Szilágyi József. Nem fogta be peres száját |
Ez az évtizedeken át titkolt momentum is jelzi, hogy a június 16-án kivégzett Nagy Imrének, Gimes Miklósnak és Maléter Pálnak, illetve a hosszabb börtönre ítélt társaiknak a perfolyama nem egy héttel korábban, hanem februárban kezdődött. Az e héten, a Nyílt Társadalom Archívum szervezte megemlékezésen azonban az áprilisi per főszereplője, Szilágyi az időbeli eltérés miatt nem "kap szót", mivel az érdeklődők - napra pontosan ötven esztendő múltán - csak a tárgyalássorozat utolsó 52 órájának drámai történéseit hallgathatják végig az archív hanganyag - elmúlt hetekben viták kereszttüzébe került - premierjén.
A belügyi szervek által 1956 februárjában, áprilisában és júniusában magnetofonszalagra rögzített, 72 órányi, változó minőségű felvétel rekonstrukcióját és digitalizálását, valamint hangzáshív szövegének legépelését nemrégiben fejezte be a tekercseket 1990 óta őrző Magyar Országos Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára 39 fős csapata, élén Szabó Csaba levéltári főigazgató-helyettessel és Hanák Gáborral, az interjútár vezetőjével. Akiknek a véletlen is a segítségükre sietett: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában megkerült a - több történész szerint Vida terhelőpróbájának tekintett - Szilágyi-különper addig elveszettnek hitt hanganyaga is. Noha a kutatható dokumentumokból az egykori vádlott lánya, Szilágyi Júlia és Javorniczky István újságíró már 1990-ben megrajzolta - az Eljő az a nagy, szép idő című kötetben - a megtörhetetlennek bizonyult férfiú tárgyalótermi arcélét (HVG, 1998. április 4.), az előkerült hanganyag hátborzongató párviadalt örökített az utókorra. A cikk elején idézett, a zárt tárgyalást kifogásoló megjegyzés ugyanis csak bevezetője volt annak a küzdelemnek, amelyet Szilágyi folytatott az őt kezdettől megfélemlíteni akaró Vidával. Első meghallgatásakor a vádlott például kifogásolta, hogy egy "csökkent intelligenciájú nyomozótiszt" fontos részleteket hagyott ki a vallomásából, mire a bíró emelt hangon közölte, hogy ha nem beszél tisztességesen, akkor a "bíróság tud komoly, keményebb eszközöket is használni". S mert a kioktatott erre nem hátrált meg, a tanácsvezető (először, de nem utoljára) az asztalt verve süvöltötte: "hogy mi a tisztességes hang és mi (...) a tiszteletlen hang, én határozom meg!"
Az egyenlőtlen küzdelem két szereplője nem a tárgyaláson találkozott először egymással. Vida egy 1989-es, az úgymond vele szembeni hecckampányra válaszoló, ám publikálatlanul maradt interjúkötetben (lásd Egy vérbíró emlékezete című írásunkat) az 1930-as évekbeli antifasiszta népfrontmozgalom idejére tette közelebbről nem részletezett ismeretségüket. Szilágyi József özvegye pedig a családi legendárium részeként mondta el 1988-ban a Nagy Imre-csoport Romániába deportálásáról filmet forgató Ember Judit filmrendező kamerája előtt, hogy 1956 nyarán egy utcai találkozáskor Vida a kalapját emelve vallotta meg a Rajk László rehabilitálásáért az elsők között nyilvánosan szót emelő Szilágyinak: "Tisztelem önt a bátorságáért, mindannyiunknak így kellene viselkednünk, csak nincs hozzá bátorságunk!"
