Kálmán Olga: Ebbe a választásba eleve bele volt kódolva a Fidesz győzelme

1) Egy politikával foglalkozó újságírónak a választás napja a jutalomjáték. Négy év folyamatos munka, az események megfigyelése és közvetítése után végre minden szereplő megmérettetik, a választók mondhatják el, hogy ők hogyan értékelték a politikai pártok munkáját. 2018. április 8-a már a hetedik országgyűlési választás volt, amit televíziósként végigdolgozhattam. A kora délelőtti magas választási részvétel nagyon jóérzéssel töltött el, hiszen egy demokráciának a legnagyobb fokmérője az, hogy az emberek mennyire akarnak beleszólni a hazájuk, a saját sorsuk alakulásába. Az eredmény tippelgetése nélkül úgy éreztem, ez a nap így, vagy úgy, de fontos lesz az ország történetében.

2) Mint ahogy sokunknak, úgy nekem sem tetszettek a napközbeni érthetetlen informatikai leállások és az, hogy nem kaptunk megnyugtató válaszokat a miértekre. Ettől függetlenül utólag azt gondolom, ebbe a választásba eleve bele volt kódolva a Fidesz győzelme. Igaz, hogy nem tv- és lapinterjúkkal kell megnyerni egy választást, de semmiképpen nem hanyagolható el a kormánypárt mérhetetlen médiafölénye, amelyet tudatosan, módszeresen épített fel. Hogy ki milyen minőségű, igazságtartalmú hírekkel árasztotta el az országot, azt mindenki döntse el maga. És ha már megszületett a megállapítása az információk igaz, vagy hamis voltát illetően, akkor tegye fel magának a kérdést: informálni vagy dezinformálni az vajon a választók megtévesztése, vagy sem?

Horn Gábor: Egyszer ki fog durranni a pénzünkön hizlalt kisgömböc

1) Röviden: rosszul. Kicsit bővebben: nagyon rosszul.

2) A választási kampány alatt látszott már, hogy a Fidesz százmilliárdos médiagépezete, a mindent elöntő kormányzati/állampárti propaganda, továbbá az esélyes ellenzéki jelöltek szisztematikus karaktergyilkossága, hazánkban szokatlanul aljas és alpári módon - a Fidesz vezette államsajtóból - megteszi a hatását. Mindez persze nem takarhatja ki sem az ellenzéki pártok felelősségét, sem azokat az eredményeket, amelyekre joggal alapozott a Fidesz. Ami az elsőt illeti:a demokratikus pártok tavaly még megkerülték az előválasztás felelősségét, a pártérdekeket sokszor a választási cél elé helyezte,másképp mondva, szinte alig valósult meg az az evidens ökölszabály, hogy a baloldali-liberális pártok egy jelölt mögé tömörüljenek és ne osztódjon szét a szavazatuk. Ezt egészítette ki számos kínos kampánybaki, a kisebbik baloldali párt vezetőjének kifejezetten destruktív - saját oldalát szurkáló - megjegyzései, ezek mindösszesen okozták a liberálisként egyáltalán nem várt, ám sajnos bejósolható eredményt.

Mindehhez társultak az eltagadhatatlanul jó gazdasági eredmények, amelyek különösen a közép- és felsőközéposztályt jelentősen segítették a választást megelőző években. Ez a tény, és az a mindent átható félelem- és gyűlöletjárvány, amellyel a Fidesz megfertőzte az országot, hozta meg Orbán pártja elsöprő sikerét. Egy év után elsősorban azt tartom kiemelésre érdemesnek, hogy egyrészt a Fidesz folyamatosan megszegi saját régebbi normáit is, egyre erősebben leng ki a szélsőségek felé, egyre inkább kopik ki a konzervatív európai mainstream számára még akárcsak épphogy vállalható közösségekből is. Ráadásként a hazai jobboldal számos meghatározó értelmisége, holdudvara, értékközössége is látványosan elfordult a Fidesztől. A néhai ifjú demokraták mindenre egyre fantáziátlanabbul, ám annál nagyobb közpénz herdálással és agresszióval reagálnak. Ugyanakkor az ellenzéki pártok az elmúlt esztendőben jelentős fejlődési ugrásra lehetnek büszkék: Budapesten vállalták, hogy a főpolgármester jelöltek előválasztáson méretessék meg magukat, számos kerületben s jó néhány vidéki nagyvárosban közös ellenzéki jelöltek indulnak hadrendbe a Fidesz ellen, ezzel rendkívül jelentősen javítva az ellenzéki pártok - és ami még fontosabb: szavazóik - esélyeit a helyhatósági választásokon.

