Kállai Csaba, az új vajda. Békét hirdet  © Stiller Ákos, hvg.hu |
A ceremónia kezdőakkordjaként a résztvevők elénekelték a cigány és a magyar himnuszt, majd Rostás-Farkas György, József Attila-díjas író lépett az emelvényre, hogy méltassa a vajdát és rávilágítson a vajdarendszer jelentőségére.
Történelmi pillanatként jellemezte, hogy 150 év után a cigány közösség ismét vajdát avat. Rostás-Farkas György hangsúlyozta, hogy míg régebben kizárólag bölcs, idős férfit avathattak vajdává, addig a 39 éves Kállai Csaba fiatal. Éppen ezért lesz ideje arra, hogy kiépítse az országos vajdarendszert, és befejezhesse tennivalóit - tette hozzá a József Attila-díjas író.
Kitért arra, hogy a romák ügyére az országban nem fordítanak elegendő figyelmet. A vajdarendszer nem politikai: a nép ősi kultúrája és a törvénye arra kötelez, hogy az üzeneteket és szokásokat továbbvigyék. A törvény fellép a cigány nyelv védelmében, hogy átörökíthessék a több száz év óta őrzött értékeket, hiszen ezeknek hiányában kihal a nyelv, eltűnik a nép, és elveszíti gyökerét, kultúráját.
Ezt követően Gergely Dezső római katolikus lelkész vette át a szót, utalt az aktuális belpolitikai eseményekre, a cigányság hányatott sorsára, majd két nyelven felszentelte a kék-zöld színű, éggel, a Földdel és vándorkerék-motívumokkal díszített ősi cigány zászlót. „Ezen a szent helyen Kállai Csabát Magyarország vajdájává avatom” - mondta Gergely Dezső, hozzátéve, hogy az ősi törvények szerint ezt a szertartást csak azok végezhették el, akiknek felmenői között vajdák találhatók, neki pedig apai és anyai felmenői között is akadtak olyanok, akik ezt a magas tisztséget töltötték be.
A lelkész szavait Kállai Csaba ünnepélyes esküje követte, aki ősei hitére, szokásaira, és törvényeire — valamint szimbólumaira: a zászlóra és a gyertyára — esküdve megfogadta, hogy vállalt kötelezettségeinek élete végéig eleget tesz.
Rostás-Farkas György három vajdabotot, és egy pipát adott át a felszentelt vajdának. Kállai Csaba ezután jelképesen — dézsába — elültettett egy facsemetét. Ez a gesztus arra az ősi szokásra utal, amikor a cigányok vándorlásuk egyes állomásain fát állítottak emlékül.
Békés dínom-dánom: klarinétszó és csülök pékné módra (Oldaltörés)
© Stiller Ákos |
Az ünneplő sereg — amelynek létszáma meg sem közelítette az előzőleg beharangozott négyezer főt — hagyományos roma ételsorból válogathatott: az étlapon csülök pékné módra, éhes sógor kedvenc pecsenyéje (burgonyával és kolbásszal sült tarja), szabolcsi töltött paprika szerepelt, desszertnek pedig többféle rétes, pogácsa, zserbó és képviselőfánk közül lehetett választani. A békés, csöndes ünnepséghez a talpalávalót Kállai-Kis Ernő prímás és zenekara, valamint Bangó Margit Kossuth-díjas művésznő szolgáltatta.
A termet az alkalomhoz illően rendezték be: az asztalokra fehér selyem abroszt terítettek, a székekre ugyanolyan színű huzatot húztak, ezeket pedig zöld és bordó szalagokkal kötötték át.
A vajda a roma közösség köztiszteletben álló vezetője. Magyarországon a XVII-XVIII. században úgy tűnt, hogy a cigányvajda végleg eltűnik a közösségek éléről, és az ezt következő évszázadokban sem sikerült visszaállítani a közösségek régi rendjét. Kállai Csabát nemrég a szokások szerint az ország minden megyéjéből érkező „vének”, mintegy 260-an választották meg. Az előkészületek 16 évig tartottak.
Kállai Csaba a Roma Sajtóközpontnak elmondta: már gyerekkorában táltosnak tartották, mivel burokban, két foggal született, 114 évig élt nagyapja is vajda volt, és az oláh cigány hagyományok szerint nevelték, így járatos a cigány törvény, a „romani kris” szabályaiban is.
Ha csökkenő mértékben is, az oláhcigány közösségek belső rendjét a „kris”, „krisi” vagy „svato” elnevezésű sajátos törvénykezési eljárás, a cigány törvényszék is szabályozza. Ezek a közösségek belső konfliktusaikat többnyire egymás között intézik el, s azok eldöntéseit nem bízzák az állami (többségi) igazságszolgáltatásra.