Jakus Ibolya: Elhúzzák a nátóját

Jól hangzik, de nem valószínű, hogy Bödőcsnek van igaza, aki szerint Orbánnak az a baja a svédekkel, hogy direkt szétszerelve árulják a bútorokat, hiszen maga csúfolódott azzal, hogy az összerakás csak a Karácsony-féléknek okoz gondot. Az sem sanszos, hogy azért gáncsolja Svédország NATO-csatlakozását, mert ők is kekeckedtek, amikor Semjén közlegény helikopterről lövöldözött náluk házi rénszarvasokra.

Eddig a komédia, a tragédia viszont az, hogy ezeknél épeszűbb magyarázatot senki sem adott arra, miért éri meg Orbánnak a NATO gyengítése és a nyugati szövetségi rendszer aláásása. Címlapunkon azért felvillantunk egy kézenfekvő teóriát arra, hogy lehet a kákán szó szerint csomót keresni, cikkünkben pedig sorra vesszük, milyen nemtelen eszközökkel blokkolja a miniszterelnök Ukrajna megsegítését, a közös európai fellépést és a NATO bővítését annak érdekében, hogy a végén ő arassa le a maximális hasznot. A külpolitikai ámokfutás stratégiai hátterébe is betekintést adunk Orbán Balázs Huszárvágás című könyvének ismertetésével, ami recenziónk szerint gyenge kísérlet annak megideologizálására, miért adja el magát Magyarország fillérekért féldiktátoroknak, s miért szúrja hátba szövetségeseit.

A legtöbb normális országban az Ukrajna elleni orosz agresszióból nem azt a következtetést vonták le, hogy Putyinhoz kell dörgölőzni és gyengíteni a közös védelmi rendszert, hanem sok helyen még a sorkatonaság visszaállításának amúgy ijesztő gondolata is felmerült. Világ rovatunk elemzése szerint azonban ennek nincs sem pénzügyi, sem politikai realitása, sem pedig társadalmi támogatottsága. Vagyis a NATO-nak aligha van alternatívája.

Huszárvágásokat – ami Orbán Balázs szerint kreatív merészséget jelent – a magyar gazdaságban is előszeretettel vet be a kormány, legalábbis szerzőnk így minősíti azt a bravúrt, hogy a bankok önként és lelkesen „leakciózzák”, konkrétan nulla kamatfelárral kénytelenek kínálni vállalati hiteleiket. Az így felpörgetni remélt beruházások mellett a fogyasztás is fűti majd a magas nyomású gazdaságot, s interjúalanyunk azzal kecsegtet, hogy az ehhez kilátásba helyezett tartósan magas bérnövekedést nem zabálja majd fel a magas infláció.

Akik a kormányzati hurráoptimizmus dacára borúsan látják az ország és saját háztartásuk helyzetét, nem kapnak igazán karakteres üzeneteket az ellenzéki pártoktól – ezt Magyarország rovatunk cikke állapítja meg, amely szerint az ellenzék az oktatástól az egészségügyig, az áfától az euróig, a NATO-tól az unióig egy sor témában megszorongathatná a kormánypártokat, de minimum felmutathatná, hogy Magyarország nagyobbik része nem az orosz minták szerint gondolkodik. Nem szűkölködik viszont karakteres kijelentésekben a csepeli polgármesterrel közölt interjúnk, ami a helyi fideszes belháborúba enged betekintést. Persze kormányzati körökben alighanem katonai sarzsira jogosító érdem a Németh Szilárdról megfogalmazott állítás, mely szerint a gyilkosság kivételével A Keresztapából ismert számos módszert bevetett egy kuratórium ellehetetlenítéséhez.

Mindez persze egyszerű bugristempó a kínai portréalanyunkat fenyegető retorziókhoz képest. Az álnéven külföldön rejtőzködő, a családjával azok biztonsága érdekében minden kapcsolatot megszakító politikai karikaturista azért alkot, hogy legyen bizonyíték a jövő generációknak a világ igazságtalanságaira, szabadidejében pedig azért néz horrorfilmeket, mert mégsem lehet mindig Putyin vagy Hszi miatt szorongani.

Jakus Ibolya

szerkesztő