Burány Sándor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter szerint feltétlenül, Bernáth Ildikó fideszes képviselő viszont óva int ettől bennünket. Burány arra hivatkozik, hogy ez tizenkét év óta a legalacsonyabb munkanélküliségi ráta, s számottevően kedvezőbb, mint az Európai Unió 8,8 százalékos átlaga. A miniszter szerint a kedvező tendenciát alátámasztja, hogy a kormányváltás óta több mint 110 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak és 140 ezerrel csökkent az inaktívak száma.
Bernáth Ildikó viszont a minap Szombathelyen bejelentett, több száz embert érintő cipőüzemi elbocsátással illusztrálta a tavaly év végén feltornyosult gyárbezárási hullám folytatódását. Sőt azt is kijelentette, hogy a gazdaságpolitikában sem tapasztalni olyan fordulatot, ami megalapozná ezt az optimizmust. Ezzel szemben a KSH-adatok még a szeptember-november közötti helyzetet jellemezték, s nem az év egészét. Ráadásul a kedvező számokban még benne van a Széchenyi-terv foglalkoztatás-bővítő hatása is. Továbbá a 2004-es költségvetési törvényben is a foglalkoztatottság nulla százalékos növelése, a munkanélküliség stagnálása szerepel, tehát nem is számol a kormány számottevő kedvező változással.
A fentiekből érdemes kivonni a politikusok tettetett ostobaságát. Burány örvendezése éppen olyan álszent, mint Bernáth szkepticizmusa. Lehet ugyanis, hogy a munkanélküliségi ráta alacsony, a foglalkoztatottság pedig magas, de százezrek vannak, akik kikerültek a munkaügyi ellátás rendszeréből, sőt igen sokan már a szociális háló lyukain is átestek (nagyjából eltűntek, szublimálódtak, láthatatlanná váltak a hivatalos szervek számára), s ha legalább mi számolunk velük, már cseppet sem olyan szépek a mutatók. Ugyanakkor a múlt ködébe vesző Széchenyi-tervre hivatkozni a javuló foglalkoztatási eredmények láttán enyhén szólva meglepő. Mint ahogy az sem mond túl sokat, hogy a büdzsében nem terveztek javuló foglalkoztatást. Feltehetően ugyanis Magyarország versenyképességét nem az fogja javítani, ha többen vállalnak munkát, hanem ha átalakul a foglalkoztatás szerkezete, s mind több olyan munkahely jön létre, amely magasabb hozzáadott értéket képes termelni. Mert így nő a GDP.
Hát így állunk az öt és fél százalékkal. Hallgatjuk a politikusok lamentálását. Aztán megvonjuk a vállunkat: na és akkor mi van?! A sarki hajléktalantól nem vesszük meg a Fedél nélkült, de a mindenesetre a műanyagpohárba dobott húszas mellé még pár jó szót is mondunk: ne aggódj, öreg! Neked is lesz munkád. Javul a foglalkoztatás!
S a mínusz tíz fok alig gőzölög a szánk sarkában.
Bernáth Ildikó viszont a minap Szombathelyen bejelentett, több száz embert érintő cipőüzemi elbocsátással illusztrálta a tavaly év végén feltornyosult gyárbezárási hullám folytatódását. Sőt azt is kijelentette, hogy a gazdaságpolitikában sem tapasztalni olyan fordulatot, ami megalapozná ezt az optimizmust. Ezzel szemben a KSH-adatok még a szeptember-november közötti helyzetet jellemezték, s nem az év egészét. Ráadásul a kedvező számokban még benne van a Széchenyi-terv foglalkoztatás-bővítő hatása is. Továbbá a 2004-es költségvetési törvényben is a foglalkoztatottság nulla százalékos növelése, a munkanélküliség stagnálása szerepel, tehát nem is számol a kormány számottevő kedvező változással.
A fentiekből érdemes kivonni a politikusok tettetett ostobaságát. Burány örvendezése éppen olyan álszent, mint Bernáth szkepticizmusa. Lehet ugyanis, hogy a munkanélküliségi ráta alacsony, a foglalkoztatottság pedig magas, de százezrek vannak, akik kikerültek a munkaügyi ellátás rendszeréből, sőt igen sokan már a szociális háló lyukain is átestek (nagyjából eltűntek, szublimálódtak, láthatatlanná váltak a hivatalos szervek számára), s ha legalább mi számolunk velük, már cseppet sem olyan szépek a mutatók. Ugyanakkor a múlt ködébe vesző Széchenyi-tervre hivatkozni a javuló foglalkoztatási eredmények láttán enyhén szólva meglepő. Mint ahogy az sem mond túl sokat, hogy a büdzsében nem terveztek javuló foglalkoztatást. Feltehetően ugyanis Magyarország versenyképességét nem az fogja javítani, ha többen vállalnak munkát, hanem ha átalakul a foglalkoztatás szerkezete, s mind több olyan munkahely jön létre, amely magasabb hozzáadott értéket képes termelni. Mert így nő a GDP.
Hát így állunk az öt és fél százalékkal. Hallgatjuk a politikusok lamentálását. Aztán megvonjuk a vállunkat: na és akkor mi van?! A sarki hajléktalantól nem vesszük meg a Fedél nélkült, de a mindenesetre a műanyagpohárba dobott húszas mellé még pár jó szót is mondunk: ne aggódj, öreg! Neked is lesz munkád. Javul a foglalkoztatás!
S a mínusz tíz fok alig gőzölög a szánk sarkában.