HVG |
Éles kanyar ez ahhoz képest, hogy a tavaly szeptemberben elfogadott vagyontörvény a tömeges privatizáció lezárását deklarálta. A jogszabály elfogadása előtt a legádázabb vita arról folyt, mely vállalatok maradjanak tartósan az állam birtokában, s akkoriban a szocialisták ragaszkodtak a stratégiainak mondott cégek - például az államnak is jól jövedelmező Szerencsejáték Zrt. - 100 százalékos állami tulajdonlásához. A polgárosodás egyik pilléreként meghirdetett program azonban csak úgy valósítható meg, ha éppen ezeket a szenttehén-státust kiérdemelt cégeket vinnék tőzsdére, az akcióba bevonva a kisrészvényesek tömegeit.
Az ötletgazda a HVG kormányközeli forrásai szerint maga a kormányfő, akit megragadott a brit példa, pontosabban Margaret Thatcher egykori miniszterelnök tömegeket megmozgató kedvezményes kisrészvényesi programja. Ennek a valamikori akciónak a társadalmi hozadékát taglalja a Demos Magyarország Alapítvány tanulmánya is, amely azonban Dessewffy Tibor alapító szerint nem megrendelésre készült. Ebből megtudható, hogy a thatcheri privatizáció során a brit baloldalhoz hagyományosan vonzódó munkások egy csapásra félkapitalistákká léptek elő, és a szemléletváltás valósággal megtizedelte az ellenlábas Munkáspárt szavazóbázisát, egyúttal meggyengítette a szakszervezetek befolyását. A szereposztás Magyarországon látszólag éppenséggel fordított - mivel a magát a baloldalon elhelyező MSZP ma sokkal inkább piac- és privatizációpárti, mint formálisan jobboldali riválisai. Ám nem kizárt, hogy a magyar miniszterelnök is számít az akció Dessewffyék által vázolt "bázisnövelő hatására". Tény, hogy Nagy-Britanniában a kedvezményes részvényvásárlási program politikai stabilitást hozott az 1979-ben hatalomra jutott Vasladynek, minek nyomán a konzervatívok egészen 1997-ig kormányon maradhattak.
Akadhatott inspiráló persze a szocialista frakción belül is, amelynek 20-25 fős belső magja már tavaly decemberben tárgyalt egy ehhez hasonló programról. Podolák György, a szocialisták gazdasági munkacsoportjának vezetője a vagyontörvény vitájában a középosztály tulajdonhoz juttatását szorgalmazta, történetesen éppen a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) részleges tőzsdei privatizációja kapcsán. "A magyar kisvállalkozói rétegnek eddig nem volt lehetősége a privatizációra, a kedvezményes részvényvásárlás gesztus a középosztály számára" - nyugtázta most a tervet Podolák a HVG-nek. A szocialisták már a Horn-kormány időszakában is szívesen vállalkoztak volna a nemzeti középosztályt támogató programra, de az államadóssághegyek árnyékában inkább a készpénzes privatizációt szorgalmazták. Nem csoda, ha a meggyőződésével épp ellentétes gyakorlatra kényszerült Suchman Tamás akkori privatizációs miniszter most az 1995-1996-ban már felvetett népi részvény ötletét melegítette fel.
"A szakma és a tőzsde erősen lobbizott" - ennyit vállalt magára a HVG-nek az esetleges ötletadásból Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. tulajdonosa, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke. Ennek azonban nem ideológiai, hanem nagyon is gyakorlatias okai vannak. A pesti börzét az Euromoney című brit szaklap nemrégiben már temette, s bár a mintegy 7500 milliárd forintos kapitalizációjú tőzsde a kisrészvényesi programtól nagy lökést nem kaphat, a jelenleg 350 milliárd forintos lakossági részvényvagyon akár meg is duplázódhat - becsülte Jaksity.
Tőzsdeképes, többségi állami tulajdonú cégek kerestetnek tehát, amelyekből vonzó osztalék reményében részvényeket jegyezhet a lakosság. Persze nem ingyen - sietett leszögezni Veres János pénzügyminiszter a rögvest kormánydöntéssel megerősített tervet ismertetve -, hanem adó- vagy részletfizetési kedvezménnyel. A stratégiai cégekben a kormány a többséget, tehát legalább 51 százalékot szándékozik megőrizni, és a kellő tőzsdei likviditáshoz - egyenként megvizsgálandó mértékben - szükség lesz intézményi befektetők bevonására is. Egyelőre azonban még nincs is belőve sem a felkínálni szándékozott vagyontömeg, sem a személyenkénti vagyonszerzés mértéke. A szóba jöhető cégekre, valamint a kedvezményes konstrukcióra a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek (MNV) március végéig kell javaslatot tennie.
A jelek szerint azonban Gyurcsány nem érte be ennyivel. Hétfőn egy "koncepciókészítő" társadalmi és szakmai tanács felállítását is bejelentette, amelynek vezetésére az egykori ÁPV-elnök Mészáros Tamást kérte fel. Már miniszterelnöki megbízottja is van a programnak Molnár Csaba, a szocialisták Győr-Moson-Sopron megyei elnöke személyében. Nem ismeretlenül esett rá a választás, hiszen Molnár a megyei szervezetnél korábban az akkori elnök Gyurcsány helyettese volt.
