Eunice Azzani, a nálunk is jól ismert személyzeti tanácsadó multi, a Korn/Ferry International San Francisco-i irodájának vezetője azt vette a fejébe, hogy a megfelelő munkatársak és munkahelyek társításának folyamatából gyökerestül kiírtja a manapság szinte kötelezően használt önéletrajzokat. „I am a head farmer, not a headhunter, because I do not hunt or kill talent” – mondja keresetlen szavakkal, amelyeket talán ekképpen lehetne magyarra átültetni: „Én fejlesztő vagyok, és nem fejvesztő, mert nem vadászok rá, és nem is ölöm meg a tehetséget.” Így aztán Azzani felsővezetőkkel "farmerkedik", de mottójául mégsem valami paraszti bölcsességet választott, hanem az ismert autóversenyzőtől, Mario Andrettitől csent el egy aranyigazságot: Ha ura vagy önmagadnak, akkor elég gyorsan haladsz. Eunice Azzani tekintélyt parancsoló pozíciója ellenére különc, akinek elég eredeti a véleménye ahhoz, hogy érdemes legyen odafigyelni rá.
Szerinte mielőtt valaki megpróbálná becserkészni álmai munkahelyét, nem árt, ha megbizonyosodik róla, hogy mi is ez a feladat valójában, továbbá kanyarít egy történet, amely eljuttatja ebbe a pozícióba. A bölcselet alapja a következő: „A te történeted a kerete a karrierlehetőségeidnek. A történetet ugyanis mély átéléssel lehet előadni. A történet tele lehet érdekességekkel, tanulságokkal, komoly jelentést hordozhat, s ez nem feledhető. Az önéletrajz viszont kifejezetten felejtésre született műfaj, a rezümék a szemétkosárban végzik.”
Azzani emellett javasolja a 4P módszer alkalmazását is, amely segít rendszerezni a legfontosabb mondanivalókat, s meghatározó szerepe lehet a történet kialakításában. A négy P a szenvedélyt (passion), a prioritásokat (priorities), a tervezést (planning) és az állhatatosságot (perseverance) jelképezi.
A szenvedélyről azért fontos beszélni, mert olyan kérdésekre kell választ adni, hogy: Miért éppen ez érdekel? Mi az, amiben eredendően kiemelkedsz? Vajon ez a szenvedély magával hoz egy elképzelést, egy koncepciót, vagy akár egy munkakört is? Ezek a kérdések feltárják az imádni való munkához vezető titkos ösvényt.
A prioritások kérdései a következők: Milyen állapotban van a karriered építése? Mit szeretnél? Készíts egy listát arról, hogy melyek a legfontosabb szempontok számodra egy állás elvállalásakor: a hely, a cég jellege, utazási és telekommunikációs lehetőségek, jövedelem, stb.
A tervezés segít meghatározni önmagadat, mint terméket. Ez a sarokköve a tervezésnek. Le kell írnod a készségeidet, a tapasztalataidat, az erősségeidet, a karrier lehetőségeidet. Azaz fel kell készítened a terméket (önmagadat) arra, hogy piacra kerüljön.
Az állhatatosság egy elképzelés mellett fontos, ha valaki álmai munkáját és nem pusztán a lehetőségek közül a legjobbat keresi. Ha valaki elég állhatatos az elképzeléseiben, akkor képességeit is ennek megfelelően fejleszti, tapasztalatait is ennek megfelelően gyűjti. A karrierlehetőségeit ezáltal szépen felneveli, mint egy kertész vagy farmer, s a megfelelő attitűddel működő szervezetet, amely megfelel a természetes preferenciáinak, nem levadássza, hanem magától értetődően fogja megtalálni.
Azzani szerint ezért legalább is kétféle munkaerő-piac létezik egymás mellett. Az egyik esetében a cégek meghirdetnek egy állást, amelyre meghatározott képességű, tudású és tapasztalatú embert szeretnének találni. A másik piac a lehetőségeké, amely lehetővé teszi a jelölteknek, hogy kutassanak és fejlesszék az „árujukat”, mielőtt egy teljes fronton beindított eladási kampányba kezdenének. Ez az a piac, ahol tesztelni lehet kinek-kinek a saját történetét, sőt ez az ideális terepe egy teljes karrierváltásnak is. „Ha azt szeretnéd, hogy a karriered vibráló és kívánatos legyen, tesztelned kell egy barátokból, kollégákból, valós piaci szereplőkből összeállított fókuszcsoporton. Ez komoly kutatómunkát kíván, amire nem szabad sajnálni az időt” – állítja Azzani. Sőt azt is hozzáteszi, hogy sohasem szabad cv-t küldeni a vállalat személyes megkeresése, azaz a lehetőségek piacán való kapcsolatfelvétel előtt, mert az alkalmat ad az azonnali beskatulyázásra, vagy még rosszabb, ha egy szerencsétlen önéletrajzzal a jelentkező azelőtt kívül kerül a pixisen, hogy azon belül lett volna.
