Az Európai Unió előtt álló stratégiai feladatok címet viselő felmérésben a VKI mellett a Jogtudományi, a Politikatudományi, valamint a Történettudományi Intézet munkatársai vettek részt. A programot azzal a céllal indították, hogy reális képet alakítsanak ki az unió fejlődési irányáról, a csatlakozási folyamatról és azon belül Magyarország lehetőségeiről az integrációt követően.
Rácz Margit elmondta, hogy a kontinens közössége egy bizonytalan kimenetelű recessziós folyamat végéhez ért, amelynek következtében Európa versenyképessége az Egyesült Államokkal szemben alulmaradt. Ezekre a folyamatokra, amelyek szavai szerint megfosztották az uniót a növekedés esélyétől, az egyes tagállamok nemzetgazdasági szintű válaszokat adnak, ezért jelenleg a nemzeti gazdaságok versenye zajlik Európában.
A kutató elmondta azt is, hogy az unió 2000-ben Lisszabonban kitűzött célja, hogy 2010-re a világ legsikeresebb régiójává váljon, nem biztos, hogy teljesül. A program feléhez közeledve ugyanis megállapítható, hogy a reformokból alig valósult meg valami.
Galló Béla, a Politikatudományi Intézet kutatója arról beszélt, hogy a bővítés hatására a tagállamok közötti koalíciókötések lehetősége és kényszere megnő. Szerinte Európa mindig akkor fejlődött, amikor a nagy tagországok nemzeti érdekei konszenzusra jutottak. De mostanában a nagyobb államok törekvései gyakran ez ellen hatnak, s a most belépett országok is „inkább egymás ellen próbáltak csatlakozni”.
Galló kijelentette, hogy a folyamatosan változó Európában, ezért mindig vizsgálni kell az egyes koalíciókötési lehetőségeket. Szerinte a csatlakozott országoknak a szakszervezetek erősítésében, azaz a munkaadói, munkavállalói oldal párbeszédének fejlesztésében vannak még jelentős lemaradásai. Magyarország számára elkerülhetetlen a közigazgatás átalakítása és a regionális rendszer kiépítése is.
Ferenczy Endre, a Jogtudományi Intézet munkatársa arról beszélt, hogy a csatlakozási szerződésünk életbe lépésével Magyarország lehetőségei megnövekedtek. Kiemelte, hogy az ország a lakosságához képest az uniós döntéshozatalban felülreprezentált. (MTI)
Rácz Margit elmondta, hogy a kontinens közössége egy bizonytalan kimenetelű recessziós folyamat végéhez ért, amelynek következtében Európa versenyképessége az Egyesült Államokkal szemben alulmaradt. Ezekre a folyamatokra, amelyek szavai szerint megfosztották az uniót a növekedés esélyétől, az egyes tagállamok nemzetgazdasági szintű válaszokat adnak, ezért jelenleg a nemzeti gazdaságok versenye zajlik Európában.
A kutató elmondta azt is, hogy az unió 2000-ben Lisszabonban kitűzött célja, hogy 2010-re a világ legsikeresebb régiójává váljon, nem biztos, hogy teljesül. A program feléhez közeledve ugyanis megállapítható, hogy a reformokból alig valósult meg valami.
Galló Béla, a Politikatudományi Intézet kutatója arról beszélt, hogy a bővítés hatására a tagállamok közötti koalíciókötések lehetősége és kényszere megnő. Szerinte Európa mindig akkor fejlődött, amikor a nagy tagországok nemzeti érdekei konszenzusra jutottak. De mostanában a nagyobb államok törekvései gyakran ez ellen hatnak, s a most belépett országok is „inkább egymás ellen próbáltak csatlakozni”.
Galló kijelentette, hogy a folyamatosan változó Európában, ezért mindig vizsgálni kell az egyes koalíciókötési lehetőségeket. Szerinte a csatlakozott országoknak a szakszervezetek erősítésében, azaz a munkaadói, munkavállalói oldal párbeszédének fejlesztésében vannak még jelentős lemaradásai. Magyarország számára elkerülhetetlen a közigazgatás átalakítása és a regionális rendszer kiépítése is.
Ferenczy Endre, a Jogtudományi Intézet munkatársa arról beszélt, hogy a csatlakozási szerződésünk életbe lépésével Magyarország lehetőségei megnövekedtek. Kiemelte, hogy az ország a lakosságához képest az uniós döntéshozatalban felülreprezentált. (MTI)