 HVG |
Több ezren vettek részt a belgiumi tengerparti üdülőváros, Oostende központjában a minap azon a fáklyás felvonuláson, amelyen az erőszak és a romló közbiztonság ellen tiltakoztak, miután február első hétvégéjén egy 18 éves fiú egy szál cigi miatt meggyilkolta a vele egykorú Bart Bonroyt. A sors fintora, hogy az egész Belgiumban mély megdöbbenést keltő bűncselekmény elkövetése utáni napon tette közzé Brüsszelben a Gallup Europe vezette nemzetközi konzorcium (EUICS) annak a kutatási programnak az eredményeit, amely először tett kísérletet az európai bűnözés átfogó vizsgálatára. A jelentés egyik fő megállapítása ugyanis az, hogy az utóbbi évtizedben az unió régi tagállamaiban számottevően csökkent a bűnözés, ám a kedvező trend alól éppen Belgium a kivétel (Írországról referenciaként használható korábbi közvélemény-kutatások híján ugyanez csak feltételezhető). A belga polgárok koránt sincsenek azonban egyedül azzal a nyomasztó érzéssel, hogy egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve. Paradox módon hiába történik kevesebb bűncselekmény az EU régi tagállamaiban, a felmérések szerint a lakosság 30 százaléka betörésektől tart, és gyakran félve megy ki az utcára.
Korrupció (Oldaltörés)
 HVG |
Az Európai Bizottság által felerészben támogatott, 2 millió eurós kutatási program célja az volt, hogy reális és összehasonlítható képet adjon arról, mekkora a bűnözés az uniós tagállamokban - a 15 régiben, valamint Észtországban, Lengyelországban és Magyarországon. "Bejött az a kiinduló feltevésünk, hogy a mégoly pontosnak látszó nemzeti bűnügyi statisztikák sem fedik le pontosan a valóságot" - mondta a HVG-nek Manchin Róbert, a Gallup Europe ügyvezető igazgatója. A kutatási program a nyolcvanas évek végén először Hollandiában alkalmazott nemzetközi bűnügyiáldozat-felmérés (ICVS) módszerén alapul, amelynek lényege, hogy az úgynevezett viktimizációt vizsgálják, vagyis véletlenszerűen kiválasztott személyektől azonos kérdezési módszerekkel tudakolják különböző országokban, hogy egy adott időszakban milyen bűncselekményeket követtek el ellenük. Manchin szerint ez kizárja a rendőri és politikai sumákolás lehetőségét. A 2005-ben elvégzett közvélemény-kutatások igazolták, hogy a rendőrségi és a szociológiai eszközökkel mért bűnözési adatok között alig van összefüggés. Tízféle személy és vagyon elleni bűncselekményt tekintve a legtöbb feljelentést Svédországban, Finnországban, Nagy-Britanniában és Dániában regisztrálták, a közvélemény-kutatások szerint viszont Finnországban kifejezetten alacsony, Svédországban pedig közepes szintű a bűnözés. A hivatalosan az alacsonyabb esetszámmal büszkélkedő országok csoportjához tartozó Írországban és Észtországban ugyanakkor a szociológusok az EU-átlagnál jóval magasabb bűnözést tapasztaltak.
Mi újság a rendőrséggel? (Oldaltörés)
 HVG |
A most nyilvánosságra hozott jelentés szerint általában véve Írországban, Nagy-Britanniában, Észtországban, Hollandiában és Dániában a legnagyobb a bűnözés, a lista másik végén pedig Spanyolországot, Magyarországot, Portugáliát és Finnországot találjuk. Testi sértéseket leggyakrabban Írországban, Nagy-Britanniában, Belgiumban, Hollandiában és Dániában, a legritkábban Olaszországban, Portugáliában, és Magyarországon követnek el. Szexuális erőszakban az írek, a svédek, a németek és az osztrákok, autólopásban a britek, az írek, a finnek és a franciák, betörésben a britek, a dánok, az észtek és az írek, az összefoglalóan "gyűlölet", vagyis etnikai vagy egyéb kirekesztés motiválta erőszakcselekményekben a franciák, a dánok, a luxemburgiak és a belgák a listavezetők. A rablótámadás kockázata nemzetközi összehasonlításban Európában igen alacsony. Nagy-Britanniát és Finnországot kivéve mindenütt csökken a lakásbetörések száma, igaz, az utóbbi tíz évben a háztartások rohamos tempóban szerelkeztek fel riasztóberendezésekkel, különösen Svédországban és Olaszországban, illetve speciális ajtózárakkal, elsősorban Észtországban, Belgiumban, Olaszországban, Finnországban és Hollandiában.
