Szerző:
Ki emlékszik manapság arra, hogy tucatnyi évvel ezelőtt, amikor a globális pénzügyi válság elérte Magyarországot, és előbb Gyurcsány Ferenc, majd Bajnai Gordon kormánya igyekezett minden forint közkiadást megfogni, a Fidesz vezetői felszólították a párt által uralt önkormányzatokat, hogy hozzanak előre fejlesztéseket, vegyenek föl hiteleket, adósodjanak el. A biztatás nemcsak cinikus volt, hanem, mint később kiderült, bennfentes is: hatalomra kerülve az önkormányzati adósságokat elengedték. Az járt jól, aki hallgatott rájuk. Most viszont, kormányzati pozícióban, ugyanők verik elképesztő adósságba az országot, az önkormányzatokat pedig sanyargatják.
Még nagyobbat változott azóta a fideszesek viszonya az oltáshoz, a vakcinához. A veszélyes H1N1 hónapjaiban Navracsics Tibortól Szijjártó Péteren át Papp Lajos szívsebészig azzal hergelték a híveiket, hogy ők ugyan be nem oltatják magukat. Kórusban szidták a pandémiás tervet, a magyar vakcina – valóban offshore hátterű – gyártóját, a neki juttatott állami támogatást. Szijjártó külön is kifakadt, hogy az oltóanyagról fontos információkat hallgatnak el, ezzel bizonytalanságban tartják az embereket. Ami speciel nem volt igaz, de nagyot szólt. Most Szijjártó a legkülönbözőbb okok miatt gyanakvást keltő kínai és az orosz vakcina fő marketingese, egyúttal fő beszerzője. Éppúgy, mint a lélegeztetőgépeké. Összességében a koronavírus-járványhoz kapcsolódó egészségügyi eszközök beszerzésére a külképviseletek november végéig 469,1 milliárd forintot költöttek. Ez több mint a fele az önkormányzatok összes költségvetési támogatásának.
A lapzárta óráiban elborzasztó nyomás nehezedik az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetre, hogy napokon belül engedélyezze a kínai és az orosz vakcinát. Csak reménykedni lehet, hogy nem hatalmi szóval döntik el, kit mivel oltanak be. A HVG ezen a héten is szemügyre veszi a vakcinák körüli bonyodalmakat és zavaros ügyeket.
A nyomásgyakorláson kívül van történetünk az elnyomásról és a felnyomásról is. Az előbbire példaként Fókuszban rovatunk a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak sorsát mutatja be, akiktől elvették a színpadot, tanáraik egy részét és félévi jegyeiket. „Mintha katonai junta szállta volna meg a művészeti egyetemet” – fűzi hozzá Portré rovatunkban Szász János rendező. A sikerhez segítés jegyében Magyarország rovatunk felvillantja, milyen trónörökösi kegyben részesült Orbán Gáspár, akit a Felház gyülekezettől távozva a világhírű Sandhurst Királyi Katonai Akadémiáig repítettek közpénzen. Apja aligha tart attól, hogy III. Szaíd ománi uralkodó sorsára jut, akinek a fia, Kábusz szintén Sandhurstben végzett, ám később megpuccsolta az apját, majd ötven évig az olajállam uralkodója volt. A kegyeltek körében megemlékezünk – már megint – a Puskás Akadémiáról, miután afféle csúcsakadémiává léptették elő, és Rogán Cecíliáról, aki válása ellenére is élvezi a nagy állami cégek sokmilliós támogatását. Mindkét sztorit a Gazdaság rovat tálalja. Világ rovatunk egyebek
mellett Joe Biden elnöki programját és a német kereszténydemokraták új elnöke, Armin Laschet kancellári esélyeit taglalja. A Szellemben pedig Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője tűnődik: „Az én 70 éves tapasztalatom még nem elég ahhoz, hogy megértsem, mitől borul el időnként az emberek agya, és mitől józanodnak ki.” A HVG kiegészítése: a kijózanodáshoz nem árt a jó memória.
FARKAS ZOLTÁN, szerkesztő