A Fidesz EP-kampányának hét pontja vagy hazugságra épül, vagy aljas célokat tűz ki, vagy mindkettő. Az első - mindkettő. Így hangzik: “A migráció kezelését el kell venni a brüsszeli bürokratáktól, és vissza kell adni a nemzeti kormányoknak.”

Most ne ragadjunk le a nemzeti kormány fogalmánál, az is egy hazugság, mert kormányaik államoknak vannak és nem nemzeteknek, pl. az RMDSZ nem a román nemzet kormányában kormányzott, amikor kormányzott, hanem a Románia nevű államéban, de erről itt ne többet.

A hazugság az idézett pontban az, hogy a migráció kezelése a brüsszeli bürokraták kezében van, az aljas cél pedig az, hogy a menekültek teljes egészében ki legyenek szolgáltatva az egyes államok kormányainak, amelyek így tetszés szerint szabotálhatnák el nemzetközi kötelezettségeiket.

A migráció kezelése nincs a brüsszeli bürokraták kezében. A tagállamok kormányai minden korlátozás nélkül dönthetnek arról, hogy a menedékjogot nem kérő, vagy arra - illetve oltalomra - nem jogosult letelepedni szándékozók közül kiket fogadnak be és kiket nem.

A menekültek befogadása viszont a nemzetközi jog által meghatározott kötelezettség. A pártállami diktatúra ezt a kötelezettséget megtagadta, a demokratikus Magyar Köztársaság pedig magára vállalta. Ahogy a sztálinista “nemzeti kormány” egykor, úgy a putyinista “nemzeti kormány” is kiléphet ebből a kötelezettségből, de azzal együtt ki kell lépnie az Európai Unióból, és vissza kell lépnie a KGB-s főnökök által uralt keleti blokkba. A nemzetközi kötelezetségből kilépés szándéka a putyinista kormány részéről egyértelmű, amint azt a 3. pont bizonyítja. “Senkit ne engedjenek be Európába érvényes igazolvány, dokumentumok nélkül.” A menedékjognak éppen az az egyik sarkalatos eleme, hogy a menedékkérőt akkor is be kell engedni és a kérelmét ki kell vizsgálni, ha nem rendelkezik érvényes dokumentumokkal, mert azokból az országokból és helyzetekből, amelyekből a legnyomósabb okokból menekülnek az emberek, az esetek jelentős részében érvényes dokumentumok nélkül lehet csak kiszabadulni. Akinek felgyújtották a házát és lemészárolták a családját, nincs feltétlenül ideje az elégett iratait pótolni, midőn lélekszakadva menti a puszta életét meg az esetleg megmaradt gyerekét.

Magyarország lakosságának túlnyomó többsége nem óhajtja a kilépést az EU-ból, tehát az azzal járó nemzetközi kötelezettségekből sem. A 2003-as népszavazáson a résztvevők 84%-a az EU-ra szavazott, a választók túlnyomó többsége azóta is olyan pártokra szavaz, amelyek nem az EU-n kívül képzelik el Magyarország jövőjét, vagy legalábbis ezt állítják magukról, és az ország lakosságának többsége EU-párti minden közvéleménykutatás szerint.

Magyarország állampolgárainak többsége is, a magyar nemzet többsége is ahhoz a világhoz óhajt tartozni, amely elismeri a menekültek jogát a menedékre. Az a kormány és az a párt tehát, amelyik ettől a - természetesen nemzetközi intézmények által ellenőrizendő - nemzetközi kötelezettségtől meg akar szabadulni, nem képviseli sem Magyarországot, sem a magyar nemzetet.

Azoknak, akik képviselni óhajtják az országot a putyinista kormánnyal szemben, az a minimális kötelezettségük, hogy szembemenjenek annak nyelvi diktatúrájával, és amilyen következetesen beszélnek a putyinisták migránsokról menekültek helyett, olyan következetesen beszéljen az ellenzékük menekültekről a migránsok helyett.

Ez a minimális kötelezettség. A maximumot kötelezettségként nem fogalmaznám meg, mert az a jövő zenéje, ha optimisták vagyunk a jövőnkkel kapcsolatban, jelen pillanatban kívül van a reális lehetőségek körén, arra nem csak a magyar kormány, de az EU tagállamainak kormányai és választópolgárai sem állnak készen.

De a publicista használja ki azt az előnyét, hogy egyetlen párt választási eredményéért sem felel, nyugodtan megfogalmazhatja, amit egy kampányoló párt talán nyugtalanul sem.

