Kajakra mennek a doppinggal

Már tényleg az utolsó simításokat végzik a Szeged melletti maty-éri Gróf Széchenyi István evezős és kajak-kenu pályán: holnap kezdődik a 35. Felnőtt Síkvízi Kajak-kenu Világbajnokság. Feltöltik a sörkészleteket, sepergetik és gereblyézik a körletet, szerelik a világújdonságnak számító repülőkamarákat, lefektetik a 750 méteres sínt, amelyen a száguldó kamera a versenyzőket testközelből képes mutatni, hogy csütörtökön reggel nyolckor – a kajakosok korán kelnek – az ezer méteres előfutamok kezdetekor már minden rendben legyen.

Ulrich Feldhoff a nemzetközi szövetség elnöke mindenesetre már mai sajtótájékoztatóján áradozott a szegedi szervezőkről. És valóban, feltűnő nyugalom lengi körül a Maty-eret. A versenyzők már a vizet kóstolgatják, elég nagy a szél, erre még a hétvégére ígért kánikula alatt is számítani kell. Márpedig a kajakosok és főleg a kenusok legnagyobb ellenfele a szél, egy-egy keresztbe fúvó fuvallat nem csak a hajót, de a papírformát is képes felborítani. A „lötyögős vízhez” kell csak az igazi rutin. Márpedig ebben a magyarok nem állnak rosszul. Hisz – amellett hogy úgy ismerik a pályát, mint a tenyerüket – sokuk igazi kipróbált harcos. Kovács Katalain például már az előző, 1998-as szegedi vb-n is nyert, ugyanúgy ahogy az elnyűhetetlen kenus, Kolonics György is. De rajtuk kívül is van még hét olimpiai bajnok a keretben.

Ezért aztán különösen visszafogottnak tűnt Baráth Etele jóslata, hogy a magyar csapat a 140 vb-elsősége megszerzéséért indul harcba. Tudni kell, hogy az eddigi 34 regattán 139 aranyat sepertek be a magyarok.

A kajak-kenu a magyar élsport bezzeg-sportága. Tulajdonképpen a vízilabda mellett az egyetlen, amelyik nem csak megőrizni volt képes régi fényét, de – alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez – még javított is korábbi pozícióján. Az 1990-es poznani tizenkét vb óta 77 arany, 53 ezüst és 42 bronz volt a termés, míg a megelőző huszonkét vb-n 62 arany, 66 ezüst és 58 bronz volt a felhozatal. Egyedinek számít az is a mai magyar sportban, hogy a sikerek dacára viszonylagos nyugalom honol a sportág háza táján (a szövetségi kapitány, Angyal Zoltán és Baráth szövetségi elnök tízéves tandeme eddig jól kezelte a feszültségeket), nincs a szövetségnek adóssága, sőt jelentős szponzori bevétellel számolhat. (A HVG csütörtökön megjelenő száma a vb és a szövetség pénzügyeivel foglalkozik.) Az sem akármi, hogy míg a ’80-as évek közepén 3300 igazolt versenyző lapátolt a magyar vizeken, addig ma a számuk 3800.

Az idei világversenyre a szervezők számos világújdonsággal próbálkoznak, hogy bizonyítsák, a kajak és a kenu igenis eladható a médiának, vonzza a nézők érdeklődését. A nóvumokat leginkább persze a Nemzetközi Olimpiai Bizottság korifeusainak szánják, akik időről időre „megtalálják” a sportágat, mint amelyiknek csökkenteni lehetne a versenyszámait. Egyelőre azonban nincs veszély, a következő két olimpián marad mindegyik síkvízi szám – fogalmazott magabiztosan Feldhoff. Neki talán hihetünk, hiszen ő is tagja a NOB-nak.

A szövetség elnöke keményen ostorozta a doppingot és a sportszerűtlen versenyzést, és nulla toleranciát hirdetett meg. Ehhez képest a valóban kevés doppingoló kajakost és kenust általában eddig csak két évre tiltották el. Feldhoff ígéri, a minimum ezentúl négy év lesz.

Szerencsére ez az erőre építő sportág egyelőre megúszta a koksz térnyerését, és a mostani verseny is azt ígéri, nem a dopping, hanem a flott szervezés és a sikeres magyar szereplés miatt emlékszünk majd vissza szívesen a második szegedi vb-re.

Zádori Zsolt/Maty-ér