© sxc.hu |
A legnagyobb veszélynek az internetet tartják a tanárok, hiszen onnan néhány kattintással egész tanulmányokat lehet letölteni, és több ezer szakdolgozat tematikus rendbe szedve is megtalálható a neten. Az intézmények különbözőképpen védekeznek. Az ELTE történész szakjain például a szakdolgozatok nem kerülnek fel a hálóra. Egy példány a tanszéken marad, azt pedig csak szigorú feltételek mellett másolhatják le kívülállók. Miskolcon már ennél is tovább léptek: elektronikus formában is kérik a dolgozatot, s a konzulenseknek előírták, hogy a szöveget internetes kereső segítségével hasonlítsák össze a neten már megtalálható cikkekkel. Ugyanakkor az interneten közzéteszik a beadott szakdolgozat címét és témakörét, ezzel is segítve más intézményeket, hogy felfigyeljenek az esetleges egyezésre.
| Diploma 2007 |
| A felsőfokú iskolákról 2006-ban megjelent HVG-rangsorokhoz képest az ideiek némileg más képet mutatnak. Az értékelő mutatók alig változtak, de erőteljesebben figyelembe vették a minőséget, ezért most kizárólag egyetemi karok vezetik a legtöbb minőségi mutatót összesítő listát. Részletesebben. |
Azt, hogy mit is értenek plágiumon, az intézmények szabályzataikban részletezik, de általában nem azt, hogy valaki egy az egyben ellop egy dolgozatot. Szabályozni persze nem könnyű, hiszen az egyetemi életben elterjedt nézet, hogy a szakdolgozatok többsége más művek kompilációja, valódi önálló munkát aligha lehet elvárni a mai tömeges felsőoktatásban. Jelenleg több mint 400 ezren vesznek részt felsőfokú képzésben, és egyszerűen képtelenség, hogy mindannyian egyedi témát írjanak meg.
A szegedi jogi karon például ha egy szakdolgozatban a diák "bármilyen más forrásból vett gondolatot, ötletet, megállapítást, következtetést a sajátjaként tüntet fel", az plágium. Egy ilyen ötlet átvétele persze még bocsánatos bűn, de ha például valaki ötször megsérti a hivatkozás szabályait, az már plágiumnak számít. A legtöbb intézményben egyébként gyakori, hogy a témavezető nem fogadja el a szakdolgozatot, ám nem viszi tovább az ügyet, hanem új dolgozatot írat. A hivatalos út sem különbözik nagyon ettől, a plágiumban vétkeseknek nem nagyon kell attól tartaniuk, hogy nem kapnak diplomát. Ha fegyelmi útra kerül is az ügy, a legnagyobb büntetés általában az, hogy fél-egy évvel később jutnak el a diploma megvédéséig.
Kevésbé veszélyes módon is megúszhatják a diákok a szakdolgozat-készítést: ha megíratják mással. Ma már egész csapatok szakosodtak erre az üzletre, az interneten lépten-nyomon beleütközhetünk ilyen szolgáltatásokat kínáló hirdetésekbe. Az így készült dolgozatokat még nehezebben tudják kiszúrni a tanárok, mint a plágiumot, hiszen általában önálló munkák, a diplomázó diáknak csak jól fel kell készülnie a védésre, és akkor szinte lehetetlen leleplezni. A diákok szempontjából csak az ár lehet probléma: egy 40-50 oldalas szakdolgozat jelenleg mintegy 100 ezer forintba kerül. A megkeresésünkre válaszoló bér-szakdolgozatírók szinte egyöntetűen azt mondták, hogy kuncsaftjaik többsége a dolgozó levelező hallgatók közül kerül ki, akiknek munka mellett nincs idejük a szakdolgozatírás megkívánta mégiscsak komoly erőfeszítésre.
RIBA ISTVÁN