztásáért pert indíthatnak, de ez esetben a követelt vagyon 6 százalékát illetékként be kell fizetniük. Közös tulajdon esetén az egyik fél kifizetheti a másikat, de ha erre nincs pénze, és nem sikerül megegyezniük, akkor elárverezhetik a közös ingatlant, ez azonban általában áron aluli értékesítést jelent.

Az általunk megkérdezett ügyvédek egyike sem tudta, vagy nem kívánta megmondani, pontosan mennyit tesz zsebre egy válás után. Más egyéb forrás szerint viszont egy megegyezéses válás minimum 50 ezer forintba kerül, a vitás eseteket 100-250 ezerért vállalják, de az ügyvéd óradíja, a tárgyalásonként fizetendő összeg nagyon változó, és sokszor – főleg az elhúzódó ügyeknél – a végére olcsóbb óradíjat számítanak fel. Előfordulhat, hogy tíz órát kifizettetnek az ügyféllel, aztán tárgyalásonként 20-40 ezer forintot, és amikor kifut ez az összeg, újabb megállapodás születik. A legtöbben azonban azt hangsúlyozták, hogy „megegyezés kérdése”, hogy mennyibe kerül az ügyfélnek a válási procedúra. Egy vidéki nagyváros ügyvédi irodájában lapunknak azt mondták, a megegyezéses válás 50-60 ezer forint körül van, míg az elhúzódó ügyek szintén erről az összegről indulnak, tárgyalásonként 10-15 ezer forintos tarifával. A beadványokért, megbeszélésekért óradíjat számítanak fel, ez esetben 10 ezer forintot. A fővárosi, felkapottabb ügyvédi irodákban - az esetek bonyolultságától is függően - ennek többszörösét elkérhetik.

Gyerektartásra az apa, vagy az anya jövedelemének 50 százalékánál többet nem lehet kérni. A bíróság egy gyermek után rendszerint a fizető szülő jövedelmének 15-25 százalék között állapítja meg a tartásdíjat. Több gyerek esetében (főként, ha más kapcsolatból születtek) eltérő mértékű összeget is megállapíthatnak, tekintettel a gyerek szükségleteire, illetve az őt nevelő anyagi helyzetére. A gyermektartásról nem lehet lemondani, és a bírósági ítélet kihirdetése előtt is, előzetesen is végrehajtható, hiszen a gyermeket addig is el kell tartani, amíg ezek a – sokszor évekig elhúzódó – perek tartanak. A felek abban is megegyezhetnek, hogy a fizetésre kötelezett egy nagyobb összeggel, vagy ajándékkal váltja ki a rendszeres tartásdíjat, például lakást irat a gyerekre. Ilyenkor a bíróságok megvizsgálják, hogy van-e megfelelő fedezet a gyermek folyamatos eltartására. Megteheti valaki, hogy minimálbéren van bejelentve, csak azért, hogy megússza kevesebb gyermektartással, de a környezettanulmány és a per során felmerülő tények, kérdések általában tisztázzák, hogy milyen a szülő valós anyagi helyzete és ennek megfelelően állapítják meg a fizetendő összeget.

Közös megegyezéses váláskor az első, vagyis a békéltető tárgyaláson még nem, de következő alkalommal kimondhatja a bíróság a válást – általában ez is eltart 6-7 hónapig. Megegyezés hiányában azonban „tényfeltárásos” bontásra kerül sor: a bíróság a házasélet részleteit igyekszik megismerni, hogy megállapíthassa, mi vezetette a házaspár döntéséhez.

Hány évesen válunk?

Míg 1921-ben a férfiak 38 éves korukban váltak, a nők pedig 33 évesen, addig ma a férjek esetében 40, az asszonyoknál pedig 37 az átlagéletkor a váláskor. 1920-21-ben 30-34 éves koruk között váltak többnyire a férfiak (ezer főre 7,6 válás jutott), 2004-ben azonban már 25-29 éves kor között lett elvált a legtöbb férfi (ezer főre 28,5 válás jut). A nők már 1921-ben is 25-28 éves koruk között lettek újra egyedülállóak (ezer főre 7,6 válás jutott), ma pedig már 20 és 24 éves kora között válnak a legtöbben (ezer főre 29,3 válás jut).

Ha a békítés eredménytelen, akkor a házasság az első tárgyaláson is felbontható, de ezt - a törvény alapján - három feltételhez köti a bíróság. Ha az egyik fél jogerős bírói ítélet alapján cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, ismeretlen helyen tartózkodik vagy más, elháríthatatlan akadály miatt nem képes a bíróság előtt megjelenni, akkor már ez első alkalommal szétválaszthatják a feleket. Szintén emellett dönthet a bíróság, ha már legalább három éve úgy szakadt meg az életközösség, hogy külön lakásban élnek, és igazolják, hogy a közös gyermek elhelyezését és tartását rendezték. A harmadik lehetőség, ha a párnak nincs a kapcsolatból közös kiskorú gyermeke. Egyéb esetben csak akkor folytatódik az eljárás, ha az első tárgyalástól számított 3 hónapos határidőn belül a felek valamelyike, vagy mindketten írásban kérik ezt. Az esetek többségében azonban minimum két tárgyalás van, de jellemzően ennél több. A bontóper is elhúzódhat, de általában a gyermekelhelyezés és a vagyonmegosztás körüli viták mérgesednek el a leginkább.