A tiszteletnek az 1958. áprilisi perben már nyoma sem volt. Az illegális kommunista mozgalomban Tunisz fedőnevet kapott Vida például igencsak ingerülten reagált arra, amikor a jogvégzett Szilágyi jogi nonszensznek minősítette, hogy "ugyanazon cselekményekért egyesek vádlottak, mások bírák legyenek". Érvelése szerint ha őket ellenforradalmárokként vonják felelősségre, akkor elképzelhetetlen, hogy ne lássa maga mellett a vádlottak padján azokat, akik "az eseményekben velünk együtt, velünk teljesen egyetértve, ellenkezésüket soha semmilyen formában ki nem nyilvánítva részt vettek". Ki is mondta, hogy a Nagy Imre-kormány állam-, illetve belügyminiszterére, a november 4-én szovjet segítséggel hatalomra került Kádár Jánosra és Münnich Ferencre gondol. Vida - akit a Nagy Imre-csoport vizsgálatát és perét lebonyolító államvédelmista részleg vezetője, Szalma József alezredes a politikai vezetésnek készített napi jelentéseiben "határozott, a gyalázkodó megjegyzéseket visszautasító" bíróként jellemzett - azonnal közbevágott, ám Szilágyit nem tudta leállítani.
A bíró végül elutasította a vádlottnak a párt első embere meghallgatására tett indítványát: "Értse már meg, Münnich Ferenc és Kádár János (...) a Magyar Szocialista Munkáspárt grémiuma előtt, a magyar törvényhozás előtt, a magyar nép előtt beszámolt arról, hogy mit tettek és mit nem tettek. A magyar törvényhozás, a magyar párt és a magyar nép helyeselte azt, amit tettek. Itt nem Kádár János és nem Münnich Ferenc bűnügyét tárgyaljuk, hanem az Ön bűnügyét!"
Mindezek azonban szolid intermezzók voltak ahhoz képest, hogy Szilágyi József utolsó szó jogán elmondott másfél órás megrendítő, a történtek történelmi-politikai értékelését adó beszédét a népbírósági tanács elnöke nem kevesebb mint huszonegy esetben szakította félbe. "Nem ez a dolga, kérem" - csapott le már a harmadik mondat után, mikor a vádlott, megismerve a rá halált kérő ügyész vádbeszédi indítványát, nyilvánvalóan az utókornak üzenve úgy fogalmazott: "Az a dolgom, hogy azt a politikát védjem meg (...) amelyet szolgáltam és szolgálok, és azt a másik politikát, amelyik ezzel szemben áll, leplezzem le és mutassam meg az arcát." A bírói közbevágásra Szilágyi azonnal replikázott: "Politikai perben állok itt, tehát óhatatlan, hogy bizonyos általános politikai (...) szempontokat ne érintsek."
A vádlottból vádlóvá előlépő Szilágyit, a hangfelvétel alapján úgy tűnik, Vida tizenkettedik közbeszólása háborította fel a legjobban. A bíró ekkor éppen arra "intette", hogy ne beszéljen többes számban. "Én igyekszem rendkívül (...) mérsékelni magam, és egy tőlem teljesen szokatlan, nyugodt tónust tartani. Nem fogok tudni természetesen beszélni akkor, ha minden mondat után, vagy lassanként hát minden szó után ki leszek zökkentve" - reagált Szilágyi, majd többes szám második személyre váltva jelentette ki: "ti bírák, ha nem ismeritek ezt meg [vagyis: cselekedete mozgatórúgóit], akkor nem tudtok böcsületesen ítélni rólam."
Az ítélet az utókorból visszatekintve aligha lehetett kétséges. A bíró egy befejezetlen félmondata azonban - mint arra a per hanganyagát ma a legjobban ismerő Hanák Gábor ráirányította a HVG figyelmét - azt sejteti, hogy a büntetési tétel még az utolsó pillanatban is megfontolás tárgyát képezhette. Amikor ugyanis Szilágyi a politikával "cinkos bíróságról" fejtette volna ki gondolatait, Vida - szokása szerint - közbeszólt: "Pillanatnyilag azért nem a bíróság felelősségéről, hanem a maga felelősségéről van szó, amikor maga életfogytiglan..." - s a felvételen hallani, ahogy a bíró a számára kínos elszólás után szinte beleharap a nyelvébe.
MURÁNYI GÁBOR