Aligha kérdéses, hogy bár a Fidesz–KDNP arányában legnagyobb győzelmét érte el a vasárnapi EP-választáson, és képest volt növelni az öt évvel ezelőtt megszerzett mandátumai számát, a pálmát mindenképpen a Jobbik vitte el. Igazuk lehet azoknak, akik a magyar politika új korszakának kezdetéről beszélnek. Új irányról, amiként azt a Fidesz szlogenje megelőlegezte, még ha nem is úgy, ahogyan ők gondoltak.

Ismét bebizonyosodott, hogy a közvélemény-kutatások és az előzetes várakozások nem azonosak a választás karcos valóságával. Az urnazárás és az eredmények közlése közti három órát a tévében a Szonda Ipsos, illetve a Századvég-Forsense mandátumbecsléseinek elemezgetése uralta. A lagymatag kommentárok az előzetes várakozások utólagos igazolásán nemigen léptek túl. Mire este 10-kor robbant a bomba, az egy-két mandátumra taksált Jobbik az MSZP nyakán lihegve 15 százalékos eredménnyel három helyet szerzett. Ehhez képest a korábban leírt MDF bejutása már csak hab volt a tortán. Mi is történt tegnap?

Orbán Viktor a választási bizottság előtt. Azonosítás © Stiller Ákos

A Fidesz átugrotta a lécet, amit a nyilvánosság előtt feltett magának, vagyis jóval ötven százalék felett teljesített, és – maradva a testmozgásoknál – az MSZP-t agyagba döngölte. Csakhogy – nem is annyira titkon – ennél nagyobb győzelemben reménykedett, azt pedig végképp nem akarta, hogy a jobboldalon olyan igazán potens vetélytárs mutassa meg magát, mint most a Jobbik. Az egy a tábor, egy a zászló orbáni elve ezen a választáson sem jött be. Úgy tűnik, a Fidesznek kormányra kerülése esetén komolyan kell számolnia szélsőséges riválisával. Vagy mint ellenféllel, vagy esetleg mint szövetségessel. Schmitt Pál tegnap éjszakai kitérő válaszai azt sejtetik, nincs még lezárt forgatókönyv a választások teremtette helyzetre. Fogós politikai feladvány Orbán Viktoréknak, miként kezelik majd a lendületben lévő Jobbikot. Még azt se tudni, mi jobb ebből a szempontból: egy előrehozott vagy egy „rendes” választás.

Az MSZP folytatja a 2006 szeptembere óta tartó vesszőfutását, s hol van már az öt évvel ezelőtti több mint egymillió szavazó és 34 százalék. Alig a fele maradt. Egyébként is – eltekintve az 1990-estől – nincs az a választás, amely rosszabbul sikerült volna a szocialistáknak, mint a tegnapi. Még a tavalyi, számukra balsikerű népszavazáson is jobban szerepeltek az általuk képviselt, népszerűtlen álláspontok: akkor 641 és 716 ezer közötti választó értett velük egyet. Az MSZP-nél most már komolyan számolni kell azzal a helyzettel, hogy úgy járnak, mint lengyel elvtársaik: szétesnek darabjaikra, nagyból kispárttá zsugorodnak.

Annál is inkább, mert állandó (koalíciós) partnerük, az SZDSZ csúfosan leszerepelt, és közel került a megsemmisüléshez. A két párt együtt nem érte el a húsz százalékot, ami – hiába az MSZP-s vezetők határozott nemje – önmagában is fel kellene vesse a kormány távozását és új (előrehozott) választások kiírását. De ha ez nem történne meg hamarosan, attól még a két frakción belül megindulhat az erjedés, amely elolvasztja a Bajnai-kormány parlamenti többségét. Nem azért, mintha az előrehozott választások számszakilag kifizetődnének nekik, hanem mert a kormányt támogató frakciókat összefogó abroncsok az újabb csúfos vereséggel menthetetlenül meglazultak. Igaz, még mindig lehet, hogy a végső bukástól való félelem és az önérdek egybentartják őket. De mi végre, ha a pénzvilág is beárazza bukásukat, amire ezek után azért lehet számítani?

