„Van a Direkt36 Orbán-dinasztiáról szóló filmjének egy olyan pillanata, amelyben váratlan módon kétszáz évnyi magyar történelem integet vissza, és szégyeníti meg a történelemhamisító, rongyrázó, dzsentrigőgjétől szédült rezsimet.

Tiborcz István obszesszív szálloda- és ingatlanvásárlási rohamai közepette nyitott egy elitklubot, Botaniq Budai Klub néven. Belépés csak nagyon válogatott rendszerbarát vendégeknek, külön felvételi után. Jelige: falakon belül mindent szabad, teljes diszkréció” – írta szombati Facebook-posztjában a HVG szerzője, Parászka Boróka publicista.

„A nagyon zárt, nagyon elit klub ajtaján számtalan lakat, védi az ide látogatókat a rezsimparanoia. Egy valakit mégis be tud küldeni a Direkt36 rejtett kamerás felvételeket készíteni: egy huszonéves kajla fiatalt, jól szituált amerikai-magyar leszármazottat. Ránézésre nem hajtja más, mint a hámból való féktelen kirúgási vágy és a dorbézolás, valamint az elvárás, hogy mindezt kezeljék nagyon diszkréten. What happens in Tiborcz-land! A klub munkatársa gyanakvás nélkül szélesre tárja a kapukat a fiatalnak, és rögtön be is számol neki mindenről,

amiről a külvilágnak nem kell tudnia: illegális szerencsejáték folyik odabent, rendszeres buli. A nagyon válogatott vendégek maffiásat , hidegháborúsat játszanak, és közben természetesen – vodkát isznak, mi mást?

Miért ilyen közlékenyek Tiborcz emberei az őket lebuktatóval? Mi ez a messziről jött kajla fiatallal szembeni lelkes bizalom? Miért nyílnak ki a zárt kapuk neki?

Mi másért, a mi kis dzsentri világunkban, mint a neve miatt. A fiatalembert, aki előtt a rendszer így leleplezi magát, és akkorát esik pofára, mint a nagykabát – úgy hívják, hogy Bence-Xavier Szechenyi. Széchenyi István leszármazottja.

A rezsim kufárjaiban fel sem merül, hogy az elsíbolt kastélyokkal nem vették meg a magyar arisztokrácia leszármazottjait, hetedíziglen. Hogy az odaérkezőt valójában nem a rongyrázás, nem a rangkórság viszi Tiborcz klubjába az útját, hanem a szakma. Bence Xavier Szechenyi ugyanis fiatal újságíró. Az egyre kiválóbb huszon-harmincéves kollégákat felvonultató újgeneráció tagja.

Szép ez a momentum, már csak ezért is érdemes megnézni a filmet. A cserbenhagyott, elárult magyar reformkor megrázta magát egy pillanatra, és az öreg Széchenyi szelleme egy elegáns mozdulat erejéig beint a rezsimnek” – írja lapunk szerzője.

Az Elios-ügy a Varjúdombi mesék szintjén, és hogy jön mindehhez a HVG filmje Hatvanpusztáról? Mi ennek a Dinasztia-filmnek a múlhatatlan jelentősége? Parászka Boróka teljes írása a Facebookon olvasható.