© Horváth Szabolcs |
Ahhoz, hogy az ilyen találgatások napvilágra kerültek, egy ismeretlen szerző cikke is kellett. Kiugratni a nyulat a bokorból, már ha van egyáltalán nyúl benne - a jelek szerint leginkább ez volt a célja a Magyar Nemzetnek, amely hétfőn terjedelmes írás jelentetett meg egy állítólagos Orbán-ellenes összesküvésről. A spekulatív hangvételű cikket aláíró "Horváth Zsolt" egy olyan alternatív, Orbán nélküli Fidesz előkészületeiről számolt be, amelynek értelmi szerzője Schmidt Mária, a Terror Háza múzeum főigazgatója lenne, aki politikai célja érdekében olyan nagytőkésekkel készül szövetségre lépni, mint az index.hu-tulajdonos Nobilis Kristóf vagy az OTP vezérkarából nemrég távozott Spéder Zoltán (lásd cikkünket a 99. oldalon). Az új tömörülés politikai vezetőjévé Áder Jánost kérnék fel.
A cikk nem egy ellenséges, hanem a Fidesz és annak elnöke szócsövének is tekinthető orgánumban jelent meg, így több magyarázat is kínálkozik arra, kinek állt, illetve állhatott érdekében a belső erőviszonyok átrendezési kísérletéről szóló beszámoló közzététele. A HVG kutakodása szerint a cikkel - ahogyan tavaly a Pokorni Zoltánt liberális összesküvéssel megvádoló, a párt belügyeiben igencsak járatosnak mutatkozó "egyetemista" által jegyzett írás esetében - a Fidesz mögött álló gazdasági körök azt kívánták üzenni Orbánnak: beszüntetnék a párt finanszírozását, ha új politikai irányvonal és személyek kerekednének felül. E megközelítésben a Mahir-csoportot vezető Simicska Lajos és Schmidt Mária személyes, párt feletti gazdasági befolyása a csata tétje. (A főigazgató és Nobilis egyébként üzlettársak a 23 milliárd forint tőzsdei kapitalizációjú Budapesti Ingatlan Nyrt.-ben.)
A Fidesz pártelnöki székéért tavasszal újrainduló Orbán vezércseléről van szó a másik olvasat szerint. Ő olyan hűségnyilatkozatokra számít, melyekből lemérheti, mekkora a támogatottsága. Orbántól korábban sem állt távol, hogy ilyesfajta eszközökkel tesztelje a kihűléstől féltett kapcsolatokat. A Fidesz időről időre megismétlődő aláírás-gyűjtési akcióit is alapvetően a törzsszavazók elkötelezettségének mérése-fokozása motiválta. De hasonló nyomás nehezedett a párt politikusaira is, amikor Orbán tavaly ősszel meghirdette a minden napra egy Kossuth téri nagygyűlést, ahol - kötelességszerűen - egy ízben Áder is szónokolt.
© hvg.hu |
A vádakat tagadó Schmidt egyébként ahhoz a konzervatív értelmiségi körhöz tartozik, amelyik mindig kész volt Orbánt megvédeni az igaztalannak tartott vádaktól és támadásoktól, ugyanakkor kritikus véleményének is hangot adott. Nemrégiben például cikket közölt a Népszabadságban, s Orwell Állatfarmját felidézve egyebek közt arról értekezett, hogy a politikai realitásokból kiindulva "Jones gazda" már nem jöhet többé vissza. Nyílt titok, hogy a Terror Háza rendszeresen helyt ad a Fidesz egyfajta politikai agytrösztjének is tekinthető műhelynek, ahol különböző szakterületeken dolgozók elemzik az aktuális belpolitikai fejleményeket. Hogy az itt vagy a Schmidthez köthető más politikai szalonokon elhangzottakból ki és mit hasznosít, nem egyértelmű. A résztvevők maguk is pusztán értelmiségi diskurzusnak titulálják ezeket a beszélgetéseket, ahol mindeddig időről időre különböző Fidesz-vezetők is tiszteletüket tették. Schmidt egyik tavalyi, a Heti Válasznak adott interjúja szerint pedig csak a véletlen hozta úgy, hogy Orbán a találkozók időpontjában még sohasem ért rá.
Minden feszültség ellenére a Fideszben egyöntetű a vélemény, hogy új pártot alapítani politikai öngyilkossággal ér fel, s rövid, illetve középtávon Orbán elmozdítása is lehetetlen. Nem utolsósorban azért, mert a többmilliárdos hiánnyal küszködő párt mai finanszírozói biztosan elállnának, és mert a Fidesz elesne az Orbánhoz kötődő alapítványi pénzektől is (HVG, 2006. szeptember 2.). Ez a kapcsolati tőke azonban a KDNP-be esetleg még átvihető lenne. Az is nyilvánvaló, hogy bár a mai felállás szerint a Fidesz csak örök második az országgyűlési választásokon, még ez a helyzet is kielégítőbb, kifizetődőbb, mint egy pártszakadás esetén például egy harmadik és egy negyedik helyezés.
DOBSZAY JÁNOS