Nos. Amiképp a nem-menekült migránsok befogadásáról szóló döntést senki nem bitorolhatja el a tagállamoktól, azonképp a menekültekkel kapcsolatos döntéseket viszont éppenhogy el kell venni a tagállamoktól. A menedékre jogosultak nem lehetnek kiszolgáltatva egy ország hatóságainak, amelyek ellenőrzés nélkül, önkényesen dönthetnek a sorsukról. Magyarországon például annyival kisebb arányban ítélik jogosnak az utóbbi időkben a menedékkérelmeket, mint az EU-ban átlagosan, hogy teljesen nyilvánvaló: a jogosultak többségét elutasítják.

Niedermüller Péter, a DK EP-képviselője a pénteki Népszavában ír arról, milyen álnok képmutatás a putyinista kormány részéről, hogy hazugságokkal rágalmazza az Európai Határvédelmi és Parti Őrség, a Frontex reformjával kapcsolatos terveket, miközben suttyomban elfogadta azokat az Európai Tanácsban. A képviselő leszögezi, hogy a kormányzati hazugságokkal szemben a tény az, hogy “A menekültügyi kérelmek elbírálása a Frontex esetleges közreműködésétől függetlenül alapvető tagállami hatáskör, amit sem az Európai Bizottság, sem az Európai Parlament soha nem kívánt korlátozni. A Frontexnek nincs olyan jogköre, hogy beengedjen bárkit is az Európai Unióba.”

Az a baj, hogy ez tényleg így van. Mert éppen úgy kellene lennie, ahogy a putyinista kormány hazudja. Egységes módszerrel, egységes kritériumok alapján, egységes rendszerben, egységes nemzetközi szervezetnek kellene legalább az EU-n belül elbírálni a menedékkérelmeket. Olyan, minden tagországban jelenlévő nemzetközi hatóságnak, amelyet a helyi érdekek nem befolyásolnak. Így sokkal reálisabb, alaposabb és szakszerűbb döntések születhetnének, sokkal nagyobb eséllyel lehetne kiszűrni az álmenekülteket, a szélsőséges, terrorista szervezetekhez tartozó egyéneket is. A menedékjog nem egy-egy országhoz, hanem az EU egészéhez kötődne. A menedékkérőknek nem lenne rá okuk, hogy kérelmük elbírálása előtt eltűnjenek, mert másutt is ugyanazzal a szervezettel találkoznak, amelynek az egységes nyilvántartásában már biológiai azonosításra alkalmas adatokkal szerepelnek, és a menedékjog sem kötné őket ahhoz az országhoz, amelyben azt megkapták.

A Frontexnek pedig éppen az lenne a dolga, hogy igenis biztosítsák, hogy a menedékkérők eljussanak oda, ahol a kérelmüket elbírálják, ne zárjanak ki senkit a menedékkérés lehetőségéből. Viszont szállítsák haza azokat, akiknek a menedékkérelmét elutasították és sima bevándorlóként sem kaptak letelepedési engedélyt.

A probléma ma éppen az, hogy a menedékkérőknek az az igen jelentős része, talán a fele, vagy nagyobb része, akiket a lehetőségek szerinti méltányos és gondos eljárással sem ítélnek menedékre vagy oltalomra jogosultnak, könnyen el tudnak tűnni a tagállami hatóságok látóköréből, és itt ragadnak. Ezért is olyan könnyű a menekültproblémát migránsproblémává hamisítani, mert nem lehet a menekülteket jól elkülöníteni azoktól, akik illegális migránsként maradnak itt menedékkérelmük elutasítása után. Egységes szervezet és erős közös határvédelem sokkal jobb hatékonysággal tudná érvényesíteni az elutasító döntést.

Ha a menedékjog az EU egészére vonatkozna, nyilván nagyon különböző mértékben terhelné a menekültek befogadása az egyes országokat, és a terheket valamiképp ki kellene egyenlíteni a teherviselő képesség beszámításával. De ha a földrajzi elhelyezkedésnek a szerepe lecsökkenne az egységes menedékjog folytán, akkor nyilván még inkább, mint most, a nagyobb terheket bíró, gazdagabb országoknak jutna a terhek nagyrésze.

Várom a pillanatot, amikor megjelenik az első párt, amelynek lesz mersze ezzel a koncepcióval kiállni. Egy szavazójuk biztosan lesz. (Ha sokkal több egyelőre nem is.)