Mint arról az amerikai sajtó beszámolt, az állatvilág Pató Páljainak tartott csimpánzokkal folytatott laboratóriumi kísérletek során kiderült, hogy az állatok az agyukba fecskendezett speciális anyagok hatására szuper hatékony munkásokká váltak. A Los Angeles Times cikke szerint a csimpánzokat egy olyan számítógépes játékba vonták be, amely gyümölcslé-cseppekkel jutalmazta őket, jelét sem mutatták a lógásra való hajlamuknak, ráadásul nem csak fáradhatatlanul, hanem sokkal kevesebb hibával is dolgoztak.
De a növekvő hatékonyságnak megvolt az ára: a kutatók által átmenetileg elnyomott gén nélkül a majmok elveszítették az érzéküket a munka és a jutalom közötti egyensúly megteremtésére, s kényszert éreztek a munka folytatására – derült ki az amerikai Nemzeti Mentalhigiénés Intézet közleményéből.
Emiatt a kísérleti állatok keményebben dolgoztak, pedig akárcsak az emberek, amúgy hajlamosak lettek volna tologatni a feladataikat. A gén kiütése figyelemreméltó változást váltott ki a majmok munkaetikájában. Mint sokaknak közülünk, a majmok munkaintenzitása is csökken a kezdeti lendülethez képest, ha csak egy távoli cél áll előttük. De sokkal hatékonyabban dolgoznak – és kevés hibát vétenek –, ha közelebbi célokat tűznek eléjük és még jutalmazzák is őket. De a kezelt kísérleti állatok anélkül is keményen dolgoztak tovább, hogy bármilyen jelét kapták volna a közelgő jutalmazásnak. Így mindaddig, amíg a „lustaság” gén el volt nyomva ezt a magatartást tanúsították. Majd tíz hét után, amikor a kezelést befejezték, a csimpánzok lassan visszatértek a szokásos motiváció nélküli önmagukhoz.
A kutatók szerint a mostani eredmények elvezethetnek egy sor – a munkához és a jutalmazáshoz kapcsolódó – mentális rendellenesség kezeléséhez. Mániákus emberek például akkor is dolgoznak, ha nem jutalmazzák a tevékenységüket, vagy a díjazás inszignifikáns a tevékenységükkel kapcsolatban. Depresszió esetén például nincs annyi munka, amely elegendőnek látszik a díjazáshoz. A megszállott-megrögzött rendellenességben szenvedőknél pedig a díjazás sohasem látszik úgy, hogy elegendő lenne. E kórok kezelésében fennálló túlgyógyszerezési veszély csökkentésére a mostani eredmények szintén reményt jelentenek.
De a növekvő hatékonyságnak megvolt az ára: a kutatók által átmenetileg elnyomott gén nélkül a majmok elveszítették az érzéküket a munka és a jutalom közötti egyensúly megteremtésére, s kényszert éreztek a munka folytatására – derült ki az amerikai Nemzeti Mentalhigiénés Intézet közleményéből.
Emiatt a kísérleti állatok keményebben dolgoztak, pedig akárcsak az emberek, amúgy hajlamosak lettek volna tologatni a feladataikat. A gén kiütése figyelemreméltó változást váltott ki a majmok munkaetikájában. Mint sokaknak közülünk, a majmok munkaintenzitása is csökken a kezdeti lendülethez képest, ha csak egy távoli cél áll előttük. De sokkal hatékonyabban dolgoznak – és kevés hibát vétenek –, ha közelebbi célokat tűznek eléjük és még jutalmazzák is őket. De a kezelt kísérleti állatok anélkül is keményen dolgoztak tovább, hogy bármilyen jelét kapták volna a közelgő jutalmazásnak. Így mindaddig, amíg a „lustaság” gén el volt nyomva ezt a magatartást tanúsították. Majd tíz hét után, amikor a kezelést befejezték, a csimpánzok lassan visszatértek a szokásos motiváció nélküli önmagukhoz.
A kutatók szerint a mostani eredmények elvezethetnek egy sor – a munkához és a jutalmazáshoz kapcsolódó – mentális rendellenesség kezeléséhez. Mániákus emberek például akkor is dolgoznak, ha nem jutalmazzák a tevékenységüket, vagy a díjazás inszignifikáns a tevékenységükkel kapcsolatban. Depresszió esetén például nincs annyi munka, amely elegendőnek látszik a díjazáshoz. A megszállott-megrögzött rendellenességben szenvedőknél pedig a díjazás sohasem látszik úgy, hogy elegendő lenne. E kórok kezelésében fennálló túlgyógyszerezési veszély csökkentésére a mostani eredmények szintén reményt jelentenek.