Olyan egyszerű a válasz. Az elmúlt napokban mindenki ezt kérdezi: mi lesz a következő lépés? Mi a teendő?

Igazán csak egyetlen dolgunk van. A lehető legkomolyabban venni azt az ötpontos követelést, amelytől az M1 annyira félt, hogy még egy éjszakai híradóban sem merte egyetlenegyszer sem beolvasni. Egyetlen teendőnk a kormánnyal és magunkkal is tisztázni, hogy a legvégsőkig elmegyünk. Nem csak a rabszolgatörvény és a rendőrök túlóráinak ügyében, hanem a független bíróságokért, az Európai Ügyészségért és a kormánypropaganda felszámolásáért.

Frázis ez?

Akkor nem, ha azt is kimondjuk: van egy fontos ismérve annak, hogy valóban komolyan vesszük ezeket a pontokat. Vagyis nem készítünk B-tervet kudarc esetére. Pontosabban egyetlen B-terv létezhet csak. Tudatosítani kell mindenkiben, hogy amíg nem sikerülne kiharcolni a kormánytól független bíróságokat, ügyészséget és közmédiát, valamint leállítani a kormánypropagandát, addig az ellenzék csak színjátéknak tekinti a választásokat. Színjátékban pedig nem vesz részt. A minap az egyik, az utcai megmozdulásokon dicséretesen aktív ellenzéki párt már be is jelentette az EP-választásra összeállított listáját. Ez utalhat nagy optimizmusra – bízhatnak abban, hogy májusra megteremtődnek a szabad választások feltételei. De utalhat arra a hibás felfogásra is, hogy függetlenül a körülményektől, mindenképpen el kell játszani, hogy Magyarországon még többpártrendszer van.

Ha nem ismerjük be, hogy a mostanra kialakult feltételekkel csak színjáték lesz az európai, az önkormányzati és a parlamenti választás is, akkor a kormánypropagandának igaza volt: csak színjáték a legaktívabb parlamenti ellenállás, színjáték bármely tüntetés, a legtüzesebb szónoklat és – igen – színjáték lett volna bármely lépcső megmászása a tévészékházban is.

Jól kell érteni, hogy az elmúlt évben egyrészt elkezdett összedőlni egy sor kártyavár, ugyanakkor az év végére befejeződött a hatalom harmadik erős bástyájának a kiépítése is.

A szemünk előtt dől össze a munkaerőpiac, az egészségügy, az oktatás, a szemétszállítás, az év végén szép csöndben már bankcsődünk is volt. Egy sor szőnyeg alá söpört ügyről pedig nem is hallunk, ilyen például az ivóvízhálózat katasztrofális állapota, vagy nem gondolunk rá, pedig csak rá kellene nézni a lassan teljesen szétmálló úthálózatra. A gazdaságunknak messziről van néhány jó számadata, de tudjuk jól, hogy valójában az is futóhomokra (EU-támogatásokra, a német autóiparra, és az oktatástól, egészségügytől, infrastruktúra fenntartásától stb. elvont pénzekre) épített Patyomkin-falu.

Ezek a kártyavárak viszont "csak" a teljes országot döntik maguk alá, a Fidesz-rezsim hatalmát nem. A rendszert három erős bástya védi. Az első a Polt Péter főügyész által irányított "bűnüldözés", amely korlátlanul lehetővé teszi az EU-pénzek ellopását. A második a propagandasajtó, amely magyarok milliói elől hallgatja el az igazságot, miközben ocsmány és aljas hazugságokkal járatja le a kormány kritikusait. A harmadik pedig az új, kormánytól függő közigazgatási bíróság, amely elé ezentúl a választási csalásokról szóló panaszok jogerős elbírálása is tartozni fog.

Nem nehéz belátni, hogy nem választás, hanem csak színjáték az az esemény, ahol a Fidesz a lopott pénzből, sok ezerszer többől kampányolhat, mint az ellenzék. Ahol már tilos a saját kezűleg felragasztott "vadplakátolás", óriásplakátot pedig csak annyit kap az ellenzék, amennyit a kormányközeli reklámcégek megengednek. Ahol az emberek egy nagyon nagy részét csak a kormánypropaganda "hírei" érik el. És ahol a választási csalásokat a Patyi András által elnökölt különbíróságok tudják majd eltussolni. Patyi eddig is mindent megtett a választási csalások elkendőzéséért (nagyon ajánlom az NVB momentumos tagjának írását elolvasni a témában), de ezentúl a fellebbezések is nála fognak kikötni és a jogerős verdikteket is ő fogja meghozni. Egy olyan ember, akinek a rektorsága alatt a Közszolgálati Egyetemen messziről bűzlő, sokmilliárdos EU-projektek folytak, amelyek miatt évek óta vizsgálódnak az EU inspektorai, és a NAV is nyomoz.

Tudnunk kell, hogy a kormány nem engedheti meg magának, hogy veszítsen, egyszerűen túl sokat lopott. A "választásokat" ezért pont annyival fogja elcsalni, amennyivel szükséges. Független sajtót pedig csak épp annyit fog megtartani, amennyi szükséges. Ahogy nő az elégedetlenség, annyival kevesebb szabad sajtót fog megtűrni, és szükség esetén annyival többet fog csalni. Ez egyszerűen nem lehet másként, ez alapvető törvényszerűség, ha egy hatalom annyit és annyira nyíltan lopott, mint az övék. Tudják, hogy vereség esetén a börtön várja őket. Oda pedig senki nem megy önként, ha nem muszáj.

Az elmúlt hetek komoly pozitívuma volt az ellenzéki együttműködés. Az együttműködés azonban nem a probléma megoldását, hanem a megoldás első, alapvetően fontos, de nem elégséges feltételét jelenti. A második alapvető feltétel belátni, hogy a három bástya lerombolásáig csak színjátékok a választások, és ezekben a komédiákban nem is szabad részt venni. Mit veszítenénk, ha nem indul az ellenzék az EP-választáson? Néhány EP-képviselői helyet, ami gyakorlatilag alig-alig segített eddig rajtunk. És mit veszítenénk, ha a mostani körülmények között elindulnánk? "Csak" a teljes hitelünket.

Ha ezt képesek vagyunk kimondani, a többi már-már csak technikai kérdés. Sikerül-e a még megmaradt független sajtó segítségével a magyarok figyelmét erre a három erődre, a rabszolgatörvényen túl az "öt pont" utolsó három pontjára irányítani? Sikerül-e rengeteg munkával, kitartással, politikai cselekvéssel, a valóságot látó magyarok millióinak segítségével állandó politikai nyomást gyakorolni a kormányra? Sikerül-e saját magunk megszervezésével, valódi ellenzéki hálózat kialakításával felvenni a versenyt Orbán hatalmas zsoldos seregével?

Az első bástya, Polték ügyészsége rengeteg ember munkájával ledönthető. Ha elegendő aláírás gyűlik össze az Európai Ügyészségért, az Európából érkező nyomással együtt elérhető a cél. A másik két bástya nehezebb ügynek tűnik. De ha sikerül a reményt fenntartani, tartós és egyre erősebb nyomásgyakorlással elérhető a cél. (Az 5 pont egyikénél, a sajtószabadság kivívásánál viszont ki kell jelölnünk a pontos célt. A követeléseknek minden esetben konkrétnak, számonkérhetőnek kell lennie. Követelni kell a fizetett kormánypropaganda törvényi tiltását, valamint az MTVA új vezérigazgatójának konszenzusos kinevezését.)

Az elmúlt hetek történései sokak számára azért voltak meglepőek, mert sokan azt hitték eddig, hogy a magyarok nem hajlandóak cselekedni a jövőjükért. Én az aláírásgyűjtők szorgalmán hónapok óta látom, hogy ez nem így van. Nagyon is sokan hajlandóak cselekedni a hazájukért. De az aláírásgyűjtésnél, a tüntetéseknél, a majdani sztrájkoknál, útlezárásoknál is igaz, hogy sok-sok kitartásra és elszántságra van szükség.

Sajnos még mindig elég gyakran hallok olyan mondatokat, hogy "én egyetértek veletek, de hát családom van, ezért nem tudok segíteni nektek". Nekik azt tudom üzenni: pont azért segítsenek, mert családjuk van. Tényleg azt akarják, hogy a gyerekeik, unokáik ebben a rendszerben nőjenek fel? Hogy felnőtt korukban egy szétrohadt, széteső, működésképtelen, lecsúszott, velejéig korrupt és cinikus vén trotty diktátorok által irányított szánalmas országból meneküljenek el? Ha nem lenne családjuk, megérteném, hogy meghúzzák magukat. lelkük rajta, ha ők maguk elviselik, ami itt megy, és saját magukért nem hajlandóak semmit tenni. De a saját gyermekeik jövőjéért sem?

380 ezer aláírás jött eddig össze az Európai Ügyészségért, amit mintegy tízezer ember gyűjtött. A következő hetek, hónapok nagy kérdése lesz, hogy hányan csatlakoznak még azokhoz a honfitársainkhoz, akik aktívan cselekednek a gyermekeink jövőjéért.

Mindenesetre mi, politikusok egyet tehetünk csak: a lehető legnyilvánvalóbbá tenni, hogy a hatalom három erődjének ledöntésében nem vagyunk hajlandóak kompromisszumot kötni. Talán akkor remélhetjük, hogy a magyarok segítenek helyretenni azt, amit mi elrontottunk.