Ezekhez az eredményekhez a tagállamoknak sajátságos nemzeti helyzetüket figyelembe véve kell hozzájárulniuk a dokumentum szerint. A hazai Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervhez készített számítások szerint a 2003-as 57 százalékos foglalkoztatási ráta 2010-re 63 százalékra javítható. Ez annyit jelent, hogy a munkaképes lakosság ilyen aránya foglalkoztatott.
Az európai foglalkoztatási irányelvek alapja, hogy a teljes foglalkoztatást a termelékenység javításával, a társadalmi befogadás erősítésével együtt valósítsák meg a tagállamok. Ezt a célt szolgálják a speciális irányelvek.
Ezek szerint a tagállamok aktív és a munkanélküliség elkerülésére irányuló intézkedéseket dolgoznak ki, valósítanak meg. Garantálják például, hogy minden álláskereső segítséget kapjon, többek között az egyéni szükségletei felmérésében, tanácsadási szolgáltatások révén, álláskeresési támogatással és személyre szabott cselekvési terv formájában. Az egyéni szükségletek felmérése alapján hatékony és eredményes szolgáltatásokat kell kínálni az álláskeresőknek, javítva foglalkoztathatóságukat, beilleszkedési esélyeiket.
Az irányelv szerint a tagállamoknak valamennyi munkanélkülinek fel kell ajánlani valamilyen aktív eszközt, így például a képzést, átképzést, munkatapasztalat-szerzést, álláskeresési segítségnyújtást, munkalehetőséget, mielőtt a munkanélküliség időtartama elérné a pályakezdők esetén a fél évet, a nem pályakezdőknél az egy évet.
A tagállamok ezért megerősítik a munkaerő-piaci szervezeteiket, elsősorban az állami foglalkoztatási szolgálatokat, s elérik a munkaerő-piaci programok hatásosságának és hatékonyságának rendszeres vizsgálatát, értékelését.
Irányelvek foglalkoznak az új munkahelyek létrehozásának elősegítésével, a vállalkozások ez irányú ösztönzésével, az alkalmazkodóképesség, a mobilitás javításával. Irányelv vonatkozik az oktatási, képzési, átképzési kérdésekkel, a munkaerőkínálattal, az inaktívak számának csökkentésével, az esélyegyenlőséggel, a hátrányos helyzetűekkel, a munkavállalás ösztönzésével. Az egyik irányelv a be nem jelentett állások legalizálásának lehetőségeivel foglalkozik, egy másik a regionális különbségek mérséklésével. A magyar akcióterv is e célokat veszi figyelembe. (MTI)
Az európai foglalkoztatási irányelvek alapja, hogy a teljes foglalkoztatást a termelékenység javításával, a társadalmi befogadás erősítésével együtt valósítsák meg a tagállamok. Ezt a célt szolgálják a speciális irányelvek.
Ezek szerint a tagállamok aktív és a munkanélküliség elkerülésére irányuló intézkedéseket dolgoznak ki, valósítanak meg. Garantálják például, hogy minden álláskereső segítséget kapjon, többek között az egyéni szükségletei felmérésében, tanácsadási szolgáltatások révén, álláskeresési támogatással és személyre szabott cselekvési terv formájában. Az egyéni szükségletek felmérése alapján hatékony és eredményes szolgáltatásokat kell kínálni az álláskeresőknek, javítva foglalkoztathatóságukat, beilleszkedési esélyeiket.
Az irányelv szerint a tagállamoknak valamennyi munkanélkülinek fel kell ajánlani valamilyen aktív eszközt, így például a képzést, átképzést, munkatapasztalat-szerzést, álláskeresési segítségnyújtást, munkalehetőséget, mielőtt a munkanélküliség időtartama elérné a pályakezdők esetén a fél évet, a nem pályakezdőknél az egy évet.
A tagállamok ezért megerősítik a munkaerő-piaci szervezeteiket, elsősorban az állami foglalkoztatási szolgálatokat, s elérik a munkaerő-piaci programok hatásosságának és hatékonyságának rendszeres vizsgálatát, értékelését.
Irányelvek foglalkoznak az új munkahelyek létrehozásának elősegítésével, a vállalkozások ez irányú ösztönzésével, az alkalmazkodóképesség, a mobilitás javításával. Irányelv vonatkozik az oktatási, képzési, átképzési kérdésekkel, a munkaerőkínálattal, az inaktívak számának csökkentésével, az esélyegyenlőséggel, a hátrányos helyzetűekkel, a munkavállalás ösztönzésével. Az egyik irányelv a be nem jelentett állások legalizálásának lehetőségeivel foglalkozik, egy másik a regionális különbségek mérséklésével. A magyar akcióterv is e célokat veszi figyelembe. (MTI)