Betörések (Oldaltörés)
 HVG |
Összességében javul a helyzet, 2004-ben a 18 vizsgált EU-tagállam polgárainak 15 százaléka esett áldozatául valamilyen bűncselekményeknek, míg 1995-ben ez az arány 21 százalék volt. Ennek okai mindenekelőtt a demográfiai változásokban keresendők, a szóban forgó bűncselekmények zöméért felelős 15-24 év közötti fiatalok népességen belüli aránya ugyanis a 15 régi tagállamban 1993-2004 között 14,1-ről 12,2 százalékra csökkent. Fontos szerepet játszhatnak főleg a vagyon elleni bűncselekmények megcsappanásában a lakosság megelőző intézkedései, az azonban a kutatók szerint kérdéses, hogy a rendőrségek hatékonyabb működése vagy a büntetések szigorítása közvetlenül befolyásolta-e a bűnözés szintjének alakulását. A rendőrség munkájáról egyébként igen eltérően vélekednek a különböző tagállamokban, a három kelet-európai ország mellett Görög-, Olasz- és Franciaország zárja az elégedettségi rangsort. Miközben a bűnüldözés hatékonysági mutatói Nagy-Britannián, Hollandián és Franciaországon kívül mindenütt javultak, a 18 vizsgált EU-tagállamban átlagosan a megkérdezettek 30 százaléka továbbra is úgy érzi, hogy a rendőrség nem tud gátat szabni a bűnözésnek.
A korrupció átlagos szintjét a kutatók alacsonynak találták, a válaszadók kevesebb mint másfél százaléka számolt be efféle élményről. A fogyasztókat viszont gyakrabban becsapják, az esetek 12 százalékában. Nem meglepő módon mindkét jelenség a három vizsgált új tagállamban a legelterjedtebb, igaz, a korrupció terén messze Görögország áll a legrosszabbul, és utána rögtön Magyarország következik.
A kutatók nemcsak arra voltak kíváncsiak, hogy mit tapasztaltak a válaszadók, hanem arra is, hogy azt miként értékelik. "Minden emberen van egy kulturális szemüveg, és attól függ, hogy a félig üres poharat tudja-e félig telinek látni" - hívta fel a figyelmet Manchin. Egy "pesszimista" országban sokkal nehezebb eladni a bűnüldözésben elért sikereket.
Ugyanígy nem elég visszaszorítani a bűnözést, ha a szavazók nem érzik nagyobb biztonságban magukat. Nem is annyira az a lényeg, hogy mennyi bűnesetről szerez tudomást az ember, hanem az, hogy hogyan éli meg ezeket az eseményeket - fejtegette Manchin. Egyenes összefüggést mutattak ki aközött, hogy a megkérdezettek mennyire érzik magukat biztonságban az utcán, és aközött, voltak-e szemtanúi lakóhelyük közelében kábítószerezésnek. A biztonságérzet tehát szubjektív kategória, amely meghatározza a szubjektív életminőséget. Márpedig ez a kulcsa a választókat érzelmileg leginkább nyugtalanító problémákra fokuszáló modern médiapolitikának. A mindenkori kormányzat teljesítménye azon mérhető le, mennyire képes garantálni egy szélesen értelmezett egzisztenciális biztonságot, el tudja-e hitetni, vagy sem, hogy a polgár nyugodtan alhat és tervezhet.
VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL
