Szerző:
A hivatalnokok néma tiltakozásként tíz percre letették a tollat 1920. június 4-én, leálltak a villamosok, zúgtak a harangok – olvasható Szellem rovatunk cikkében, amely a száz évvel ezelőtti újságok cikkeiben tallóz. Ezek tanúsága szerint a trianoni békediktátum gyásza – bár csak egyetlen napra – összehozta az egymásra acsarkodó politikai oldalakat. Mintha most is hasonlót látnánk: a kormány visszafogottan emlékezik, és Karácsony Gergely is elrendelte, hogy egy percre álljon meg Budapest. A gesztus hasonló a száz évvel ezelőttihez, de az új emlékmű, a fővárosi és az állami plakátok szimbolikája szakít a harmincas évek irredenta jelképeivel, igaz (nem is annyira rejtve), világossá teszi, hogy felejteni egy évszázad után sem szabad. Kérdés, hogy „az ellenzék és szellemi holdudvara egy részének ellenséges, értetlen és indulatos méltatlankodása” – ahogy Vásárhelyi Mária fogalmazott Facebook-oldalán – mennyire gyengíti a főpolgármester bázisát. Fischer Ádám karmester mindenesetre nincs elájulva az ötlettől, Magyarország rovatunknak adott interjújában nem spórol a provokatív kijelentésekkel; szerinte a mai magyar kormány hálát adhatna Trianonért, mert az teremtette meg a nemzetiségileg homogén országot, amire menekültellenes politikája épül, ezért
a gyásza hazug.
A járvány lecsengésének eufóriájában a hatalomnak most épp nincs szüksége a menekültekre.
A jövő évi költségvetésből – melyet Gazdaság rovatunk elemez – pedig az derül ki, hogy nemcsak a koronavírust, hanem a gazdasági válságot is maga mögött hagyhatja az ország már a következő évben. 4,8 százalékos bővüléssel számol a kormány, és ügyesen bűvészkedik azzal, hogy álcázza, milyen csekély összeget szán valójában gazdaságélénkítő kiadásokra. Bizonyára a Macron és Merkel által tervezett, összesen 500 milliárd eurós alapból Magyarországnak jutó 8 milliárd eurónyi segély is jól jön majd. Világ rovatunk cikkéből kiderül, hogy ez
az elképzelés erősítené az integrációt is,
hiszen az Európai Bizottság bocsátaná ki a kötvényeket, sőt uniós szintű adókat is tervez. A Gazdaság rovatunk által ismertetett külföldi befektetések októberi szabályozásának is lesz ilyen hatása. A szabadkereskedelemre felesküdött tagállamok ez alapján sikeresebben tudnak védekezni például a kínai felvásárlások ellen. Orbán ezen cinikusan még csavarna is egyet, és – olasz mintára – egy füst alatt az uniós tőkebefektetéseket is kontroll alá vonná.
Gyerekes játszmák mindezek ahhoz képes, ami a napokban az Egyesült Államokban történik, mely a tomboló koronavírusnál is súlyosabb járvánnyal, a rasszizmussal néz szembe – ahogy George Clooney fogalmazott. Címlapsztorink bemutatja, hogyan függ össze a pandémia trumpi félrekezelése a brutális rendőri intézkedés közben meghalt afroamerikai férfi, George Floyd halálát követő, néhol erőszakba torkolló, egész Amerikát elborító tiltakozó hullámmal. A járvány a feketék között az átlagosnál sokkal nagyobb arányban szedte áldozatait, ahogy a gazdasági hatásai is durvábban érintették őket, brutálisan felszínre hozva az országot szétszakító szociális igazságtalanságokat. Trump pedig már-már polgárháborús állapotokig élezi a politikai, etnikai, társadalmi megosztottságot. Kérdés, hozhat-e választási győzelmet számára a demokrácia megcsúfolása? Ha igen, mi lesz a következménye a tengerentúlon, és mit tanul belőle a mi kis Trumpunk? Akinek a felhatalmazási törvény annyira megtetszett, hogy bár visszavonja, a keze ügyében marad.
A szerző a HVG szerkesztője