Nem is az a fontos tehát, hogy egy év távlatából én miként vélekedek a korabeli választási eredményekről, hanem az, hogy nagyon helyesen az ellenzéki erők láthatóan azt gondolták, hogy a koordinált jelöltállítás hiánya volt az egyik oka jelentős kudarcuknak és ebben korrekciót hajtottak végre. Ez fontos lépés, s ha az ellenzéki pártok képesek lesznek a kampány(ok) alatt végig támogatni a kiválasztott jelöltet, az valódi esélyt ad arra, hogy számos településen megtörténjen a régóta áhított választási győzelme a demokratikus erőknek. Paradox módon egyébként a Fidesznek is jót tehet ez: némi valódi verseny, az erőtér heterogénné válása akár ésszerű viselkedésre is sarkallhatja őket (ámbár az elmúlt hosszú évek tükrében ez jelentős meglepetés lenne).

A tavalyi választási kudarc okait feltárva persze az is jól látszik, hogy a mintegy két és félmillió ellenzéki szavazót képviselő pártok lehetőségei meglehetősen korlátozottak: olyan autokrácia alakult ki mára Magyarországon, amely teljes gátlástalansággal bánik a közpénzzel, a fake newst a kormányzati kommunikáció gerincévé tette, az ellenzéki erőket elvágja a mediális terektől, az országgyűlési politizálás lehetőségét is felszámolta. Mindeközben az is érzékelhető, hogy egyre többeknek van egyre inkább elegük a rezsimből. Így, minden erőkoncentráció ellenére, egyszer csak nem várt módon fog kidurranni a pénzünkön hizlalt kisgömböc.

Gulyás Márton: Trükkök százai állnak a Fidesz mögött

1) A szembesülés már egy héttel korábban megtörtént, amikor a Medián kijött az elhíresült felmérésével – épp a HVG-n – és nyilvánvalóvá vált a Fidesz dermesztő fölénye. Onnantól nem volt számomra kérdés a kétharmad ténye. Április 8. ezért a tudomásulvétel napja volt a számomra.

2) Nem tagadva a Fidesz létező népszerűségét, az alkotmányozó többségének legitimitása nehezen igazolható. Trükkök százai állnak e mögött – ahogy mondani szokás. De ne mentsük fel ezzel magunkat annak végiggondolása alól, hogy a népszerűsége ettől függetlenül is jelentős és domináns, ami ugyanakkor inkább munkára kell hogy sarkalljon bennünket, semmint önkéntes megadásra.

Csontos Csaba: A cinikusan felépített ellenségkép, a morális pánik megteremtése meghozta az eredményét

1) A Nyílt Társadalom Alapítványban már a választások előtt megszületett az előzetes döntés arról, hogy budapesti nemzetközi irodánkat Berlinbe költöztetjük. Ez a döntés azonban még nem volt publikus, és a döntés előkészítésében részt vevőkön kívül a munkatársak sem ismerték a részleteket. Illúzióim nem voltak azzal kapcsolatban, hogy esetleg a választások olyan meglepetést hozhattak volna, ami miatt esetleg meg kellett volna változtatnunk az előzetes döntésünket. A végeredmény azonban még az alapvetően realista várakozásomhoz képest is mellbevágó volt. Amikor sokórányi várakozás után jöttek az eredmények, az első gondolatom az volt „na, akkor tényleg megyünk Berlinbe”. Bármennyire is tudtam, hogy ez lesz, mégis volt valami drámai abban, hogy az egész életünkre kiható döntésre ez ütötte rá a pecsétet. Igaz, épp a kormányzat gátlástalan ellenségképzése, folyamatos nyomásgyakorlása, fenyegető kommunikációja miatt kellett megtennünk ezt a lépést. A választás estéje ezt tette végérvényessé számomra.

