Az első és legfontosabb, hogy a kiszemelt állásra való jelentkezés esetén pontosan kell követni a megadott jelentkezési formulákat. Ez azért fontos, mert a munkáltatónak vélhetőleg az összes kért információra szüksége lesz az elbírálási folyamat során, emellett a pontosan benyújtott jelentkezés elárulja a jelöltről, hogy mennyire tud együttműködni, illetve utasításokat követni. A megfelelően kitöltött dokumentumok jelzik, hogy az érdeklődő nem próbál sumákolni, megkerülni a rendszert, s lehet számítani rá.
Szintén elengedhetetlen a nyelvtanilag és helyesírásilag pontos önéletrajz, motivációs levél benyújtása, hiszen aki még arra sem vette az időt, hogy tüzetesen átnézze és kijavítsa ezeket a papírjait, attól aligha lehet elvárni, hogy munkája során is százszázalékos teljesítményt nyújtson, s odafigyeljen, hogy a rábízott feladatokat tökéletesen végezze el. Sok esetben a helyesírási hibáktól hemzsegő önéletrajz az első ránézés után a papírkosárba kerül, ugyanis ez egyfajta szűrő, amelyen csak azok juthatnak át, akik legalább az állásinterjúra jól felkészülnek.
Mindig fel kell tüntetni az elvárt fizetési igényt is, ugyanis sok álláskereső gondolja úgy, hogy egy hatásos szakmai önéletrajztól a munkáltatók elalélnak, s onnantól már semmi más nem érdekli őket, csak, hogy az illető jelentkezőt bármi áron is, de a céghez csábítsák. Azonban még a legnagyobb vállalatoknak sincsenek aranykészleteik a megfelelő munkaerő megfizetésére, így jó, ha már egyből jelezzük a kiszemelt cégnek, hogy mire számítunk a fizetés tekintetében.
A motivációs levél esetében roppant kínos tud lenni, ha érződik a szövegezésen, hogy afféle sablon-levél, amelyben csak az aktuális cég nevét kell átírni.
Érdemes egy kis időt szánni rá, s részletesen kitérni arra, hogy az új munkahely által jelentett kihívásokat a jelentkező milyen képességei vagy tulajdonságai segítenek megoldani. A szakmai önéletrajz mellett ez a dokumentum nyújt lehetőséget a pályázónak arra, hogy kitűnjön a tömegből, s maradandó nyomot hagyjon a személyzetisekben.
Ha nem folyamatos munkát végzett a jelölt az aktuális állásra való jelentkezés előtt, érdemes feltüntetni, hogy két munkahely között miből tartotta fenn magát, illetve, hogy mivel foglalkozott. Ez nagyon fontos, ugyanis ellenkező esetben a felvételiztetők azt gondolhatják, hogy valamilyen probléma van a jelölttel, s emiatt nem kapott munkát a szóban forgó időszakokban. Emellett a megbízhatatlanság látszatát kelti.
Az állásra való jelentkezés során szerénytelenül ki kell hangsúlyozni, milyen érdemeket halmozott fel az álláskereső korábbi munkája során. A munkáltatót nem érdekli, hogy mit csinált egészen pontosan korábbi munkahelyén, azonban biztos, hogy megakad a szeme olyan adatokon, mint például háromszori előléptetés, vagy a cég értékesítésének 120 százalékkal való fellendítése. Ezek hiányában a munkaadó azon fog gondolkodni, hogy vajon mit tud az illető jelentkező, amitől jobban megéri őt felvenni, mint bárki mást.
Kerülni kell az olyan helyzetet, amikor a jelentkező túl-, vagy alulképzett a kiszemelt álláshoz képest. Ez ugyanis vagy azt jelenti, hogy túlzott anyagi elvárásai lesznek, vagy azt, hogy az önéletrajzában nem feltétlenül a valós tények szerepelnek. Ha ez a gyanú felmerül, akkor a jelentkezés a már említett papírkosárban végzi majd az útját.
Óvatosan kell bánni a különcségekkel. Az álláskeresők szeretnének valamilyen módon különlegessé válni a jelentkezési lapjukon, azonban gyakran pont ellenkező hatást érhet el. A felesleges jópofáskodás ritkán vezet eredményre. Legyen inkább száraz hangvételű, tárgyilagos a jelentkező hangvétele, s fáradt poénok helyett próbáljon személyisége érdekes oldalaival kitűnni.
Bármekkora is a késztetés, nem szabad berontani az ügyvezető igazgatóhoz a jelentkezéssel. Ez ugyanis azt a látszatot kelti, hogy nem bízik abban, hogy a személyzetis jónak fogja ítélni a benyújtott papírjait. Emellett az első jótanácsnál említett problémát is érinti, nevezetesen, hogy a jelölt nem követi a megadott jelentkezési procedúrát. Az ilyen jelentkezéseket a vezetők egyébként is általában visszajuttatják a HR-osztályra, akik majd összeállítják az összes benyújtott papírból a lehetséges jelöltek listáját.
Szintén elengedhetetlen a nyelvtanilag és helyesírásilag pontos önéletrajz, motivációs levél benyújtása, hiszen aki még arra sem vette az időt, hogy tüzetesen átnézze és kijavítsa ezeket a papírjait, attól aligha lehet elvárni, hogy munkája során is százszázalékos teljesítményt nyújtson, s odafigyeljen, hogy a rábízott feladatokat tökéletesen végezze el. