Szerző:
„Egy filmesnek sosem árt, ha tesztelheti, működik-e még a rugalmassága, a lélekjelenléte” – mondja Szellem rovatunkban Enyedi Ildikó rendező, aki a thesszaloniki filmfesztivál felkérésére filozofikus hangvételű karanténrövidfilmet készített. Tesztelni egyébként sem árt, ezt szintén az ő esete bizonyítja, hiszen minden óvatossága ellenére elkapta a vírust. Vagy a vírus őt, nézőpont kérdése.
Nézőpont kérdése az is, van-e felelőse a vírus terjedésének. Csak akkor van, ha az a kormánypárt politikai érdekeit szolgálja – vonja le a következtetést Magyarország rovatunk szerzője, aki rezignáltan állapítja meg: a főváros úgy készül a korlátozások lazítására, hogy meg van fosztva az érdemi információktól. Azt pedig a Világ rovat mutatja be kellő részletességgel, hogyan enyhítenek a szigoron Nyugat-Európa több országában. Remélhetőleg nem abból a megfontolásból, hogy kiterjesztve folytassák – Falus Ferenc korábbi tiszti főorvos szavaival – azt a három hónapja tartó emberkísérletet, amelyben korántsem önkéntes a részvétel; vagy hogy humán eledelt küldjenek a dél-spanyolországi Playa de Calahondán a part közelében fürdőző négyméteres cápának.
Az áldozattá válásnak is vannak fokozatai, a válság a szegényeket még szegényebbekké teszi – figyelmeztet a Nemzetközi Valutaalap friss elemzése. Öt korábbi járvány gazdasági következményeiből azt szűrte le, hogy
a sebezhető és a képzetlen, iskolázatlan rétegek a fő vesztesek;
még azokban az országokban is nőttek az egyenlőtlenségek, ahol a kormányok igyekeztek azokat mérsékelni. Ezért az IMF egyebek mellett azt javasolja, hogy a mostani járvány során könnyítsék meg a hozzáférést a táppénzhez és a munkanélküli-segélyhez, bővítsék a közmunkaprogramokat, növeljék a személyi jövedelemadó progresszivitását, például átmeneti szolidaritási adó kivetésével. Az IMF által ajánlott terápiából a magyar kormány csak a közmunkaprogram bővítését fontolgatja, Európa legrövidebb idejű álláskeresési támogatásához ragaszkodik, a kétharmados törvénnyel bebetonozott egykulcsos adó pedig igazi tabu. Pedig a gazdasági hatások már most is súlyosak: elszabadultak az élelmiszerárak, leálltak az autógyárak, a BMW a bőséges állami támogatás ellenére elhalasztja debreceni beruházását, a kis- és közepes vállalkozások túlélését szolgáló, kedvezményes kamatozású hitelek körül sok a bizonytalanság, mind a bankok, mind a cégek túlságosan kockázatosnak tartják azokat – derül ki Gazdaság és Trend rovatunkból.
A járvány függönye mögött
a klientúra gyarapítása zavartalanul folyik,
erre hoz bőséges példatárat a Fókuszban rovatunk összeállítása. Közben folytatódik a politikai ellenzék kiszorítása is a közéletből. Egyáltalán, minden ellenségesnek ítélt gondolaté. „Jogunk van megvédeni országunkat, kultúránkat, törvényeinket, hagyományainkat és nemzeti értékeinket” – ezzel az érveléssel utasította el az Országgyűlés kormánypárti többsége a nők elleni erőszak megelőzését, felszámolását szolgáló isztambuli egyezmény ratifikálását, holott azt a magyar kormány 2014-ben még aláírta. A döntés látványos visszalépés a boszorkányüldözés felé, bár az momentán fiktív, és csak a gendertudományok művelőire terjed ki.
„Van egy álmom arról, milyen szép lenne, ha a nők egyenjogúságáért elsősorban a férfiak harcolnának – töpreng Enyedi Ildikó, miközben Füst Milán A feleségem története című remekművét, a féltékeny Störr kapitány történetét viszi filmre. – Nem azért, mert az érdekük, hanem mert az elemi igazságérzetük ezt diktálja, különben kényelmetlenül éreznék magukat.”
Ám ebben az országban azok érzik kényelmetlenül magukat, akik restelkednek a politikai többség „hagyományvédő” határozata miatt.
A szerző a HVG szerkesztője