2) Én a sok ok közül csak egyre szeretnék fókuszálni. Ez pedig a kommunikáció. Magyarország 2010 óta folyamatos kampányban él. Soha ennyit nem költöttek az országban kommunikációra. Két és fél évtizednyi újságírói munka és vállalati kommunikációs tevékenység során soha nem tapasztaltam, hogy valamelyik szereplő ilyen mérhetetlen nagy összegeket költött volna kommunikációs kampányokra. Piacgazdaságban példátlan, hogy az állam többet költsön az üzleti szféránál kommunikációra. Demokráciában elképzelhetetlen, hogy az állami kampányok ennyire összemosódjanak egy párt kampányával. Bizonyos társadalmi rétegeket pedig szinte csak a kormányzat által ellenőrzött csatornák érték el. A Finkelstein-formula jól működött. A cinikusan felépített ellenségkép, a morális pánik megteremtése meghozta az eredményét. A valóságra épülő narratívák csatornák és elérés nélkül versenyképtelenek a leegyszerűsítő, gyakran hazug állítások sulykolásával szemben. Ha voltak egyáltalán fajsúlyos ellennarratívák.

Csintalan Sándor: Megcsináltam a műsorom, és hazamentem két üveg Henessyvel

1) Hogy hogyan éltem meg? Szép tavaszi nap volt. Élveztem. Reménytelenül. Úgy éreztem, hogy megtetettem, amit megkövetelt a haza. Vettem a kollégáknak két tálca mignont, hogy a szájuk legalább édes legyen. Megcsináltam a műsorom, és hazamentem két üveg Henessyvel. Egész éjjel Hans Zimmert hallgattam.

2) Az okok? Fantáziátlan, tehetségtelen, lusta ellenzék.... Már rég kétpárti a választási rendszer.... És addig?

Ceglédi Zoltán: A Jobbik azt hitte, bemehet úgy a Spinozába, hogy közben megtartja a rendpárti szavazóit

1) Krekó Péterrel ültem az ATV stúdiójában, közvetítettük-elemeztük a beérkező választási eredményeket. Illetve először azt a tényt, hogy összeomlott a rendszer, és nincs adat, majd a kész helyzetet, miszerint a leállás paravánja mögött kétharmadot szerzett a Fidesz. Végtelenül dühös voltam, és ennek hangot is adtam, mivel nem volt egyértelmű számomra, hogy a rendszerváltás óta történt legotrombább választási csalásnak, vagy a legalkalmatlanabb választási szervek dúlásának vagyunk szemtanúi.

2) A Jobbik azt hitte, hogy bemehet úgy a Spinozába, hogy közben megtartja a rendpárti, kistelepülési szavazóit. Egyes szocialisták azt hitték, hogy akkor is megtarthatják az MSZP 20%-os támogatottságát, ha közben nyilvánosan kivégzik az ezt szállító Botka Lászlót. A választási barkácstanfolyam résztvevői azt hitték, hogy a pártoktól távolságot tartó polgárok technikai magyarázatokra várnak, például arányosságról. Végül az esélyes jelöltek kijelölésére jelentkező tucatnyi gittegylet azt hitte, hogy a kutatások helyett gyakran másodelemzéseken és tippeken alapuló táblázataikkal okozott kár, így minimum a Momentum küszöb előtti elgáncsolása, és ezzel a Fidesz kétharmadhoz juttatása majd nem hullik vissza a fejükre. Mondjuk ebben igazuk volt, amennyiben már megint ők akarják megmondani, kire vagyok köteles szavazni.

