A tényfeltáró munkacsoport létrehozását azt követően kezdeményezte Gulyás József, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának SZDSZ-es tagja, hogy szeptember 8-án Ficsor Ádám, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő akkori miniszter a bizottsági ülésen elismerte: a Nemzetbiztonsági Hivatalnál (NBH) követtek el olyan hibákat, amelyek nélkül hamarabb felmerülhetett volna a hat halálos áldozatot követelő támadássorozat feltételezett elkövetőinek nevei. A tényfeltáró munkacsoportnak Gulyás József mellett a fideszes Demeter Ervin és a szocialista Tóth Károly volt a tagja. 
   
A munkacsoport jelentésének nyilvános részéből - amelyet az országgyűlési bizottság KDNP-s elnöke, Simicskó István írt alá - kiderül: az NBH-nak a rendőrséggel történő együttműködésében jelentős szakmai hibákat és hiányosságokat tárt fel. Szakmai hibaként állapították meg, hogy a romák elleni támadások ügyében keletkezett információkat nem egyeztették. Elmaradt az érdemi értékelő, elemző, és felülvizsgálati munkafázis, emiatt a hivatal rutinszerűen végzett információgyűjtő tevékenysége konkrét érdemi eredményeket nem tudott hozni.
   
A vizsgálat megállapította: a rendszerben meglévő információk helyes értékeléséhez, és az információgyűjtés kiszélesítéséhez sem az NBH Hajdú-Bihar Megyei kirendeltségének vezetője, sem a szakirányítást végző illetékes főosztály, illetve igazgatóság, sem pedig a jogi főosztály nem adta meg a tőle elvárható szakmai segítséget. 
    
A vizsgálat által feltárt hiányosságokért, az érdemi munka elmaradásáért, az NBH rendeltetésszerű működésének hiányáért a hivatal akkori főigazgatóját, Laborc Sándort személyes felelősség terheli - olvasható a jelentésben. A szervezetnél 2007 őszén végrehajtott nagymértékű szervezeti és személyi átalakítás miatt romlott a műveleti munka hatékonysága és minőségének szakmai színvonala, továbbá közel 40 százalékos volt a létszámhiány.
   
A munkacsoport jelentése szerint Szilvásy György és Ficsor Ádám korábbi minisztereket azért terheli politikai felelősség, mert nem érzékelték az NBH hiányos működését, miniszteri szintű feladatszabásra nem került sor, így a szolgálat rendellenesen működött.
   
Bár a vizsgálatnak nem volt célja, hogy a rendőrségi nyomozó munkát értékelje és minősítse, így nem vizsgálták milyen hatékonysággal jutottak el a feltételezett elkövetőkig. A jelentésből viszont kiderül, hogy az NBH műveleti munkája során már évekkel a sorozatgyilkosságok előtt rendelkezett olyan információkkal, amely alapján a későbbi támadásokkal összefüggésbe hozott személyeket folyamatos figyelemmel kísérték. Az így keletkezett információkat viszont nem továbbították.  Mélységében nem dolgozták fel sem az ellenőrzés alatt tartott személlyel kapcsolatos információkat, sem az ellenőrzés alá vonni javasolt személyi kört annak ellenére, hogy 2008 tavaszán fegyverbeszerzésre készültek, és erről több különböző, egymást erősítő egyértelmű információ is keletkezett.
   
A munkacsoport súlyos hibaként értékelte: a szolgálat tudomást szerzett arról, hogy a korábban ellenőrzés alá vont férfi - aki a hat halálos áldozatot követelő támadássorozat egyik gyanúsítottja - ez év elején újabb fegyverbeszerzésre készült. Az erre vonatkozó információkat az évekkel korábbi adatokkal nem egyeztették, nem továbbították, a férfit nem vonták újra ellenőrzés alá. Pedig ha mindez megtörténik, akár több, áldozatot követelő bűncselekményt megelőzően el lehetett volna fogni.
   
A  jelentés megjegyzi, hogy a rendőrség folyamatos hírigényt támasztott az NBH-val szemben, ez év elejétől ismert volt az elkövetői profil, ennek ellenére több hónap alatt sem kerültek a releváns információk a nyomozókhoz. Egyetlen dokumentum vagy információ sem jutott a tényfeltáró munkacsoport birtokába, amely arra utalna, hogy akár miniszteri, akár főigazgatói szinten felmerült volna, hogy a rendőrség és a szakszolgálatok hagyományos együttműködési munkakapcsolatán túl a konkrét üggyel összefüggésben célirányosan felállított közös munkacsoport dolgozzon. Pedig a romák elleni támadássorozat halálos áldozatainak számának növekedése, és a veszprémi és a kiskunlacházai bűncselekmények miatt a társadalmi, etnikai konfliktusok kiéleződtek. Erősödtek a nemzetbiztonsági kockázatok, az NBH tevékenységében mégis továbbra is csak rutinszerű, hagyományos munka folyt. 
   
Az NBH és a Katonai Biztonsági Hivatal közötti kapcsolat és együttműködés elsősorban a Hajdú-Bihar megyei kirendeltség helyi munkatársai között valósult meg, döntően informális úton - olvasható a jelentésben, amely a szakszolgálatok és a rendőrség kapcsolatára vonatkozó összegzésében megjegyzi: a szolgálatok ugyan adtak át a rendőrségnek különböző információkat, azonban a későbbi elkövetői kör személyeire vonatkozólag azok teljes mértékben indifferensek voltak.
   
A bizottság a vizsgálat alapján többek között azt javasolja: felül kell vizsgálni és a tanulságok figyelembevételével újra kell fogalmazni a szélsőséges, extrém szervezetek, csoportok, illetve azok képviselőivel kapcsolatos intézkedési terveket, az NBH belső utasítási és szabályzó rendszerét. Foglalkozni kell a szakszolgálat és a honvédség állományából leszerelők utógondozásával, valamint újraértékelésre, és újraszabályozásra szorul a "biztonsági kockázat" a fegyveres testületek tagjai esetében.
   
A munkacsoport jelentését a legfőbb ügyésznek, a köztársasági elnöknek és a kisebbségi ombudsmannak is megküldte.