© sxc.hu

A tényfeltárásos bontás jelenti azt az eljárást, amikor a házaspár kénytelen kiteregeti szennyesét. A bíróság igyekszik kideríteni, hogy kinek a hibájából és milyen módon romlott meg az együttélés, illetve, hogy valóban reménytelen-e a felek összebékítése. Rendszerint ugyanazok az okok vezetnek a váláshoz: gyermekek születése utáni elhidegülés, az anyagi problémák okozta feszültségek. Az ügyvédek szerint jellemzően túl korán vagy igen későn fordulnak bírósághoz a felek. Sokan az első komoly probléma felmerülések – annak megoldása helyett – válni szeretnének. A másik véglet pedig az, amikor hosszú évekig élnek olyan kapcsolatban, amely megnyomorítja az életüket. A pertől egyébként bármikor el lehet állni, ha férj és feleség meggondolja magát, és a bíróság is az eljárás bármely szakaszában megkísérelheti a felek kibékítését.

Tévhit, hogy a házasság megromlásáért felelős fél automatikusan anyagi hátrányba kerülhet: az amerikai filmekben gyakran látott, az angolszász jogrendszerben valóban létező gyakorlattal - mikor egy bizonyított félrelépés súlyos összegeket jelenthet a házasságtörőnek - a magyar jogrendszerben nem kell számolni.

Gyermekelhelyezési keresettel már a bontóper kezdete előtt bírósághoz lehet fordulni. Ez akkor indokolt, ha valamelyik fél attól tart, hogy a másik szülő önkényesen magánál tarthatja a gyereket. A magyar sajtó már többször volt hangos olyan esetektől, amikor apuka vagy anyuka a gyermeket korábban nevelő felet nem értesítve magához vette a gyereket és magánál is tartotta, abban bízva, hogy a bíróság a végleges felügyeletről döntve figyelembe veszi, hogy a gyermek megszokott környezetében maradjon. Gyermektartási díj megállapítása miatt is indíthatnak a felek pert, amennyiben az egyik szülő nem, vagy nem megfelelő mértékben járul hozzá a gyerek ellátásához. Ezeket a pereket soron kívül bírálják el.

Elmaradt ezüstlakodalmak

Hosszú ideig jellemzően 10-14 év után döntöttek a házasság felbontása mellett az emberek. 1995-től azonban már a legtöbben 20 év házasság után akarnak új életet kezdeni. Gyakran halljuk kritikus időszakként emlegetni a házasság hetedik évét, ez azonban számmisztika, vagyis kamu: a statisztikák szerint a hét éve házasok egyáltalán nem szakítanak kiugró számban.

Az emberek többsége úgy gondolja, hogy tizenöt éves házasság után minden vagyon közösé válik, ez azonban ebben a formában nem igaz. A mindennapi életvitel szokásos körébe tartozó, „szokásos mértékű” ingóságok válnak közössé, nem más. Az, hogy mi a „szokásos mérték” egy házaspár életében, az az életszínvonal függvénye. Az autók száma, a ház nagysága, vagy a lakás berendezéseinek értéke iránymutató lehet annak megállapítására, hogy milyen körülmények között élt a házaspár.  Hasonló a helyzet az élettársi viszonynál is, itt sincs olyan időhatár, ami után közössé válna a vagyon, bizonyítani kell, hogy mi kié, ebben az esetben még az a helyzet sem áll fenn, ami házasságoknál, vagyis, hogy a vagyont „közösnek” vélelmezné a bíróság.

Egy házassági szerződés persze leegyszerűsítheti a dolgokat. Mindenképpen hasznos lehet, hiszen kevésbé fájdalmassá és gyorsabbá tehet egy válást, ha egyértelmű, hogy kit mi illet. Az osztozkodásnál ugyanis nem csak lakás és ingóság kerülhet szóba, de egy közös cég vagy a részvények kérdése még inkább bonyolítja a helyzetet. A vagyonmegosztás idején a legtöbbször amúgy is nehezen egyeznek meg a felek. A házastársak különvagyonának a törvény szerint a házasságkötéskor meglévő vagyon számít és a házasság ideje alatt örökölt vagy ajándékba kapott vagyontárgy is. A helyzetet persze némiképp árnyalhatja például egy örökölt nyaraló, amelyet a férj vagy a feleség újított fel, netán még értékesítették is ezt követően. Közös vagyonként a házasság ideje alatt együtt, vagy külön szerzett tulajdont tartják számon, és ide tartozhat az egyik fél különvagyonából keletkező haszon is.

A „birtokban maradás” kérdése is gyakorta felmerül egy válás kapcsán. Az ügyvédek tanácsa sokszor az, hogy még akkor is maradjon a közös lakásban a válni akaró házastárs, ha szíve szerint már elköltözne. Az, aki az ingatlanban van, előnyös helyzetbe kerül, hiszen számára már nem annyira sürgős a lakás értékesítése, jobb feltételeket is kiharcolhat, főleg, ha a másik fél már nagyon szeretné lezárni az ügyet.