Újabb pártingatlanosztás

A Magyar Demokrata Fórum székháza Budapesten. Tulajdonossá lehet a párt © hvg.hu

Állami kezességvállalás mellett automatikusan lehívható kölcsön kedvezményes kamattal - alighanem minden magyar vállalkozás vezetője ilyen hitelajánlatról ábrándozik cége könyvelése fölé hajolva. Vannak, akiknek valóra is vált az álom. Múlt hétfőn ugyanis a parlament megszavazta, hogy pártjai ilyen kölcsönt kapjanak a Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-től (MFB) az általuk használt állami ingatlanok megvásárlására.

Az állami vagyonról szóló új törvénybe egy júniusi szocialista képviselői indítványra - az SZDSZ voksai ellenében az ellenzéki pártok támogatásával - betoldott, a végszavazás előtt a kormány által pontosított előírás nemcsak a finanszírozót, de a kamatkondíciót is meghatározta: háromhavi Bubor+1 százalék (ami lapzártánkkor évi 8,65 százalék). De hogy ne tűnjenek túl mohónak a maguknak VIP-hitelt megszavazó pártok, annyi határt azért szabtak, hogy az irodavásárlási kölcsön összege nem lehet több, mint a megvenni akart ingatlan - szakértő által becsült - forgalmi értéke, sőt felső határként 200 ezer forintos négyzetméterenkénti árat írtak elő 2007-re.

Tötvényígéretek

A 2010-es parlamenti választásra már az új pártfinanszírozási szabályok alapján kerüljön sor - áll a két koalíciós párt hétvégi megállapodásában. E szerint új törvénytervezetet terjesztenek a T. Ház elé, s ennek alapelveiben is megegyeztek: rövidebb kampányt, átláthatóságot ígérnek, és azt, hogy a cégeket kizárják a finanszírozásból, s megtartják, bár emelik a kampányköltési plafont. Csakhogy ez nem nagy újdonság, lényegében mindent tartalmaz a Gyurcsány-kormány tavaly nyári törvényjavaslata, amit 2006 júliusában, a végszavazás előtt félretettek, s azóta is csak egyeztetgetnek róla a parlamenti pártok, hogy összejöjjön az elfogadásához szükséges kétharmados többség. A 27 oldalas megállapodás egyébként számos más ponton is csak korábbi elhatározások, megállapítások megerősítése. Elővették például a kormánypártok az "ügynökkérdést", s ígérik a kutathatóság kiszélesítését, valamint hogy bizottságot állítanak fel a titkosszolgálati iratok levéltári átadásának elemzésére. Ugyanígy leszögezik: a koalíció tagjai "elkötelezettek" a rendőrség civil felügyeletének létrehozásában, s erre ellenőrző testületet állítanak fel az év végéig. A dokumentum gazdasági pontjai is többnyire korábbi tervek pontosítását jelentik. Rögzítették például, hogy legkésőbb 2009 elejéig öt-nyolc kötelező egészségbiztosítási pénztár jön létre állami többséggel. Az adórendszerben egyszerűsítést ígérnek (például az úgynevezett kisadók összevonását), miközben tervezik az értékalapú ingatlanadó bevezetését. Nem meglepő az sem, hogy a nyugdíjkorhatár "fokozatos lassú emelésének mielőbbi meghirdetését" is célnak tekinti az MSZP és az SZDSZ új megállapodása.

Mindezt szinte áldozatvállalásként igyekeztek feltüntetni. Így történt ez 2005 végén az elődjavaslattal is, mondván: a pártok ingyenes használatot adnak fel. Akkor a Bőhm András (SZDSZ) és Molnár Gyula (MSZP) tolla alól kikerült javaslatot szocialista voksokkal megszavazta a Ház, ám Sólyom László köztársasági elnök nem írta alá (HVG, 2006. január 7.), a megfontolásra visszaküldött szöveg pedig végül nem emelkedett törvényerőre, mert a választás közeledtével visszavonták az előterjesztői. Bő egy év múltán két MSZP-képviselő, Podolák György és Tóbiás József előkapta a tavaly megvétózott szöveget, s némi igazítás után beterjesztette az Országgyűlésnek.

Most azonban már mondhatni, fű alatt: nem önálló törvényt akartak elfogadtatni, hanem az állami vagyonról szólóba szerettek volna benyomni két, erről szóló paragrafust. Igyekeztek az államfő kedvére tenni, hiszen belevették a tervezetükbe, hogy nemcsak a mostani parlamenti erők juthatnak így pénzhez-irodához, hanem a jövőben ilyen szerephez jutó politikai erők számára is megnyílik a kölcsönlehetőség, ha a választáson országos listát tudtak állítani, s azt követően frakcióalakításra is jogosultságot szereztek.

Ezzel próbálták kivédeni azt a kifogást, hogy csak egy zárt klub tagjainak javát szolgálja a törvény, indokolhatatlan egyszeri előnyt biztosítva számukra. Azzal pedig, hogy egy, a parlamentben sokat tárgyalt törvénybe illesztették bele a szöveget, elejét próbálták venni annak, hogy az államfő felelevenítse 2005-ös vétója egyik okát, az érdemi országgyűlési vita hiányát, amikor is egyetlen felszólalás se hangzott el a javaslat kapcsán.

Ha hatályba lép a törvény (aminek szövegét lapzártánkkor a köztársasági elnök - más részeit vitatva - visszaküldte a parlamentnek), akkor az állami tulajdonú pártirodák ingyenes használata megszűnik, s ettől kezdve csak bérelni lehet azokat. Csakhogy a pártok vételi jogot is kaptak, amit megtoldottak a kedvezményes MFB-hitel lehetőségével is, így alighanem mindenki vásárolni fog.

Mindent összevetve a törvény elfogadása nyilvánvalóan vagyonjuttatást jelent. Az ingatlanok tehermentesen kerülnek a pártokhoz, az MFB ugyanis az állami garancia miatt lehet nyugodt, hogy visszakapja pénzét, azt nem kell jelzáloggal, elidegenítési-terhelési tilalommal biztosítania. Az már szinte bónusz, hogy a pártkasszák őreinek 15 év alatt, negyedéves részletekben kell törleszteniük. Ezzel legfeljebb harminc darab, összesen 5 ezer négyzetméternyi irodához juthat egy-egy parlamenti párt úgy, hogy ebből tíz ingatlana lehet a fővárosban, s ezek alapterülete összesen nem lehet több 2 ezer négyzetméternél.

A kampánytervezők megnyugodhatnak tehát: a 2009-2010-es választási időszakra új ingatlanfedezetet kaptak, jóval a kortesköltségvetés kalkulálása előtt. Nyugtalankodniuk a választóknak kell. Miközben a Fidesz a politikai reklámok részleges betiltásáról ígér törvénytervezetet benyújtani, a két koalíciós párt pedig századszorra is hitet tett az új pártfinanszírozási szabályok elfogadása mellett (lásd Törvényígéretek című írásunkat), a törvényhozási tempó nem változott. Míg ugyanis a pártpénzreformot egy év halasztással már csak 2008 elejére tervezik, addig az irodajuttatási szabályt a kormánypárti frakciók és Nógrádi László KDNP-képviselő voksaival elfogadott vagyontörvénnyel, rapid módon bevezették.

JUHÁSZ GÁBOR