Szerző:
Vajon milyen nemzetbiztonsági és szakmai kritériumoknak kellett megfelelnie Kaleta Gábornak a perui nagyköveti poszt betöltéséhez? Tippelünk: korán reggel érkezik a disznóvágásra, netán saját kezűleg koncolja fel a röfit, és vacsoráig még gyorsan összeszerel egy sublótot? Alkalmas. Vagy történetesen székesfehérvári kötődésű, egyházi gimnáziumba járt és katolikus egyetemen végzett erőszakon? Az Isten is Mária országának diplomáciai képviseletére teremtette. Az pedig még a
legszentebb életű káderekkel is előfordul, hogy megkísérti őket az ördög.
Arról meg végképp senki sem tehet, hogy a sátánfajzatnak is a sok a kedvenc száma, így 19 ezer gyermekpornó-felvétel csáberejével kísértett. Bár Orbán Viktor és a Fidesz vezetői most legszívesebben el is vitetnék az ördöggel Kaletát, Fókuszban összeállításunkból kiviláglik, hogy leginkább az enyhe ítélet miatti verbális lincselésbe szálltak be. Beígérték ugyan a jogszabályok szigorítását, továbbra sincs azonban magyarázat arra, miért csempészték haza suttyomban a bűnözőt, miért titkosították az ügyet, miért nem tudható, hogy Kaleta maga is töltött-e fel gyermekerőszak-felvételeket, fizetett-e értük, netán kereskedett is velük.
Az ocsmány Kaleta-ügy után kifejezetten megnyugtató volt hallani, hogy Orbán szerint a magyar férfiember archetípusa a gazda. Lehet persze, hogy gazdagot akart mondani, csak elharapta a szó végét, mindenesetre a két fogalmat elég ravaszul keveri. Címlapsztorinkban rámutatunk, hogy miközben saját táborának a budapestit hamarosan utolérő falusi életminőségről szónokol, az uniós büdzséből
Magyarország szegénységi bizonyítványát lobogtatva követel több pénzt,
és vétóval zsarol arra az esetre, ha az EU jogállami kritériumokhoz kötné a támogatások folyósítását. De nem csak az uniós alkukból látszik, hogy a fideszes archetípusok nagyon szeretik a hazájukat némi készpénzre váltani. Gazdaság rovatunkból például kiderül, hogy miközben a kormány az Airbnb-szabályozás szigorítására készül – persze az önkormányzatokra osztva a rossz rendőr szerepét –, Tiborcz István üzletet szimatol a piacra kerülő belvárosi lakások felvásárlásában csakúgy, mint a kormány által 5 százalékos áfával kedvezményezett rozsdaövezetek fejlesztésében. Cégvilág rovatunkban is bemutatunk egy vadonatúj Tiborcz-céget, valamint Mészáros Lőrinc új kínai–magyar vegyesvállalatát, amely a Budapest–Belgrád vasúthoz szállít vasat és fémeket. És persze Orbán „Több Balaton, kevesebb Adria!” szlogenje is inkább a tópartot elfoglaló Mészáros bankszámlájáról szól, cikkünkből kirajzolódik ugyanis, hogy a balatoni önkormányzatok a csőd szélén egyensúlyoznak a járvány okozta károk, a kormányzati elvonások és az állami segítség elmaradása miatt.
A nemzeti tudat határozza meg a lét az Akadémián és Debrecenben is – mindkettőről Magyarország rovatunkban olvashatnak. A tudós testület új elnöke „a nemzet tanácsadója” szerepkörben véli megtalálni a megtépázott szervezet identitását, Debrecenbe pedig a nemzet vagy épp a nemzeti ellenállás fővárosa titulusok jegyében ömlenek a kormányzati milliárdok. Még a nagyerdei strandra is több, mint a Lánchíd felújítására.
„Apatikus és ijesztően konzervatív a debreceni szellem” – idézzük Ady több mint egy évszázaddal ezelőtt írt megállapítását a „zsíros városról”, ahonnan el is menekült Nagyváradra. Több mint lehangoló, mennyire rímel erre a Portré rovatunkban megszólaló, 81 éves Bak Imre festőművész válasza a művészeti oktatás friss einstandolását feszegető kérdés kapcsán: „Sajnos van olyan helyzet, amikor csak a menekülés marad.”
A szerző a HVG felelős szerkesztője