A szövetség sirámai nem újak – Karl Heinz Däke elnök szinte minden évben hasonló szemrehányással illeti a mindenkori szövetségi és tartományi kormányokat –, ám a karaván (azaz a pazarlás) zavartalanul halad tovább. Ennek egyik oka a bonyolult német adórendszer, amely számos kiskaput hagy nyitva az ügyeskedők előtt – s azok többnyire meg is találják a lehetőségét, hogy kibújjanak a társadalommal szembeni fizetési kötelezettségük alól. Egy német napilap nemrég példákat sorolt fel arra, miként lehet teljesen legálisan orránál fogva vezetni az adóhivatalt és a társadalombiztosítást, fizetés helyett megfejni az államot.
A szociális segély a végső menedéke mindazoknak, akik a társadalom lecsúszottjainak számítanak. A törvény értelmében azonban jogosult e segélyre a milliomos papa leánya is, ha gyermeket szült s azt egyedül neveli. Lakbérpótlék is megilleti a leányanyát, még akkor is, ha a kedves papánál lakik – hivatalosan persze mint „albérlő”. A jog szerint mivel nincs a láthatáron „fizető apa”, az anya jogosult az alanyi jogon járó szociális segélyre. Családtagjai nem kötelesek gondoskodni az ő és gyermeke eltartásáról, noha anyagilag nyilván képesek lennének erre.
Másik példa: egy havi bruttó 5000 eurót kereső szakmunkás bérházakat örököl, tele pontosan fizető bérlőkkel. Az ingatlanok tehermentesek, így emberünk havi jövedelme tetemesen megugrik a lakbéreknek köszönhetően. Emiatt ezentúl csak napi 4 órában dolgozik a gyárban. Megteheti, hisz így is sokkal több pénzt visz haza, mint előtte. A munkaidő lerövidítése következtében a tb-járuléka is fele akkorára zsugorodik, mint az örökség előtt. A járulékot ugyanis kizárólag a munkával szerzett jövedelemből vonják le a betegbiztosító- és nyugdíjpénztárak.
Németországban a teljesítmény szerinti adózás elve érvényesül. Ez alól azonban könnyű kibújni. Egy jól menő magánrendelőt fenntartó orvos, akinek évi jövedelme akár 900 ezer euró is lehet, minden további nélkül 30 százalékkal le tudja faragni adóját. Ehhez először is belép ingatlanbefektetési alapokba és hajózási társaságokba, ahol nagylelkű adójóváírásra nyílik lehetőség. Ezután vásárol egy öröklakást, amelyet kiad egy ismerősének, akitől viszont az orvos bérel egy másik lakást. Mint bérbeadók mind a ketten leírhatják adójukból a lakbérre és a lakás felújítására költött összeget.
Az ifjúság támogatását rögzítő törvény lehetővé teszi, hogy a tehetősek csemetéi drága iskolákba járjanak. Egy építési vállalkozó, akinek havi jövedelme mintegy 7000 euró volt, a fiát havi 2000 euróba kerülő iskolába íratta be. Egy baráti orvos igazolást adott arról, hogy a csemete „tanulási és koncentrációs nehézségekkel" küszködik. Ennek birtokában az apa a „lelki fogyatékosságra” hivatkozva kérvényezte az ifjúsági tárcánál az iskoláztatási költségek megtérítését. A vonatkozó törvény betűje szerint a család jövedelmétől függetlenül minden olyan gyermeket megillet a „beilleszkedési támogatás”, akit lelki sérülés fenyeget. Az állam tehát fizet, miközben a vállalkozó papa még családi pótlékra is jogosult. (Panoráma)
A szociális segély a végső menedéke mindazoknak, akik a társadalom lecsúszottjainak számítanak. A törvény értelmében azonban jogosult e segélyre a milliomos papa leánya is, ha gyermeket szült s azt egyedül neveli. Lakbérpótlék is megilleti a leányanyát, még akkor is, ha a kedves papánál lakik – hivatalosan persze mint „albérlő”. A jog szerint mivel nincs a láthatáron „fizető apa”, az anya jogosult az alanyi jogon járó szociális segélyre. Családtagjai nem kötelesek gondoskodni az ő és gyermeke eltartásáról, noha anyagilag nyilván képesek lennének erre.
Másik példa: egy havi bruttó 5000 eurót kereső szakmunkás bérházakat örököl, tele pontosan fizető bérlőkkel. Az ingatlanok tehermentesek, így emberünk havi jövedelme tetemesen megugrik a lakbéreknek köszönhetően. Emiatt ezentúl csak napi 4 órában dolgozik a gyárban. Megteheti, hisz így is sokkal több pénzt visz haza, mint előtte. A munkaidő lerövidítése következtében a tb-járuléka is fele akkorára zsugorodik, mint az örökség előtt. A járulékot ugyanis kizárólag a munkával szerzett jövedelemből vonják le a betegbiztosító- és nyugdíjpénztárak.
Németországban a teljesítmény szerinti adózás elve érvényesül. Ez alól azonban könnyű kibújni. Egy jól menő magánrendelőt fenntartó orvos, akinek évi jövedelme akár 900 ezer euró is lehet, minden további nélkül 30 százalékkal le tudja faragni adóját. Ehhez először is belép ingatlanbefektetési alapokba és hajózási társaságokba, ahol nagylelkű adójóváírásra nyílik lehetőség. Ezután vásárol egy öröklakást, amelyet kiad egy ismerősének, akitől viszont az orvos bérel egy másik lakást. Mint bérbeadók mind a ketten leírhatják adójukból a lakbérre és a lakás felújítására költött összeget.
Az ifjúság támogatását rögzítő törvény lehetővé teszi, hogy a tehetősek csemetéi drága iskolákba járjanak. Egy építési vállalkozó, akinek havi jövedelme mintegy 7000 euró volt, a fiát havi 2000 euróba kerülő iskolába íratta be. Egy baráti orvos igazolást adott arról, hogy a csemete „tanulási és koncentrációs nehézségekkel" küszködik. Ennek birtokában az apa a „lelki fogyatékosságra” hivatkozva kérvényezte az ifjúsági tárcánál az iskoláztatási költségek megtérítését. A vonatkozó törvény betűje szerint a család jövedelmétől függetlenül minden olyan gyermeket megillet a „beilleszkedési támogatás”, akit lelki sérülés fenyeget. Az állam tehát fizet, miközben a vállalkozó papa még családi pótlékra is jogosult. (Panoráma)