A vasárnap „kis győztese” az MDF, amely újra éppen csak túlélt egy választást. Így volt ez 2004-ben és 2006-ban is. Bokros Lajos listavezetősége igazi kockázat volt, de bejött, a párt krakélerségét éppen elegendően értékelték az öt százalékhoz. Úgy sejteni, ők egykor az SZDSZ szavazói lehettek. Pedig az MDF-nek semmivel sem szilárdabbak a belviszonyai vagy világosabb a politikai irányvonala, mint a liberálisoknak. De a politikában oly fontos látszat (most éppen Bokros) mellette szólt.

Kisebb, jóval kisebb „győzelem” az LMP és Humanista Párt listájának 2,6 százaléka. Lesznek, akik jelzésértékűnek tartják majd ötödik helyüket, és azt, hogy megelőzték az SZDSZ-t. Ám csak a következő időszak mutatja meg, képesek-e élni a – szerényen – megelőlegezett bizalommal, mert értékelhető politikai programmal egyelőre még nem sikerült előrukkolniuk, vékonynak tetszik, hogy lehet más a politika.

Az EP-választáson az MSZP-n és a Fideszen kívül mindegyik párt a harmadik erő szerepére tört, s eltérő hangütéssel, de a megcsontosodott politikai viszonyok meghaladásához kért választói támogatást és felhatalmazást. Éppen a politikai osztállyal szembeni csalódottság és harag az egyik forrása a Jobbik nem várt eredményének. Ez tulajdonképpen beleilleszkedik az összeurópai trendbe, amely a válságot meglovagoló extrémisták előretörését hozta. A többi hungarikum. A második ok a szélsőjobbos szubkultúra sikeres bekebelezése és modernizálása. Telitalálatnak bizonyult a Magyar Gárda, amelynek révén sikerült országos ismertségre szert tenni, illetve betörni az első nyilvánosságba, és olyanokat is a táborba terelni, akik eredetileg nem voltak vevők a szélsőséges eszmerendszer minden elemére. Ez átvezet a harmadik, és minden bizonnyal a legfontosabb okhoz, a cigányellenességhez.

A Jobbik hét megyében meg tudta előzni az MSZP-t – hat kelet-magyarországiban (Jász-Nagykun, Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar), illetve Pest megyében. Ezek között vannak eddig MSZP-snek számítók, de vannak fideszes szállásterületek is – leginkább azonban az köti össze őket, hogy (Pest megye kivételével) az országos átlagot meghaladóan magas a romák aránya. A választások előtt még azzal viccelődtek, hogy a Jobbik akkor költené a legjobban a pénzét, ha csak ott kampányolna, ahol az 1930-as években jól szerepelt a szélsőjobb (például a nyilasok). A mostani eredményeket látva, inkább az etnikai térképeket böngészhették.

Találomra megnéztünk néhány települést, amelyben az elhíresült konfliktusok főszereplői romák voltak. Ezek többségében a Jobbik többet kapott, mint az érintett megyében. Nem mindenütt, de a legtöbb helyen jóval többet.

A Jobbik eredményei néhány településen (%)

Település	Fidesz	MSZP	Jobbik helyben	Jobbik megyei átlag
Olaszliszka	60	9	24	23
Monok	42	18	33	23
Jászladány	52	15	26	19
Enying	55	16	22	14
Kiskunlacháza	56	12	25	17
Ózd	35	23	33	23
Iván	44	10	38	12
Szerencs	39	20	37	23

Forrás: www.valasztas.hu

Mint látjuk, a szocialista polgármester irányította Ózdon vagy Szerencsen például annyira jól szerepelt a Jobbik, hogy megszorította a Fideszt. Akadnak persze ellenpéldák is, még ha nem is túl sok. A Cozma-gyilkosság kapcsán sokat emlegetett Veszprémben mindössze 12 százalékot, Miskolcon pedig 21 százalékot ért el a Jobbik, ami relatíve rossz eredmény, mert ezeken a helyeken a megyei átlaguk 13, illetve 23 százalék.

Öröm a Jobbik kampányközpontjában. Sújtások © Stiller Ákos

A MCF Roma Összefogás gyenge szereplése kapcsán elemzők megállapították, hogy most sem futott be etnikai színezetű párt. Csakhogy a Jobbik – megtévesztve választóit – magát etnikai pártként határozza meg. Magyarország a magyaroké – szól a szlogenjük. A magyargyűlölettől sújtott hazátlan magyarok a pártnál képviselet találnak – hirdetik.