A „fejfarmer” utolsó tanácsa, hogy meg kell küzdeni a félelemmel. Illetve el kell fogadni a csatatéri félelmet, amely nem megbénít, hanem képessé tesz a szükséges kockázatvállalásra. Az egészségtelen félelem (amelytől viszont meg kell szabadulni) sokakat eltántorít attól, hogy az álmaik nyomába szegődjenek, vagy hogy olyan izgalmas dolgokba kezdjenek, amiért boldogan rohannának munkába.
MZ
Szerinte mielőtt valaki megpróbálná becserkészni álmai munkahelyét, nem árt, ha megbizonyosodik róla, hogy mi is ez a feladat valójában, továbbá kanyarít egy történet, amely eljuttatja ebbe a pozícióba. A bölcselet alapja a következő: „A te történeted a kerete a karrierlehetőségeidnek. A történetet ugyanis mély átéléssel lehet előadni. A történet tele lehet érdekességekkel, tanulságokkal, komoly jelentést hordozhat, s ez nem feledhető. Az önéletrajz viszont kifejezetten felejtésre született műfaj, a rezümék a szemétkosárban végzik.”
Azzani emellett javasolja a 4P módszer alkalmazását is, amely segít rendszerezni a legfontosabb mondanivalókat, s meghatározó szerepe lehet a történet kialakításában. A négy P a szenvedélyt (passion), a prioritásokat (priorities), a tervezést (planning) és az állhatatosságot (perseverance) jelképezi.
A szenvedélyről azért fontos beszélni, mert olyan kérdésekre kell választ adni, hogy: Miért éppen ez érdekel? Mi az, amiben eredendően kiemelkedsz? Vajon ez a szenvedély magával hoz egy elképzelést, egy koncepciót, vagy akár egy munkakört is? Ezek a kérdések feltárják az imádni való munkához vezető titkos ösvényt.
A prioritások kérdései a következők: Milyen állapotban van a karriered építése? Mit szeretnél? Készíts egy listát arról, hogy melyek a legfontosabb szempontok számodra egy állás elvállalásakor: a hely, a cég jellege, utazási és telekommunikációs lehetőségek, jövedelem, stb.
A tervezés segít meghatározni önmagadat, mint terméket. Ez a sarokköve a tervezésnek. Le kell írnod a készségeidet, a tapasztalataidat, az erősségeidet, a karrier lehetőségeidet. Azaz fel kell készítened a terméket (önmagadat) arra, hogy piacra kerüljön.
Az állhatatosság egy elképzelés mellett fontos, ha valaki álmai munkáját és nem pusztán a lehetőségek közül a legjobbat keresi. Ha valaki elég állhatatos az elképzeléseiben, akkor képességeit is ennek megfelelően fejleszti, tapasztalatait is ennek megfelelően gyűjti. A karrierlehetőségeit ezáltal szépen felneveli, mint egy kertész vagy farmer, s a megfelelő attitűddel működő szervezetet, amely megfelel a természetes preferenciáinak, nem levadássza, hanem magától értetődően fogja megtalálni.
Azzani szerint ezért legalább is kétféle munkaerő-piac létezik egymás mellett. Az egyik esetében a cégek meghirdetnek egy állást, amelyre meghatározott képességű, tudású és tapasztalatú embert szeretnének találni. A másik piac a lehetőségeké, amely lehetővé teszi a jelölteknek, hogy kutassanak és fejlesszék az „árujukat”, mielőtt egy teljes fronton beindított eladási kampányba kezdenének. Ez az a piac, ahol tesztelni lehet kinek-kinek a saját történetét, sőt ez az ideális terepe egy teljes karrierváltásnak is. „Ha azt szeretnéd, hogy a karriered vibráló és kívánatos legyen, tesztelned kell egy barátokból, kollégákból, valós piaci szereplőkből összeállított fókuszcsoporton. Ez komoly kutatómunkát kíván, amire nem szabad sajnálni az időt” – állítja Azzani. Sőt azt is hozzáteszi, hogy sohasem szabad cv-t küldeni a vállalat személyes megkeresése, azaz a lehetőségek piacán való kapcsolatfelvétel előtt, mert az alkalmat ad az azonnali beskatulyázásra, vagy még rosszabb, ha egy szerencsétlen önéletrajzzal a jelentkező azelőtt kívül kerül a pixisen, hogy azon belül lett volna.
A „fejfarmer” utolsó tanácsa, hogy meg kell küzdeni a félelemmel. Illetve el kell fogadni a csatatéri félelmet, amely nem megbénít, hanem képessé tesz a szükséges kockázatvállalásra. Az egészségtelen félelem (amelytől viszont meg kell szabadulni) sokakat eltántorít attól, hogy az álmaik nyomába szegődjenek, vagy hogy olyan izgalmas dolgokba kezdjenek, amiért boldogan rohannának munkába.
MZ