A törvény hatálya nem terjed ki például a családjogi és a hozzátartozók közötti jogviszonyokra, valamint az egyházi jogi személyeknek az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggő jogviszonyaira. A szöveg szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás.
Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport például „valós vagy vélt” neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora vagy vagyoni helyzete miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesül.
A jogszabály több fogalmat definiál, kitér a bizonyítás terhére, s külön megemlít több területet, így a foglalkoztatást, a szociális biztonságot és egészségügyet, a lakhatást, az oktatást és képzést, továbbá az áruk forgalmát és a szolgáltatások igénybevételét. Rendelkezései értelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti például valamely személy vagy csoport „jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve az azon belül létrehozott tagozatban, osztályban vagy csoportban”.
Az egyenlő bánásmód érvényesülésének ellenőrzéséről, s az eljárásról szóló paragrafusok a záró rendelkezések szerint 2005. január 1-jén lépnek hatályba. A jogszabály értelmében az érvényesülést országos hatáskörű közigazgatási szerv ellenőrzi majd. E rendelkezések egyike a kormányt felhatalmazza arra, hogy rendeletben határozza meg a hatóság szervezetére és eljárására vonatkozó részletes szabályokat. A jogszabály végezetül módosuló rendelkezéseket tartalmaz, megjelölve, hogy kitételei nyomán mely törvények mely pontjai változnak. (MTI)