Jakus Ibolya: Made in Dzsungária

Ha Rogán Barbi férjura helyett a Mattel játékgyártó cég konstruálta volna az Orbán-rendszer alternatív valóságát, akkor alighanem fellélegezhetnénk: a napnál is világosabbá válna, hogy az idejétmúlt (politikai) terméknek meg kell változnia, a rózsaszín álomvilágból vissza kell térni a való világba, ahol az agymosottak öntudatra ébrednének, a narancsbőr pedig szalonképesebb lenne a nők combján, mint a macsó politikusok arcán.

Csodák csodájára pontosan ez történt ugyanis a Mattel világhírű játék babájával a róla készült önironikus és társadalomkritikus filmben. Szellem rovatunkban nyomon követhetjük a szőke, dús keblű Barbie-t, amint lapos sarkúban megérkezik a patriarchális valóságba, ahol a nők gyakran lesznek mellrákosok és kopaszok, viszont a legritkább esetben űrhajósok vagy elnökök. Ha pedig valakinek erről bezzeg Novák Katalin jutna eszébe, annak ajánljuk publicisztikánkat arról, hogyan radírozta le a Fidesz kirakati babája Magyarországot a világ nőjogi térképéről.

De hát a magyarok nem Barbielandből jöttek, hanem Dzsungáriából, itt továbbra is minden szép és szeszélyes mágia, ráadásul a jelek szerint mindenki ugyanazt a tudatmódosítót szívja vagy vedeli. Magyarország rovatunk beszámol a tusványosi dzsemboriról, ahol a nőknek rózsaszín TusLányos pólót árulnak, a férfiak a sárga földig isszák le magukat, az innovációs miniszter a magyar őstörténetről delirál, a miniszterelnök pedig egyenesen arról, hogy két nap van az égen. Mindezt a világ erőegyensúlyáról elmélkedve teszi, ócsárolva a Nyugatot, dicsőítve Kínát és hergelve a szomszédos országokat.

Hogy miért vevők folyamatosan tömegek a futóbolondok konteóira és hazugságaira, azon Vélemény rovatunkban élcelődünk, címlapsztorinkban viszont a viccet félretéve mutatjuk be a megtévesztésre épülő spindiktatúrák működését. Ismerős, mégis félelmetes: a magukat demokratáknak maszkírozó spindiktátorok valós népszerűségre alapozzák a rendszerüket, manipulálják a közvéleményt, ellenőrzik a médiát, hiteltelenítik az ellenzéket, kizárólagos céljuk a hatalom, a pénz és a kontroll.

A hatalom anyagi bebetonozását Magyarországon szó szerint kell érteni. Mészáros Lőrinc – Orbán pénztárcája – most épp cementgyárat készül venni a Balkánon, miközben a kormány különadókkal üldözi el a külföldi versenytársakat. Erről bővebben lásd Gazdaság rovatunkat, s ugyanott írunk arról is, hogy a játékosvédelem leple alatt hogyan vándorol a szerencsejátékok tetemes haszna az Orbán-közeli üzletemberekhez. A spindiktatúra exportjában viszont nem ennyire sikeres a kormányfő-prédikátor: a Világ rovatból kiderül, hogy Spanyolországban nem jött össze az áttörés Orbán barátainak, s arról is olvashatnak, hogy Tajvan a fenyegetés dacára sem vizionálja Kínát második napnak az égen.

Miközben a beszélő Barbie-k szókincséből a Mattel száműzte „a matek nehéz” mondatot, Barbárlandben ezt nyugodtan kiegészíthetjük azzal, hogy a szövegértés és a digitális eszközök használata is nehézséget okoz a magyar diákok jelentős hányadának. Az erről szóló felmérést Magyarország rovatunk ismerteti, amiből az is kiderül, hogy a cigány tanulók csaknem kétharmada korai iskolaelhagyó. Egy ritka kivételt Portré rovatunkban mutatunk be Farkas Franciska személyében, aki elmondja, hogy a megosztástól, uszítástól sokszor ordíthatnékja támad, s Orbán felmenőit emlegeti.

Modern kompetenciamérésbe is beillő kérdés, hogy mi a közös Barbie-ban és az atombombában? Szellem rovatunkban a Barbenheimer névre keresztelt filmtandem másik felét, az Oppenheimert is bemutatjuk, amit nem csupán a magyar karakterek és színész miatt érdemes megnézni, hanem hogy beleégjen a tudatunkba: csakis az agresszor megfékezése vezethet el a békéhez, amihez nemcsak atombombára, hanem erkölcsi integritásra és lelkiismeretre is szükség van.

JAKUS IBOLYA

szerkesztő