Ha minden a feszes menetrend szerint halad, az első részvények az év végén jelenhetnek meg a tőzsdén. Addig azonban számos kérdést kell megválaszolni. Például azt, hogyan lehet elérni, hogy a majdani kistulajdonosok, akik részletfizetésre vásárolják meg értékpapírjaikat, hosszú távon meg is őrizzék a részvényeiket, s ne néhány spekuláns kezében koncentrálódjon - az ellenzék által előrevetített forgatókönyv szerint - a vagyon. Erre a kedvezőtlen végkifejletre amúgy a rendszerváltó országok eddigi történetében több példa van, Csehszlovákián - majd a két ország szétválása után Csehországon - át egészen Oroszországig.
Nagy meglepetést aligha kelt majd az MNV kínálata. Mindössze négy többségi állami tulajdonú cég fizette be ugyanis a 2006-os év után a központi költségvetésbe a privatizációs szervezet által elvárt, összesen alig 15 milliárd forint osztalék zömét. A 120-as listán jelentős súlyú, kiemelt cégeknek minősített, többségi állami tulajdonú társaság csupán három akad: az MVM-csoport, a Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Posta Zrt. Ehhez most, az állami vagyonkezelők összevonása után - bár a cégek lajstroma négyszáz fölé nőtt, s közülük 225 a többségi állami tulajdonú - a jelenleg még a gazdasági tárca fennhatósága alá tartozó Állami Autópálya-kezelő Zrt. (ÁAK) csatlakozhat. Ebből a négyesből várhatóan az MVM lesz az első tőzsdére lépő, hiszen már tavaly óta készül a börzére. Ezt követheti az ÁAK, a Szerencsejáték Zrt., végül a Magyar Posta Zrt. Az ellenzék eddig mind a négy cég privatizációját ellenezte. Kérdés, hogy a tulajdonosi programba történt bevonásuk után fenntarthatja-e korábbi merev, elutasító álláspontját.
Bár a kisrészvényesi programra ezek a cégek a legalkalmasabbak, értéküket - és így a részvényeikét is - nagyban befolyásolja a mindenkori szabályozási környezet. Az MVM esetében például az erőművekkel kötött hosszú távú szerződések jelenthetnek kockázatot, ezeket a 2010-2024-ig szóló kontraktusokat ugyanis az Európai Bizottság is ellenzi - és vizsgálja. Ha azokat fel kell bontani, vagy az állam, vagy maga az áram-nagykereskedő kényszerülhet súlyos tízmilliárdokat kifizetni. A Szerencsejáték Zrt. profitját a jelenlegi játékadó-szabályozás korlátozza, az autópálya-társaságnál pedig az egyelőre elvérzett, de elkerülhetetlen elektronikus díjfizetési rendszer bevezetése okozhat bonyodalmat. No és az a tény jelent extra kockázatot, hogy a cég túlontúl közel van a politikához. Privatizációs szempontból a legkeményebb dió a Magyar Posta, amely az ágazat teljes liberalizációja után aligha úszhatja meg piacvesztés nélkül. Utóbbinál ráadásul a tőzsdeképesség megteremtése fájdalmas lépésekkel járhat együtt: a túlméretezett hálózat karcsúsításával és a dolgozói létszám mérséklésével.
Bár egyelőre csak egyes cégek tőzsdére vitele merült fel a programban, szocialista körökben már további lépéseket emlegetnek - hiszen a Tátrai Miklós MNV-vezér becslése szerint mintegy 2000 milliárd forintnyi összállami cégvagyon önmagában nem biztosít nagy mozgásteret. Mindenre elszánt privatizátorok azonban a kiemelt állami vállalatokon kívül az erdőgazdaságokat is a bevethető körbe sorolják. Távolabbi lehetőségként pedig az egyes Volán-társaságok néhány nagyobb egységbe történő összevonásával, valamint a regionális vízművek egyetlen cégbe szervezésével hoznának össze piacképes portékát. Esetleg a kisebbségi állami részesedésekből alakítanának ki a Forrás Nyrt.-hez hasonló formációt. Az MNV-nél koncentrálódik ugyanakkor az állami ingatlan- és földvagyon is, amelynek értékét Nagy János, a vagyontanács elnöke mintegy 50 ezermilliárdra becsülte. A HVG kérdésére Veres nem cáfolta, hogy megvizsgálják egy ingatlanalap létrehozásának a lehetőségét is. Azt viszont határozottan állította, hogy termőföld-értékesítésről nem lehet szó. A most is befolyásos Suchman ugyanakkor úgy véli, akkor lesz igazi érdeklődés a program iránt, ha nagyobb a játéktér, kellően színes és bőséges a kínálat. Ezért a következő körben a gazdatársadalommal is meg kell egyezni, hogy a programba bevonhatók legyenek az erdőgazdaságok és az állami tulajdonú földek is.
VITÉZ F. IBOLYA