Informális beszélgetések, avagy sima út az új álláshoz

Utolsó frissítés:

Sok munkavállaló számára a következő potenciális munkahelyeken tett informálódó látogatások nem tűnnek egyenes dolognak. Sokan pedig attól félnek, hogy ha kitudódnak felfedező útjaik, azt a jelenlegi munkaadójuk rossznéven venné. Pedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a szakemberek, akik e módon folyamatosan továbbszövik kapcsolati hálójukat gond, és erkölcsi megbicsaklás nélkül képesek elhelyezkedni.

Az informálódó beszélgetések éppen olyanok, mint a flört. Mindenki úgy tesz, mintha nem a szexről, illetve ez esetben egy új állásról lenne szó, csupán az érdeklődés vezetné, amikor találkozót kér. A felfedező utak igen fontos részét képezik a hálózatépítésnek – a következő állások javarészét nem a fejvadászok, sem az álláshirdetések révén találják meg, hanem a személyes kapcsolatok által –, s mindenki tudja, hogy a céljuk a potenciális munkaadók felmérése, ami senkinek sincs ellenére.



Ennek a társasjátéknak azonban megvannak az íratlan, de kemény szabályai. A legfontosabb, hogy a találkozó megszervezésekor soha, de soha sem szabad indokként felhozni, hogy új állásra van szükséged. Az esetek nyolcvan százalékában a megkérdezett emberek odáig vannak, hogy segíthetnek. Először is, mert ők is ismerik a hálózatépítés jelentőségét. A személyes kapcsolatok pedig mindig kétoldalúak: én megismerlek téged, te megismersz engem. Másfelől – bár szokás mindinkább elidegenedett világról beszélni – az egyik ember még mindig szeret segíteni a másikon. A többiek meg egyébként sem állnának szóba csak úgy egy idegennel.



A másikodik szabály szerint egy villanásnyi időre sem bukkanhat fel e látogatások során a kunyeráló vagy kéregető mentalitás. Nincs olyan munkaadó, aki azért alkalmazna valakit, mert annak égető szüksége volna egy állásra. Kizárólag azért veszik a fizetési listára, mert ettől ilyen vagy olyan hasznot vagy új értékeket remélnek, különféle problémáik megoldását várják, és válaszolhatnak a szervezetet érő kihívásokra. Így a felfedező interjúknak nem céljuk az azonnali állásszerzés. A látókörbe kerülés a fontos, hiszen ha egy munkaadónak nincs is az adott pillanatban szüksége rád, az nem jelenti, hogy ez nem változik meg akár pár hónap alatt. Sőt nem jelenti azt sem, hogy a cég ne hozna lére egy új pozíciót azután, hogy találkozott veled. Ha jól működnek a hálózati kapcsolatok, úgy megfelelő csillagállásnál megjelenik majd az a lehetőség, amelyet érdemes lesz kihasználni.



A következő szabály szerint a személyes benyomások mindig sokkal jobbak, mint a papírról vagy a telefonon szerzett impressziók. Mivel az önéletrajzokból nehéz kihámozni, hogy egy-egy szakember mennyit ér valójában, vagy – ami a vezetők esetében szinte a legfontosabb alkalmazási szempont – a személyiség és a kulturális háttér megfelel-e, illeszkedik-e a munkaadó elképzeléseihez. Ez különösen igaz ötven év feletti szakemberek esetében.



Az informálódási játék fontos szabálya, hogy lehetőleg elsőre el kell érni, hogy időpontot, de legalább is a beszélgetés lehetőségére vonatkozó ígéretet adjanak. Mivel a cégvezetők általában elfoglalt emberek, s igen nehéz kizökkenteni őket a megszokott teendőikből, vagy felkelteni az érdeklődésüket, általában szükség van valakire, aki közbenjár náluk egy beszélgetés érdekében. A közös ismerősök e dologban igen hasznos szolgálatokat tehetnek. Nem csak azzal, hogy összehozzák a találkozót, hanem azzal is, hogy azonnal felfestik protezsáltjuk sajátos vonásait, beszélhetnek képzettségéről, szakmai tapasztalatairól, ambícióiról, kapcsolati köreiről.



Hasznos összeállítani a felfedezésre érdemes cégek névsorát, s szisztematikusan keresni velük a kapcsolatot. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy csak olyan munkaadót szabad megkeresni, amelyikről biztosan tudható, hogy a képzettségedet, tapasztalataidat, kapcsolataidat jól tudja hasznosítani. Ezután érdemes összeszedni mintegy fél percre elegendő telefonon közölhető mondanivalót, amely tartalmazza a jelentkezés célját, a megismerendő információk körét, illetve annak kifejezését, hogy a személyes találkozó lehetőséget adna a harmonikus együttműködés esélyeinek felmérésére is. Mivel a bemutatkozó telefonnál valamennyi szónak súlya van, érdemes minden hangot patikamérlegen kimérni. Ha már létrejött a találkozó, annak végén mindig érdemes megkérdezni, hogy kik azok az emberek a cégnél, akikkel még érdemes volna beszélni (ezzel is szélesíthető a kapcsolati kör), illetve megemlíteni, hogy a tapasztalataidról beszámolsz majd a közbenjáró közös ismerősnek is, s alkalomadtán visszajelentkezel, hogy benyomásaidat ismertetesd. Ez lehetőséget arra, hogy a személyes kontaktus fennmaradhasson.



Az itt leírtak esetleg azt a benyomást kelthetik, hogy az agresszív hálózatépítők kellemetlen személyek. Az utolsó és legfontosabb szabály éppen ezért, hogy sohasem szabad átlépni azt a határt, ahonnan az érdeklődés már tolakodásnak számít. A muszájból fogadott vendégek ellenszenvet ébresztenek maguk iránt, még akkor is, ha az adott cégnek éppen rájuk volna szüksége. De e határokon belül szabad a mozgás. Különösen a HR-menedzserek és azok a vezetők fogadnak szívesen potenciális alkalmazottakat, akik egy-egy részleg irányításáért felelősek, s fontos számukra, hogy kikkel dolgoznak együtt. E találkozások során alakítják ki ők maguk is azt a „munkaerőkészletet”, amelyből meríthetnek szükség esetén.



MZ