Az Osztrák Megbékélési Alapot az 1944 és 1945-ben Magyarországról és még öt országból a Bécs környéki koncentrációs táborokba és kényszermunkára hurcoltak kárpótlására hozták létre. Az alapítvány 2003-ban 2,5 milliárd forintnyi jóvátételt fizetett ki magyarországi zsidó és roma túlélőknek, s több ezer magyarországi roma igénylőnek ítélt meg egyszeri, 7630 eurós kárpótlást. 2003 decemberében azonban hirtelen megindult az igénylésáradat, s a vártnál ezrekkel több igény érkezett.
A megítélt összeget az Alap egyenesen a kárpótolt bankszámlájára utalja át. Az osztrák törvények lehetővé tették, hogy a jogosultságot igazoló korabeli dokumentumok hiányában a kárpótlásra jogosultságot egy - két tanú aláírásával hitelesített - jegyzőkönyv is bizonyíthassa: ebben az igénylő kijelentette, hogy az érintett időszakban deportálták Ausztriába, állítását pedig két, általa bemutatott tanú igazolta. Azaz ha valaki talált két hamis tanút, már át is verhette az osztrákokat.
Vállalkozások épültek a csalásra
Információink szerint - egyes rendőrségi nyilatkozatokkal ellentétben - sem a sértettként szereplő Osztrák Megbékélési Alap, sem a közvetítő szerepét játszó Magyarországi Zsidó Örökség Alapítvány (MAZSÖK) nem tett bejelentést a rendőrségen, a nyomozást különböző feljelentések alapján indították az ország több pontján a megyei főkapitányságok. Azért sem centralizálták a nyomozást országos szinten, mert a kárpótlási csalásokban csak a módszer volt hasonló, az elkövetői kör nem.
A csalók az osztrák hivatalt és a kárpótlásra jogosultakat egyaránt becsapták. Egyes hírek szerint néhányan szabályos vállalkozást működtettek az ország különböző pontjain, s ezeken keresztül szervezték meg a megfelelő életkorú romák jelentkezését, összehozták a tanúkat, és megírták a deportálási történeteket. A kárpótlásra jogosultak jelentős része ráadásul még így is csak töredékét kapta meg az őt megillető összegeknek, amelyeknek a nagy részét a „közvetítők” nyúlták le.
Szökésben a felfüggesztett rendőr?
Az egyik érintett megyében, Bács-Kiskunban tegnap ötvenöt ember ellen emeltek vádat az ügyben. Csak ebbe a megyébe 320 esetben több mint 300 millió forint érkezett Ausztriából. A vádlottak között van Sztojka László, az Országos Cigány Önkormányzat alelnöke, valamint a kiskőrösi rendőrkapitányság igazgatásrendészeti főelőadója is. Úgy tudjuk, hogy az őrnagy, akit a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztették beosztásából, jelenleg szökésben van. A megyei rendőrkapitányságon információnkat nem kívánták megerősíteni, mondván: a főkapitány nyilatkozatstoppot rendelt el ebben a témában.
Az ügyészség a kalocsai, a keceli, a kiskunhalasi, a miskei, a jánoshalmi, a dusnoki és a soltvadkerti cigány kisebbségi önkormányzat elnökét és több tisztségviselőjét is vádolja a Bács-Kiskun Megyei Bírságon várhatóan még ebben az évben megkezdődő büntetőügyben. Információink szerint a kalocsai cigány kisebbségi önkormányzat vezetőjét, a korábban több hónapig előzetes letartóztatásban lévő Sztojka Katalint már csak közokirat-hamisítással vádolják. Ez azonban könnyen megdőlhet a bíróságon, mivel információink szerint Sztojka csak a kérelmezők nyilatkozatait hitelesítette, azaz tanúsította, hogy az igénylő két tanú jelenlétében nyilatkozott.
Nincs hitelt érdelmő bizonyíték
Az Osztrák Megbékélési Alaphoz 2003 december 31-ig lehetett benyújtani az igényeket, de a hvg.hu úgy tudja, hogy a magyarországi kifizetések még a rendőrségi nyomozások megkezdése után is folytatódtak. Úgy tudjuk, hogy Bécs – miután értesült a rendőrségi nyomozásról – nem tartotta vissza a kifizetéseket, csupán annyit kért a MAZSÖK-től, hogy csak azoktól szerezze vissza a kártérítést, akiknek ügyében jogerős ítélet születik. Egy, az ügyben a rendőrség által tanúként meghallgatott személy egyébként a hvg.hu-nak úgy nyilatkozott, hogy az összes Holocaust-kárpótlási eljárásnál hasonló nehézségekkel találja szembe magát a kárpótló: nincs hitelt érdemlő bizonyíték, elég, ha az igénylő tanúkat szerez.
Levéltári és egyéb adatok alapján a II. világháborúban megközelítőleg 40 ezer embert hurcoltak el a mai Ausztria területére kényszermunkára. Az elhurcoltak 80 százaléka zsidó származású volt, tehát a becslések szerint Magyarország területéről elhurcolt, egyéb népcsoporthoz tartozók száma nyolcezer körüli lehetett.
Az összesített adatok szerint, a fennmaradó nyolcezer fővel szemben már többszöröse azoknak a kárpótlást kérőknek a száma, akik más, különböző meghurcolt népcsoporthoz tartozónak vallva magukat benyújtották igénylésüket.