A magán-munkaközvetítési tevékenységet, vagyis amikor a munkaközvetítést nem munkaügyi központ végzi, a 118/2001. (VI.30.) Korm. rendelet (továbbiakban: rendelet) szabályozza. A rendelet hatálya kiterjed a bel- és külföldi munkák, beleértve a au-pair tevékenység közvetítésére.
A rendelet alapján a munkaközvetítő köteles hirdetményében feltüntetni nyilvántartási számát, így annak alapján bárki ellenőrizheti az illetékes munkaügyi központnál vagy a Foglalkoztatási Hivatalnál, hogy a cég jogosult-e munkaközvetítésre. A nyilvántartásba vételről szóló határozatot a cégnek jól látható helyen kell kifüggesztenie hivatali helyiségében.
A munkaközvetítőnek - még a közvetítést megelőzően - írásban kell tájékoztatnia a munkát keresőt a fogadó ország jogszabályairól, különösen a foglalkoztatással, külföldiek munkavállalásával, valamint az idegenrendészettel kapcsolatos szabályokról (Rendelet 11. § (2)). Ha téves tájékoztatás, vagy a tájékoztatás elmaradása miatt a munkát keresőt kár éri, azért a közvetítőt kártérítési felelősség terheli. Ilyen eset lehet, ha a dolgozó, a közvetítő tájékoztatása ellenére, nem kaphat munkavállalási engedélyt a fogadó országban, és ezzel csak külföldön szembesül.
A munkaközvetítő köteles emellett a munkát keresőt tájékoztatni a felajánlott munkakör főbb sajátosságairól, különösen a foglalkoztatáshoz szükséges képzettségről, gyakorlati időről, a foglalkoztatás helyéről, idejéről, az irányadó munkarendről, munkaidő beosztásról és a várható kereseti lehetőségekről (Rendelet 11. § (1)).
Nagyon fontos, hogy a közvetítő tevékenységéért a munkát keresőtől sem díjat nem kérhet, sem költségtérítést nem igényelhet. Ezt a rendelet kifejezetten megtiltja, ez alól semmilyen kibúvó nincs, így az a közvetítő, aki díjat, vagy költségtérítést igyekszik valamilyen címen kihúzni a munkát keresőtől, jogszabálysértést követ el.
Ha odafigyelünk arra, hogy csak olyan munkaközvetítőt keresünk meg, akit a hatóságok nyilvántartanak, és megkapjuk a megfelelő tájékoztatást a munkáról, valamint a külföldiek munkavégzésére vonatkozó szabályokról, akkor megalapozott döntést hozhatunk arról, hogy elfogadjuk-e a felajánlott munkát. A kellemetlen meglepetések bekövetkeztének esélyét a fentiek betartásával, ha nem is lehet teljesen kizárni, de legalábbis csökkenteni lehet.
dr. Benkő Ferenc
Benkő és Boros Ügyvédi Iroda
A rendelet alapján a munkaközvetítő köteles hirdetményében feltüntetni nyilvántartási számát, így annak alapján bárki ellenőrizheti az illetékes munkaügyi központnál vagy a Foglalkoztatási Hivatalnál, hogy a cég jogosult-e munkaközvetítésre. A nyilvántartásba vételről szóló határozatot a cégnek jól látható helyen kell kifüggesztenie hivatali helyiségében.
A munkaközvetítőnek - még a közvetítést megelőzően - írásban kell tájékoztatnia a munkát keresőt a fogadó ország jogszabályairól, különösen a foglalkoztatással, külföldiek munkavállalásával, valamint az idegenrendészettel kapcsolatos szabályokról (Rendelet 11. § (2)). Ha téves tájékoztatás, vagy a tájékoztatás elmaradása miatt a munkát keresőt kár éri, azért a közvetítőt kártérítési felelősség terheli. Ilyen eset lehet, ha a dolgozó, a közvetítő tájékoztatása ellenére, nem kaphat munkavállalási engedélyt a fogadó országban, és ezzel csak külföldön szembesül.
A munkaközvetítő köteles emellett a munkát keresőt tájékoztatni a felajánlott munkakör főbb sajátosságairól, különösen a foglalkoztatáshoz szükséges képzettségről, gyakorlati időről, a foglalkoztatás helyéről, idejéről, az irányadó munkarendről, munkaidő beosztásról és a várható kereseti lehetőségekről (Rendelet 11. § (1)).
Nagyon fontos, hogy a közvetítő tevékenységéért a munkát keresőtől sem díjat nem kérhet, sem költségtérítést nem igényelhet. Ezt a rendelet kifejezetten megtiltja, ez alól semmilyen kibúvó nincs, így az a közvetítő, aki díjat, vagy költségtérítést igyekszik valamilyen címen kihúzni a munkát keresőtől, jogszabálysértést követ el.
Ha odafigyelünk arra, hogy csak olyan munkaközvetítőt keresünk meg, akit a hatóságok nyilvántartanak, és megkapjuk a megfelelő tájékoztatást a munkáról, valamint a külföldiek munkavégzésére vonatkozó szabályokról, akkor megalapozott döntést hozhatunk arról, hogy elfogadjuk-e a felajánlott munkát. A kellemetlen meglepetések bekövetkeztének esélyét a fentiek betartásával, ha nem is lehet teljesen kizárni, de legalábbis csökkenteni lehet.
dr. Benkő Ferenc
Benkő és Boros Ügyvédi Iroda