A rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint július végéig összesen mintegy 62700 külföldi munkavállaló volt jelen a magyar munkaerőpiacon, 14 ezerrel több, mint a múlt év végén. A külföldiek nyolcvan százaléka, mintegy ötvenezer fő, EU-n kívüli harmadik országból érkezett; mintegy kétezer fő korábbi EU-tagállamból és 5400-an a Magyarországgal májusban együtt csatlakozó országokból regisztráltatta magát.
A külföldi munkavállalók közül a legtöbben, 35500-an Romániából jöttek. Az innen érkezett munkavállalók száma emelkedett a legnagyobb mértékben, hétezer fővel, a múlt év végéhez viszonyítva. A második helyen, mintegy 9300 fővel az Ukrajnából származó magyarországi munkavállalók szerepelnek, esetükben a növekedés a múlt év végéhez viszonyítva 1700 fő. A Magyarországgal együtt az EU-hoz csatlakozott országok: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Szlovénia esetében a munkavállaláshoz engedélyre ugyan nincs szükség, ám regisztrációra igen. Az EU-csatlakozás után ezen országokból érkezett összesen 5400 munkavállaló mintegy 95 százaléka Szlovákiából érkezett; ők nagyobbrészt Komárom-Esztergom, illetve Győr-Moson-Sopron megyében a szlovák-magyar határhoz közel vállalnak munkát. A szlovák munkavállalókat elsősorban a Suzuki, a Nokia, az Audi és a Philips foglalkoztatja olyan munkakörökben, amelyekben hiány van Magyarországon.
Iván Gábor, a Külügyminisztérium főcsoportfőnöke emlékeztetett arra, hogy a csatlakozási szerződésben a jelenlegi tagállamok legfeljebb hét évre korlátozhatják a magyar munkaerő piacra jutását. Az átmeneti időszak lehetőséget nyújt a régi EU-tagállamoknak arra, hogy a csatlakozást követő első két évben nemzeti szabályozásukat alkalmazzák. Ennek megfelelően a munkaerőpiac teljes megnyitása mellett döntött az Egyesült Királyság, Írország és Svédország, míg a többi tagállam továbbra is engedélyhez köti a munkavállalást. Az EU-csatlakozást követő hónapok tapasztalatai alapján elmondható, hogy a régi tagállamok egyikében sem bizonyultak alaposnak a kelet-európai munkavállalók tömeges beáramlásával kapcsolatos félelmek, mivel a munkavállalási céllal érkezők száma jóval elmaradt a prognosztizálttól.
Az új EU-tagállamokból a régebbiekbe érkező munkavállalók között a lengyel és litván állampolgárok száma a legnagyobb. A magyar munkavállalók számában ugyan enyhe növekedés tapasztalható a május 1. előtti időszakhoz viszonyítva, ám számuk továbbra sem jelentős. Írországban mintegy ötszázra, Nagy-Britanniában hatszázra, Svédországban nyolcvanra, Finnországban 62-re, Hollandiában 420-ra, Németországban 1900-ra, Olaszországban 1048-ra becsülik a magyar munkavállalók számát.
A külföldi munkavállalók közül a legtöbben, 35500-an Romániából jöttek. Az innen érkezett munkavállalók száma emelkedett a legnagyobb mértékben, hétezer fővel, a múlt év végéhez viszonyítva. A második helyen, mintegy 9300 fővel az Ukrajnából származó magyarországi munkavállalók szerepelnek, esetükben a növekedés a múlt év végéhez viszonyítva 1700 fő. A Magyarországgal együtt az EU-hoz csatlakozott országok: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Szlovénia esetében a munkavállaláshoz engedélyre ugyan nincs szükség, ám regisztrációra igen. Az EU-csatlakozás után ezen országokból érkezett összesen 5400 munkavállaló mintegy 95 százaléka Szlovákiából érkezett; ők nagyobbrészt Komárom-Esztergom, illetve Győr-Moson-Sopron megyében a szlovák-magyar határhoz közel vállalnak munkát. A szlovák munkavállalókat elsősorban a Suzuki, a Nokia, az Audi és a Philips foglalkoztatja olyan munkakörökben, amelyekben hiány van Magyarországon.
Iván Gábor, a Külügyminisztérium főcsoportfőnöke emlékeztetett arra, hogy a csatlakozási szerződésben a jelenlegi tagállamok legfeljebb hét évre korlátozhatják a magyar munkaerő piacra jutását. Az átmeneti időszak lehetőséget nyújt a régi EU-tagállamoknak arra, hogy a csatlakozást követő első két évben nemzeti szabályozásukat alkalmazzák. Ennek megfelelően a munkaerőpiac teljes megnyitása mellett döntött az Egyesült Királyság, Írország és Svédország, míg a többi tagállam továbbra is engedélyhez köti a munkavállalást. Az EU-csatlakozást követő hónapok tapasztalatai alapján elmondható, hogy a régi tagállamok egyikében sem bizonyultak alaposnak a kelet-európai munkavállalók tömeges beáramlásával kapcsolatos félelmek, mivel a munkavállalási céllal érkezők száma jóval elmaradt a prognosztizálttól.
Az új EU-tagállamokból a régebbiekbe érkező munkavállalók között a lengyel és litván állampolgárok száma a legnagyobb. A magyar munkavállalók számában ugyan enyhe növekedés tapasztalható a május 1. előtti időszakhoz viszonyítva, ám számuk továbbra sem jelentős. Írországban mintegy ötszázra, Nagy-Britanniában hatszázra, Svédországban nyolcvanra, Finnországban 62-re, Hollandiában 420-ra, Németországban 1900-ra, Olaszországban 1048-ra becsülik a magyar munkavállalók számát.