Kárpátaljai magyarbajok: titkosszolgák, provokátorok, és két önérzeteskedő kormány

„Nem gondoljuk, hogy ehhez bármi köze lett volna Magyarországnak, bár közvetlenül a támadás után többen felvetették annak a lehetőségét, hogy a Kijevvel vitában álló Budapest érdekében állhat a kárpátaljai magyarok elleni provokáció. De mi egy pillanatig sem véltük így, és amikor egy héttel később, a letartóztatások idején kiderült, hogy lengyel állampolgárok követték el az akciót, már a kormányzó is arról beszélt, hogy az orosz titkosszolgálatok állnak a provokáció mögött” – mondta a HVG-nek Jaroszlav Halasz. Kárpátalja helyettes kormányzója azt követően nyilatkozott, hogy Lengyelországban a minap megkezdődött a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári székházára tavaly február elején Molotov-koktélt dobó három lengyel pere, és egyikük azt vallotta, a vezetőjük arra célzott, hogy a provokációért járó pénz a „magyaroktól van”.

A három lengyel – akik az oroszpárti Falanga (Falanx), illetve a Nemzeti Radikális Tábor nevű ernyőszervezet tagjai – azt is elmondták, hogy közvetlenül Manuel Ochsenreiter német újságírótól kapták a megbízást és a pénzt. Ochsenreiter – aki az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt parlamenti irodájában dolgozik – tagadta a vádakat, ám az interneten több olyan kép kering, amelyeken az orosz állami televíziók állandó vendégeként fellépő újságíró lengyel szélsőséges aktivisták társaságában mutatkozik.

Halasz szerint a tavaly februári KMKSZ-ellenes akciók óta is történtek provokációk, s nem kizárt, hogy az idén márciusi ukrajnai elnökválasztás közeledtével újabbak is lesznek. „És nem csak az oroszok aktívak. Korábban is voltak olyan értesüléseink, hogy a szélsőséges ukránok móresre akarják tanítani a szerintük nem elég hazafias magyarokat, s emlékezetes az is, amikor a »magyar szeparatisták« nevében kerültek ki plakátok több kárpátaljai helyszínen. Mi azt gondoltuk, hogy ezek megint az oroszok lehetnek, ám kiderült, hogy helyi ukránok, a politikában igencsak aktív Baloha testvérek helyeztették ki a provokatív óriásplakátokat” – mondta a kormányzóhelyettes. Szerinte az elnökválasztáson részt vevő, magukat „hazafias jelölteknek” nevező politikusok is megpróbálhatják kijátszani Kárpátalján az „etnikai kártyát”. „Az biztos, hogy nem lesz nyugodt az elnökválasztási kampány, de felkészültünk a helyzet kezelésére” – tette hozzá.

„Az első, viszonylag kis kárt okozó merénylet után nem is kívántuk, hogy nagyobb cirkusz legyen az ügyből, és a hatóságok is megígérték, amellett, hogy kézre kerítik az elkövetőket, mindent megtesznek azért, hogy megakadályozzak az esetleges újabbat. De ez nem történt meg, gyakorlatilag akadálytalanul hajthatták végre a második akciót, amely miatt az egész iroda belseje kiégett” – mondta az azóta új, biztonságosabb székhelyre költözött KMKSZ elnöke, Brenzovics László. Szerinte miközben többen próbálják belekeverni az ügybe Magyarországot vagy a KMKSZ-t, nagyon sok a merényleteket körülvevő furcsaság, s még mindig nem tudni, ki volt az első vagy a második támadás megrendelője.

„Az viszont már biztos, hogy különféle titkosszolgálatok működési területévé váltunk, s annak minden következményétől szenvedünk” – mondta a politikus, aki szerint az a vád is sokszor elhangzott, hogy a KMKSZ saját maga gyújtotta fel a székházat, mert már tudta, hogy megvan az új hely. „Ha ez így lett volna, akkor legalább kötöttünk volna biztosítást, de még az sem volt” – hangsúlyozta. Hozzátette: most mindenki arról beszél, hogy az első akciót lengyelek követték el, s egyre inkább elsikkad, hogy a második, sokkal súlyosabb következményekkel járó provokációt a kelet-ukrajnai frontokat megjárt ukrán tisztek hajtották végre, állítólag ugyancsak orosz megbízásra.

A KMKSZ-elnök szerint függetlenül attól, hogy kik állnak a merényletek hátterében, azok aligha történtek volna meg, ha az ukrán médiumok és politikusok nem folytatnának már két éve magyarellenes kampányt. „Ennek már megvan az eredménye: a legújabb közvélemény-kutatás szerint például Oroszország mögött Magyarország a második leginkább ellenségesnek tartott állam Ukrajnában. Ilyen eredmény korábban sohasem született. És az is aggasztó, hogy folytatódik a magyarországi támogatásokat szétosztó szervezet, az Egán Ede Alapítvány ellen szeparatizmus vádjával indított eljárás, s továbbra is oktalanul zaklatják a határon a kárpátaljai magyar közéleti szereplőket” – panaszolta Brenzovics.