Bozóki András: Ebből a rendszerből nem lesz demokratikus kiút

1) 2018-ban a magas választási részvétel is azt mutatta, hogy sokan bíztak a változás lehetőségében. Az eredmény csalódással töltötte el a változás híveit, így engem is. Arra gondoltam, hogy ebből a rendszerből nem lesz demokratikus kiút, és az újabb kétharmados Fidesz-többség korlátokat nem ismerő – a pávatáncot és a képmutatást is mellőző – önkényuralmi rendszert vezet be.

2) Bebizonyosodott, hogy a jogállamiságot eleve figyelmen kívül hagyó, csaló rendszerben értelemszerűen nem lehet szabad és tiszta választás. Az Orbán-rezsim által tudatosan kialakított egyenlőtlen játéktér, az állam közvetlen beavatkozása a pártok kampányába, valamint egyes, ellenzékinek mondott pártok kollaboráns politikája együtt okozta ezt az eredményt.

Bíró-Nagy András: A Fidesztől független világ még keményebb letámadásra számíthat

1) A Fidesz győzelme nem, de az újabb parlamenti kétharmad meglepetésként ért. A napközbeni magas részvételi adatok az ellenzéki választók között hamis reményt keltettek, ami után sokak csalódása még nagyobb volt. Az újabb kétharmad azonnal előrevetítette, hogy a maradék Fidesztől független világ még keményebb letámadásra számíthat, és csak az a kérdés, hogy melyik szférát mikor éri utol a kampányban beígért elégtétel.

2) Az egyenlőtlen feltételek mellett az ellenzék széthúzása és hitelességi problémái is kellettek az újabb Fidesz-sikerhez. Fontos tanulság, hogy a taktikai szavazás nem tudja kiváltani a visszalépéseket, az ellenzéki kínálat valódi szűkítését, az egy az egy elleni szituációk kialakítását. A 2018-as viszonyok mellett a kormányváltás nem, de a fideszes kétharmad megakadályozása reális cél volt, amihez mindössze a választási rendszerből fakadó ellenzéki szavazatkoncentrációs kényszer felismerésére lett volna szükség. A Fidesz a korábbi Simicska-birodalomnál is nagyobb és hatékonyabb médiahálót épített ki, amellyel sikeresen tartotta fent a migrációs válság érzetét a 2018-as országgyűlési választás előtti három évben, akkor is, amikor az már valójában jócskán alább hagyott. A saját korábbi táboránál is szélesebb körben tudta a legfőbb félelmek között rögzíteni a migrációt, különösen az alacsonyabb végzettségűek és az idősebbek között. Mindenképpen kiemelendő az ellenzék minden korábbinál súlyosabb leépülése a kistelepüléseken: a vidéki szervezeti infrastruktúra amortizálódása vagy soha ki nem épülése, a vidéki független média szinte teljes eltűnésével együtt a baloldal drámai visszaszorulásához vezetett a városokon kívül, miközben a Jobbik vidéki áttörése sem valósult meg. Érdemes megjegyezni az uniós pénzek szerepét is a rezsim stabilitásában: a gazdasági helyzet pozitív választói értékelése szintén fontos pillére volt a fideszes győzelemnek, és ez az uniós támogatások által hajtott gazdasági növekedés – és helyi klientúraépítés – nélkül nem lett volna lehetséges.

Békés Márton: A jobboldal eltalálta az idők szavát

1) Az ellenzéki sajtó magas választási részvétel mellett az ellenzéki pártok sikerét prognosztizáló véleménye, nem tagadom, rám is hatott. Annál nagyobb volt az öröm, amikor a választás éjszakáján jöttek az eredmények, például Csornáé, ahol a szavaztok kétharmadát gyűjtötte be a jobboldal, vagy Debrecené, ahol több mint a felét.

2) A jobboldal egyfelől jól kormányzott, másfelől eltalálta az idők szavát, és olyan kérdésekre adott közérthető válaszokat, amelyek a választópolgárokat valójában érdeklik, mert az életükkel kapcsolatos. A biztonság garantálása és a gyarapodás lehetővé tétele sikeres 21. századi receptnek bizonyult – ezért nyerte el nyolc éven belül immár harmadszor a parlamenti helyek kétharmadát a Fidesz-KDNP.