A munkaszerződés tekintetében a típuskényszer uralkodó. Ez azt jelenti, hogy a munkavégzés meghatározott sajátosságai esetén a szerződő felek nem választhatják meg a számukra legmegfelelőbb szerződéstípust, csak munkaviszonyt létesíthetnek. Ez a típuskényszer/típusszabadság a kereskedelmi ügynöki szerződés esetében azonban árnyaltabban van szabályozva.
Önállónak az a kereskedelmi ügynök minősül, aki nem munkaviszony alapján végez kereskedelmi ügynöki tevékenységet (2000. évi CXVII. tv.). A törvény definíciója szerinti kereskedelmi ügynöki tevékenység tehát vagy ezen törvénynek megfelelő polgári jogi szerződés vagy munkaszerződés alapján végezhető. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi ügynöki tevékenység esetében a szerződő felek maguk választhatnak: kereskedelmi ügynöki szerződést kötnek, ahol az ügynök - akár fő-, akár melléktevékenységet végez - egyéni vállalkozó, vagy munkaszerződést létesítenek, amely esetben az ügynök mint munkavállaló munkáját szokásosan telephelyen kívül végzi.
Aki tehát önálló kereskedelmi ügynöki tevékenységet folytat, azzal vagy munkaszerződés, vagy olyan polgári jogi szerződés köthető, amelyet a felek a 2000. évi CXVII. törvény hatálya alá rendeltek. Ez a speciális szerződéstípus nagyobb jogvédelmet nyújt, mint a PTK szerinti megbízási vagy vállalkozási szerződés (felmondási idő, bizonyos esetekben a munkavégzés alóli mentesülés). Ezért a felek szolgáltatás vagy áru közvetítése esetén nem köthetnek pl. megbízási szerződést. Nem felel meg viszont a rendeltetésszerű joggyakorlásnak az sem, ha a foglalkoztató ügynöki tevékenységnek nem minősülő munkavégzésre köt önálló kereskedelmi ügynöki szerződést, ezáltal leplezve egy munkaszerződést.
A gépjármű-értékesítő ügynök vállalkozási szerződése csak akkor lesz szabályszerű, ha a szerződésre a felek az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló törvény szabályait alkalmazzák. Ennek hiányában a munkaügyi ellenőrzés vizsgálhatja, hogy a munkavégzés jellege és körülményei között nincsenek-e túlsúlyban a munkaviszony ismérvei. Ezek között önmagában a kötetlen munkaidőnek nincs döntő jelentősége.
Önállónak az a kereskedelmi ügynök minősül, aki nem munkaviszony alapján végez kereskedelmi ügynöki tevékenységet (2000. évi CXVII. tv.). A törvény definíciója szerinti kereskedelmi ügynöki tevékenység tehát vagy ezen törvénynek megfelelő polgári jogi szerződés vagy munkaszerződés alapján végezhető. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi ügynöki tevékenység esetében a szerződő felek maguk választhatnak: kereskedelmi ügynöki szerződést kötnek, ahol az ügynök - akár fő-, akár melléktevékenységet végez - egyéni vállalkozó, vagy munkaszerződést létesítenek, amely esetben az ügynök mint munkavállaló munkáját szokásosan telephelyen kívül végzi.
Aki tehát önálló kereskedelmi ügynöki tevékenységet folytat, azzal vagy munkaszerződés, vagy olyan polgári jogi szerződés köthető, amelyet a felek a 2000. évi CXVII. törvény hatálya alá rendeltek. Ez a speciális szerződéstípus nagyobb jogvédelmet nyújt, mint a PTK szerinti megbízási vagy vállalkozási szerződés (felmondási idő, bizonyos esetekben a munkavégzés alóli mentesülés). Ezért a felek szolgáltatás vagy áru közvetítése esetén nem köthetnek pl. megbízási szerződést. Nem felel meg viszont a rendeltetésszerű joggyakorlásnak az sem, ha a foglalkoztató ügynöki tevékenységnek nem minősülő munkavégzésre köt önálló kereskedelmi ügynöki szerződést, ezáltal leplezve egy munkaszerződést.
A gépjármű-értékesítő ügynök vállalkozási szerződése csak akkor lesz szabályszerű, ha a szerződésre a felek az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló törvény szabályait alkalmazzák. Ennek hiányában a munkaügyi ellenőrzés vizsgálhatja, hogy a munkavégzés jellege és körülményei között nincsenek-e túlsúlyban a munkaviszony ismérvei. Ezek között önmagában a kötetlen munkaidőnek nincs döntő jelentősége.