Miért nem koccint a magyar sörrel?

Nemzeti gyásznappal emlékezünk Aradra

Nemzeti gyásznappal emlékezik meg ma az ország az 1848-49-es magyar szabadságharc leverését követő megtorlás áldozatairól, az Aradon kivégzett vértanúkról. A világosi fegyverletételt követően, 1849. október 6-án a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a szabadságharc 13 vezetőjét: Vécsey Károly, Knézich Károly, Török Ignác, Nagysándor József, Dessewffy Arisztid, Schweidel József, Lahner György, Pöltenberg Ernő, Kiss Ernő, Aulich Lajos, Leiningen-Westerburg Károly és Damjanich János honvédtábornokokat valamint Lázár Vilmos honvédezredest. Pesten ugyanezen a napon végezték ki Batthyány Lajost, az első felelős és független magyar kormány miniszterelnökét, akit csak 1870. június 9-én temethettek el nyilvános tiszteletadással, majd 1874. május 26-án helyeztek örök nyugalomra a Kerepesi temetőben.

A hagyományt mindenki jól ismeri: hosszú évtizedek óta a magyarok tisztelegnek az aradi vértanúk emléke előtt, akiknek a kivégzése után a megtorlásokat irányító Haynau és társai sörrel koccintottak az osztrák győzelemre. Ugyan a fogadalom az egyik ismert verzió szerint százötven évre szólt – azaz a tilalom 1999. október 6-án lejárt -, a Marketing Centrum közvélemény-kutató 2005-ös felmérése szerint a sörivók fele még ma is betartja azt.

A hagyomány szép dolog, a kor ismerői szerint azonban a legendára nincs írásos bizonyíték, az semmilyen történeti forrásban nem jelenik meg – olvasható a Legendavadászat című könyvben. Hermann Róbert történész úgy véli: a szóbeszéd abból az időszakból származhat, amikor Magyarországon megjelent a tömeges sörfogyasztás. Szerinte az sem kizárt, hogy az egészet a borkereskedők találták ki, hogy így buzdítsák az igaz magyarokat a borfogyasztásra.

A németek egyébként nem is igazán koccintottak sörrel, ehelyett inkább az asztalhoz csapták korsójukat. Az Aradot ünneplő osztrákokról megmaradt egyik ábrázoláson is csak hosszú pezsgőpoharakat láthatunk a katonák kezében, ráadásul a kép mesterséges pózt sejtet: a tábornokok egy fejük felett lebegő sasra szegezik tekintetüket.

Hermann Róbert szerint a legenda szívóssága azt mutatja, hogy milyen mélyen rögzült a magyar társadalmi tudatban a megtorlás emléke.

Az aradi vértanúkra emlékezve pénteken zászlót bont Szegeden a Sörrel Nem Koccintunk Mozgalom.

A mozgalom célja, hogy megőrizze a sörrel nem koccintás magyar nemzeti sajátossággát, mint az aradi vértanúkra történő népi emlékezet egyik szimbólumát - mondta el Kohári Nándor, a mozgalom egyik szervezője.

A legenda szerint Haynau császári fővezér és az osztrák tisztek 1849. október 6-án sörrel koccintottak azt követően, hogy Aradon kivégezték a szabadságharc tizenhárom vezetőjét. A magyarok ekkor megfogadták: 150 évig nem koccintanak sörrel.

Kohári Nándor szerint nem az a fontos, hogy mennyi a történet valóságalapja, hanem az, hogy a sörrel nem koccintás a folklór részévé vált. Ha ez a szép szokás úgymond divatjamúlttá válna, az aradi vértanúk össznépi emlékezete szenvedne károkat - mondta.

Megrendelem a Legendavadászat című könyvet