A „cigánykérdés vagy -ügy” szőnyeg alá söprésével, valamiféle szemforgató politikai korrektség miatti eltussolással szokás vádolni a magyar politikai osztályt. Az efféle nézetek szerint ez ágyazott volna meg a Jobbik győzelmének. Lehet. A politikai osztály és az ország azonban harapófogóba került, mert ahhoz a történelmi feladathoz, ami a cigányság integrációja lenne, sem társadalmi támogatottsága, sem elégséges anyagi forrása nincsen, aminek egyenes következménye, hogy nincs hozzá politikai bátorsága sem. Eközben a társadalom éppenséggel a cigányok megregulázását, ha kell, a kirekesztését várja vezetőitől. Jogos félelmek és érthető elvárások keverednek itt irreálisakkal, megteremtve ezzel a magyar hisztéria mai változatát, amelynek szításával és kihasználásával érhetett el kiugró választási sikert a Jobbik.

A következő diadal a parlamenti választás lehet. Nyilván megjött az étvágyuk, de nem csoda. A mostani 427 ezer rájuk adott szavazat, ha az előző országgyűlési választások 64 százalékos részvételét vesszük alapul, majd 10 százalékos Jobbik-eredményt sejtet, de lehet ez több is. Ne felejtsük, arról a pártról beszélünk, amelyik a MIÉP-pel együtt a 2006-os parlamenti szavazáson összesen 119 ezer szavazatot kapott, a 2006-os önkormányzatin pedig önállóan összesen 9149-et,igaz, – részben a Fidesszel – közös jelöltjei arányosítva 20 514-et. A növekedés káprázatos.

A következő választásokig még biztosan lesz néhány hónap. Történhet addig egy s más. Volt már olyan, hogy szélsőséges pártok kiugró választási sikereik után személyes ellentétek miatt gyorsan összebuktak. Nyilvánosságra kerülhet az erkölcsileg feddhetetlenségben tetszelgő pártról, hogy valójában ki is finanszírozta kampányát. Morvai Krisztinának kinéz egy-két nemzetközi botrány Brüsszelben és Strasbourgban, ha nem módosít stílusán. Az is lehet, hogy a magyar bíróság felismeri a közvetlen kapcsolatot a Magyar Gárda és alapítója, a Jobbik között, és megvédi tőlük az alkotmányt.

De ha ezekre a bizonytalanságokra alapoznak a parlamenti pártok, hibát követnek el. Az sem lesz nyerő, ha a Fidesz és az MSZP továbbra is egymást vádolja majd a Jobbik előretöréséért. Pedig akárki is volt – ha volt egyáltalán – Frankenstein, a teremtmény már függetlenítette magát egykori gazdájától, és a maga útját járja. Mert tegnap este óta mindenki láthatja, a Jobbik nem szimpla politikai jelenség, hanem mély beágyazottságú társadalmi fenomén, egyszerre a magyar közhangulat terméke és alakítója.

A Fidesz ma még talán csak a reménybeli kétharmados többségét félti a Jobbiktól, valójában azonban saját szempontjából is nagyobb a kockázat. Jó ideje Orbán pártja diktálta a politikai témákat, és határozta meg a politikai nyelvet, most megvan a veszélye, hogy a kezdeményezés átkerül Vona Gábor pártjához. Erre az utóbbi fél évben volt néhány példa, a cigányok és bűnözés direkt kapcsolata, a büntetések szigorítása, a kormány büntetőjogi felelősségre vonása a széljobbról került át a Fideszhez. Márpedig aki diktál, annál ez előbb-utóbb szavazatokban is jelentkezik.

Tegnap este óta esély mutatkozik arra, hogy a következő parlamenti választások – legyenek azok idén vagy jövőre – egyedül a Fidesz és a Jobbik vetélkedéséről szóljanak, amelyben csak epizódszerep jut a többi pártnak, így az MSZP-nek is. Ha jól láttuk, ennek Orbánék sem örültek szívből.

Zádori Zsolt