Németország: szegény nyugdíjasok

Utolsó frissítés:

A német belpolitikát hónapok óta uralja a nyugdíjrendszer reformjáról, a korhatár emeléséről folyó vita, amelynek mellékzöngéjeként a kormány jövőre nemhogy az infláció, de még az átlagbér emelésének mértékével sem növeli a nyugdíjakat.

Az állami nyugdíjbiztosító kasszája üres, a kormányzati tervek éppen azt célozzák, hogy biztosítani lehessen a jövőben nyugdíjba vonulók ellátmányát. Csakhogy már ma is egymilliónál több német nyugdíjas kényszerül arra, hogy jóval 60 éves kora fölött is dolgozzék.



Az érintettek nem önszántukból tértek vissza a munkavállalók közé: időskori nyugdíjuk egyszerűen nem elég a megélhetéshez. A Neue Zürcher Zeitung riportjában megszólaltatott személyek (álnéven) elmondták: 700-800 euró közötti nyugdíjat állapított meg nekik a biztosító, ebből pedig megélni nemigen lehet Németországban, ahol meglehetősen drága dolog a villanyáram, a fűtés, a gáz és az egyéb közüzemi szolgáltatás, nem beszélve a lakbérről. Utóbbiért a bérbeadók – komfortfokozattól és a lakás fekvésétől függően – 4-9 eurót számítanak fel négyzetméterenként. Egy szerény kis lakás bére sem úszható meg tehát 150-200 euró (39000-52000 forint) alatt.



Elfriede Gutsche például egy berlini élelmiszerüzletnek volt a vezetője. A cég 1996-ban csődbe ment, a hálózatot felszámolták, Elfriede akkor 59 éves volt, félévi munkanélküliség után, betöltvén a 60. életévét, megkapta az értesítést a nyugdíjbiztosítótól: 750 euró (195 000 forint) lesz a nyugdíja. Ez roppant kevés Elfriede számára, mivel egyedül él másfél szobás lakásában. A fűtést tavaly korszerűsítette a bérbeadó, ezáltal a havi lakbér 370 euróra (96 000 Ft) emelkedett. Az idős asszony – ha nem akart éhezni – kénytelen volt állás után nézni. Tavaly óta egy fővárosi nagyáruház WC-jében takarít. Hogy mennyiért, azt nem árulhatja el, ám az efféle, szakképesítést nem igénylő állásokban az órabér 5-6 euró között mozog Németországban. A nyugdíj-kiegészítés mindenképpen 400 euró alatt marad, ebben az esetben ugyanis az idős munkavállalót nem terheli tb-járulék.



A német nyugdíjbiztosítók szövetségének adatai szerint tavaly a férfiak átlagos öregségi nyugdíja Nyugat-Németországban 998 euró, keleten 1086 euró volt, a nők esetében 466, illetve 654 euró az átlag. A különbség abból fakad, hogy a keleti országrészben az emberek legtöbbje az NDK-ban is törvényes korhatár, a 65. életév betöltéséig dolgozott, míg nyugaton különböző kedvezmények és kiskapuk kihasználásával az emberek átlagosan már alig 60 évesen nyugállományba vonulnak.



A jelenség másik összetevője, hogy a vállalatok többsége az utóbbi években élt a törvény adta lehetőséggel és a személyügyi problémákat azzal oldotta meg, hogy idősebb alkalmazottait korkedvezménnyel nyugdíjba küldte. Ma már a 60 és 65 év közötti német férfiaknak alig egyharmada található az aktív keresők táborában, a nők körében pedig az arány mindössze 15 százalékos.



A szövetségi kormány, a konzervatív ellenzék és a munkaadók szövetsége egyetért abban, hogy ez így nem mehet tovább. A minimális nyugdíjkorhatárt – amely alatt nem lehet korkedvezménnyel nyugdíjba vonulni – 63 évre akarják emelni, míg a normál korhatárt a jelenlegi 65-ről 67 évre kívánják fölemelni. Ennek előkészítéseként a kormány 32-ről 18 hónapra csökkentette azt az időszakot, amelyen át az 55 éves vagy annál idősebb egyének munkanélküli segélyben részesülhetnek.



Ezzel egyidejűleg megszűnik az a lehetőség, hogy a munkanélküli egyének a 60. életév betöltésekor nyugdíjba mehetnek. Ők 18 havi állástalanság után, 60. életévük betöltéséig, már csak úgynevezett II. fokozatú munkanélküli segélyt kapnak, amelynek mértéke a szociális segélynek felel meg. Ursula Engelen-Kaefer, a DGB szakszervezeti szövetség alelnöke szerint a fenti intézkedések összesen évi 4 milliárd euró jövedelemcsökkenést jelentenek 2,5-3 millió ember számára.



Sokan pórul járnak azok közül is, akiknek életbiztosítási kötvényük van. A kormány új tervei szerint ugyanis az idősebb munkanélküliek csak akkor részesülhetnek a II. fokozatú segélyből, ha előbb felélik a privát életbiztosításukból származó hozamot. Ez annyit tesz, hogy az állástalanok a rendes munkanélküli segély lejárta után kénytelenek felmondani – lejárati idő előtt és jelentős anyagi veszteség árán – magán életbiztosításukat. A II. fokozatú segélyre csak azután jogosultak, ha fölélték a biztosítótól kapott összeget. Ezzel viszont lőttek az öreg napjaikra kötött biztosításnak is.



Diether Döring szociológus-közgazdász, a frankfurti egyetem professzora szerint emiatt Németországban terjedni fog az időskorúakat sújtó szegénység. Számításai szerint már azok is, akik 45 helyett csak 40 szolgálati évvel rendelkeznek, bruttó keresetüknek csupán 34 százalékára számíthatnak nyugdíjként. Tekintettel arra, hogy a vállalatok 60 százalékánál ma már nem találni 50 év fölötti alkalmazottakat, a lakosság nagy része számára merő illúzió még a 40 szolgálati év elérése is. (MTI)