Szerző:
Hvg.hu: A nagyobbik német kormánypárt, a CDU frakcióvezető-helyettese a török katonai offenzívát elítélő uniós határozat magyar megvétózása kapcsán azt mondta, aki nem tud csapatban játszani, az hagyja el az Európai Uniót. Ez a német szövetségi kormány hivatalos álláspontja? Ön milyen tanulságot vont le a magyar kormány vétójából?
Heiko Maas: A végén Magyarország megszavazta az összes EU-határozatot. És abban is hiszek, hogy a magyar lakosság túlnyomó része egy erős és cselekvőképes Európai Unió része szeretne lenni. Nem kell mindig egy véleményen lennünk, de ha az a célunk, hogy az EU-nak szerepe legyen a globális kérdések rendezésében, szükségünk van egy minimális kompromisszumkészségre és a konstruktív megoldásokat kereső akaratra. A 2020-as soros EU-elnökségünk alatt is azért fogunk dolgozni, hogy az EU a szomszédságában és globális szinten is jobban tudja alakítani a folyamatokat.
Hvg.hu: Az új Európai Bizottságba a magyar kormány jelölheti a „második külügyminisztert”, vagyis a szomszédságpolitikáért és EU-bővítésért felelő biztost. Ez az ellenkezője az orbáni Törökország-politika miatti büntetésnek. Ezzel a poszttal csak bátorítják a különutas magyar diplomáciát.
H. M.: Ursula von der Leyen már szeptemberben javaslatot tett a biztosi portfóliók elosztására.
Az új magyar jelölt, Várhelyi Olivér EU-nagykövetként jól kiismeri magát az uniós bővítési és szomszédsági politikával.
A Nyugat-Balkán sikeres integrációjának stratégiai jelentősége van az Európai Unió számára – ebben a pontban egyetértek a magyar kormánnyal, és remélem, hogy a jövendő biztos előbbre viszi az ügyet. Ezen a területen gyorsan kell konkrét előrehaladást elérnünk, és megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat Albániával és Észak-Macedóniával. A regionális megbékélés és együttműködés szempontjából döntő jelentőségű a hiteles csatlakozási perspektíva. És csak így tudjuk fenntartani a nyomást, hogy további reformokat vezessenek be, hogy visszaszoruljon a szervezett bűnözés és a korrupció.
Hvg.hu: Németországon belül sem az Európa-barát erőkkel szimpatizál az Orbán-kormány, hanem az AfD nacionalista tagjaival. Németország miért marad tétlen, amikor a magyar kormánysajtó hazugságokat terjeszt róla?
H. M.: Az egész Európai Unióban hangosabbá váltak a nacionalista hangok – sajnos Németországban is. Szembe kell néznünk EU-szerte ezzel, és ellent kell mondanunk az Európa-ellenes és idegengyűlölő nézeteknek. Én nem félek ettől a vitától, és lehet ezt a vitát nagyon keményen is folytatni. De nem kérdés, hogy ennek során a jogállami normákat – mint pl. a vélemény- és sajtószabadság – minden EU-tagállamban tiszteletben kell tartani. Éppen ezért támogatjuk az EU-bizottságot, hogy a jogállamiságot az EU alapvető elveként óvja.
Hvg.hu: Angela Merkel kancellár augusztusban azt mondta soproni látogatása során, hogy elégedett az uniós források magyar elköltésének módjával. Egyetért ezzel az állítással?
H. M.: Nem a mi feladatunk, hogy megdicsérjünk vagy megszidjunk valakit – és én nem is így értettem a kancellár asszonyt. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy Magyarország immár 15 éve tagja az Európai Uniónak – és ez jót tett az országnak. Az EU azzal a céllal hozta létre a kohéziós alapokat és a strukturális alapokat, hogy erősítse az EU-n belüli konvergenciát. Ezekből a támogatásokból a magyarországi emberek és a magyar gazdaság igencsak profitáltak.
Hvg.hu: Lehet a magyar–német kapcsolatokat a gazdasági együttműködésre szűkíteni? Orbánnak tetszene.
H. M.: Természetesen a Magyarországgal folytatott, rekordszintet elérő gazdasági kapcsolatainkat tovább szeretnénk fejleszteni. De a mi kapcsolatunkban sokkal többről van szó, mint a puszta anyagi érdekekről. Támogatjuk a cserét valamennyi területen, nemcsak a politikusok és vállalkozók között, hanem a civiltársadalmak között is. Csupán néhány héttel ezelőtt nyitottam meg közösen magyar kollégámmal, Szijjártó Péterrel Berlinben a Német-Magyar Ifjúsági Fórumot. Az ez évi fórum a két ország számos fiataljának nyújtott lehetőséget arra, hogy közös európai jövőnk alakításáról beszélgessenek.
Hvg.hu: A menekültelosztásról szóló végtelen vitával nem ért el Németország vagy az Európai Unió mást, minthogy megerősödtek a kelet-európai populisták. Nem gondolja, hogy itt valami nagyon el lett szúrva? Mi lenne a megoldás?
H. M.: Bizonyára Németország sem csinált mindent jól a múltban a menekültekről és migrációról folytatott vita során. De közös külső határaink vannak, és nekem még senki sem tudta meggyőzően elmagyarázni, hogyan lehetne a menekült- és migrációs témát csupán nemzeti szinten, egyedül megoldani. Ezért kell ezt a vitát az EU-ban lefolytatni. Abban egyetértünk, hogy határozottabban kell fellépnünk a menekülést kiváltó okok ellen, oly módon, hogy javítjuk az életkörülményeket a származási országokban.
Azonban az is világos, hogy Németországban van menedékjog, és Németország aláírta a genfi egyezményt. A menekültek védelme az Európai Unió megingathatatlan értékei közé tartozik. És végre már be akarjuk fejezni a Földközi-tengerből kimentett emberek körüli méltatlan huzavonát.
Éppen ezért Franciaországgal, Olaszországgal és Máltával megegyeztünk egy közös eljárásban. De a végén csak összeurópai megoldás lehet, amely a szolidaritáson és a megosztott felelősségen alapul. Remélem, hogy az új EU-Bizottság alatt túl tudunk lépni a véleménykülönbségeken.
Hvg.hu: Kiérdemeltük a megbecsülést, mondják a keleti EU-államok kormányai, és ezzel a lakosság nagy része is egyetért. Ön mit értékel Magyarországban?
H. M.: Beszélhetnék most gulyásról, sörről vagy a termálfürdőkről. De számomra a legnagyobb magyar vívmány mindig is az 1989 őszén megnyert szabadságért vívott harc lesz.
A 30 évvel ezelőtti események, amelyekről épp a napokban emlékezünk meg, a mai napig összekötnek minket – közösen írtunk világtörténelmet.
1989 ősze megmutatta, mire képes Európa, ha közösen állunk ki az eszméinkért. Magyarország hozzájárulása nélkül a fal megnyitása – és később a német majd az európai újraegyesülés – elképzelhetetlen. Mi, németek sosem fogjuk elfelejteni azt, milyen bátorságról tettek tanúbizonyságot a még akkor saját szabadságukért is küzdő magyar emberek.