Kocsis Györgyi: Álvilágok korszaka

Kocsis Györgyi: Álvilágok korszaka

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Önvallomásában Stefano Bottoni, olasz-magyar történész elismerte, óriásit tévedett, amikor túlzottnak tartotta az új alaptörvény elfogadásakor a megsemmisítő kritikát. A rendszer leírásánál könyvében külön megemlítette, hogy „új típusú, politikai végrehajtóként kezelt köztársasági elnököt” honosított meg a Fidesz, és ilyen Novák Katalin is.

Nehéz reménykedni abban, de azért ne adjuk fel, hogy a történtek után sokan mások is követik az önkritikus belátásban a fent idézett szerzőt. Címlapsztorink részletezi annak a hatalmas közfelháborodást keltő hírnek a hátterét, amelyből nyilvánosságra került, hogy Novák Katalin köztársasági elnök Varga Judit volt igazságügyi miniszterrel – a Fidesz kiszemelt EP-választási listavezetőjével – bűnszövetkezetben kegyelemben részesített egy Felcsút közeli gyermekvédelmi intézményi vezetőt, akit azért ítélt börtönre a bíróság, mert a pedofil főnökét fedezve hazugságra kényszerített egy abuzált gyereket. Tette ezt az államfő aközben, hogy évek óta hol kenetteljes ájtatossággal, máskor ájtatos kenetteljességgel prédikál a családok és a gyermekek védelméről, amihez folyamatosan tercelt Varga is. Szegény Novák Katalint csapdába csalták! – sopánkodnak fideszes körökben. Meglehet – támasztja alá a feltételezést Vélemény-cikkünk szerzője, feltéve a költői kérdést: milyen barlangban vészelték át az elmúlt évtizedet azok, akik nem érzékelték, hogy a köztársasági elnök nem az alaptörvényben lefektetett szabályok szerint végzi a munkáját, hanem a kormánypárt alkalmazottjaként?

„Ez a mostani az álvilágok korszaka. Magyarországon nyakig vagyunk a valóság hatalmi érdekből történő megszépítésében” – summázza lesújtó tapasztalatait új regénye kapcsán a Szellem rovatban megszólaltatott Sándor Iván író. Efféle keserű megcsalatást érezhetnek manapság Dunaújváros lakói. Gazdaság rovatunk összeállítása idézi fel, miként jutott a Dunaferr acélmű tulajdonjogához nagy állami csinnadratta közepette, jelentős magyar állami támogatással, testre szabott jogszabályokkal a számos más európai városban már befuccsolt beruházásaival bíbelődő, sőt csalással és pénzmosással vádolt brit–indiai Liberty cég. Azóta kiderült, hogy a keleti befektető itt sem utazott másra, mint a Dunaferrnek járó uniós szén-dioxid-kvóta megszerzésére, további milliárdokért tartja a markát, az üzemet pedig alig működteti. A hitegetéseknek netán hitelt adó dunaújvárosiaknak érdemes megnézniük Zemlényi Attila költő színdarabját, aki Vasgyári eklógák címmel „városdrámában” dolgozta fel Miskolc felemelkedését és bukását. Egy város identitása tűnt el a helyi vasgyár bezárásával, ami azóta is Miskolc elkapart sebe, se elfelejtődni, se begyógyulni nem tud – fogalmazott a HVG-nek a miskolci lokálpatrióta drámaíró. Holott lehetne kiút a reménytelenségből: Voszka Éva közgazdász szerint a fő baj nem is az, hogy az állam beruházási támogatásokat nyújt – a nemzetközi támogatásversenyből nehéz kimaradni –, hanem az, hogy ezt rossz célokra adja: semmi jele a gazdaság modernizációjának.

Nem, nem állítjuk, hogy másutt minden fenékig tejfel. Világ rovatunk számol be arról, hogy bár Franciaországban sikerült megállítani a gazdatüntetéseket, ennek ára a liberális kormánypárt jobbra húzása, Németországban pedig tömegek tüntetnek ugyan a szélsőjobb térnyerése ellen, ám ez nem menti fel a balközép kormányt a súlyos gazdasági problémák félrekezelése alól. A sokrétű világpolitikai és gazdasági bizonytalanság, a hagyományos pártok „csúszkálása” és a szélsőségek felemelkedése tükröződik majd az európai parlamenti választásokon is – derül ki Magyarország rovatunk elemzéséből. Utóbbi egyebek között azt tárja fel, hogy Orbán Viktor az Ukrajnának nyújtott uniós támogatás elfogadásáért cserébe azt a lehetőséget kapta az olasz kormányfőtől, hogy az EP-választás után a Fidesz csatlakozhat az uniós törvényhozás ötödik legnagyobb frakciójához, annak harmadik legnagyobb erejeként. Győztünk! – örvendezett Orbán az uniós csúcstalálkozót követően. Ő csak tudja.

Kocsis Györgyi

szerkesztő

Hozzászólások