Az ungvári és beregszászi magyarok attól tartanak, hogy március közepére újabb feszültség alakulhat ki. Az 1848-as magyarországi forradalom kitörésének emléknapja az utóbbi években többször is verbális összetűzéshez vezetett. Most pedig tovább élezi a helyzetet, hogy kerek évfordulója lesz annak, hogy 1939 márciusában előbb kikiáltották Kárpát-Ukrajna függetlenségét, majd a magyar csapatok megszállták és annektálták az akkor Csehszlovákiához tartozó területet.

Az is további feszültség forrása lehet, hogy miközben a kijevi törvényhozás a már megszületett magyar–ukrán elvi egyezség ellenére sem módosította a kisebbségi oktatást korlátozó törvényt, már a parlament előtt van a nyelvtörvény is, amely a magyar nemzeti közösség szerint tovább rontaná a helyzetüket. „A cél a kisebbségi nyelvek kiszorítása a közéletből, vagy rosszabb esetben a kisebbségek fokozatos felszámolása” – mondta a tervezetről Brenzovics László.

Választásra választás

Nehéz év elé néz Ukrajna, ahol márciusban elnök-, október végén pedig parlamenti választást rendeznek. Az Oroszország által 2014-ben megcsonkított ország – Moszkva annektálta a Krímet, és támogatta a két kelet-ukrajnai megyében szakadár köztársaságot létrehozott felkelőket – már hónapok óta kampányüzemmódban működik. A legnépszerűbb jelöltnek – Julija Timosenko volt kormányfőnek – is csak húszszázalékos támogatottságot mérnek a közvélemény-kutatók, a jelenlegi államfő, Petro Porosenko 6-8 százalékon áll. Az ukránok politikusokból való kiábrándultságát mutatja, hogy jelenleg többen voksolnának a népszerű komikusra, Volodimir Zelenszkijre, mint a regnáló elnökre. A döntés így mindenképpen az áprilisi második körre marad, s tovább bonyolítja a helyzetet, hogy valamennyi indulónak – a kívülálló Zelenszkijt leszámítva – viszonylag magas az elutasítottsági mutatója. Az új államfő legitimitását gyengíti majd, hogy súlyos gondok vannak a választói névjegyzékekkel: a legutóbbi, 2001-es népszámlálás szerint az országnak 48 millió polgára van, ám a valós szám jelenleg inkább negyvenmillió körül lehet. Milliók élnek ugyanis az elcsatolt Krímben, illetve a szakadárok kezén lévő luhanszki és donyecki területeken, s ugyancsak milliók költöztek el az utóbbi években az 1991-ben függetlenné vált egykori szovjet tagállamból. A névjegyzékek nem, vagy csak alig követik a változásokat, s a politológusok szerint az állami adminisztráció támogatását élvező Porosenko így sokkal több vokshoz juthat majd, mint amennyit valóban neki szánnak a választók. Akárki nyeri is meg a tavaszi csörtét, a kampány folytatódni fog. Az őszi parlamenti választást már most az elnökválasztás harmadik fordulójaként tartják számon, hiszen Ukrajnában az elnök csak akkor lehet erős, ha a mögötte lévő párt vagy koalíció a törvényhozásban is erős. A két választási kampányt nem a visszafogott eszközök jellemzik. Julija Timosenko ellenfelei például már meg is találták azt az egyik ellenzéki pártban politizáló Jurij Timosenkót, aki hajlandó indulni az elnökválasztáson. Mivel az ő monogramja ugyanaz, az őt „kitalálók” abban bíznak, pár ezer kapkodó vagy rosszul tájékozott voksoló majd Jurij, s nem Julija neve mellé teszi a keresztet. A lakosságnak már csak töredékét számláló – a 2001-es cenzus szerint 150 ezres, mára inkább százezresre olvadt – magyar nemzeti közösség pártjai még nem döntötték el, kit támogassanak. A HVG értesülései szerint az ellenzéki pártok sorra látogatják a magyar politikusokat, s azt ígérik, visszavonják a kisebbségeket hátrányosan érintő törvényeket. És a Porosenko mellett állók is üzennek a magyaroknak. „Ennyi figyelmet és befolyást még soha nem kaptak a kárpátaljai magyarok, mint Hennagyij Moszkalj helyi kormányzásának idején. Sőt ez az adminisztráció többször a központi hatalommal is szembeszállt, hogy kiálljon a magyarok érdekei mellett. Ha Porosenko nem győz, akkor Moszkaljnak is mennie kell majd, s a magyaroknak nem lesz jó ellenzékben lenni” – vélekedett Jaroszlav Halasz kormányzóhelyettes.

Az írás a HVG 2019/4. számában jelent meg.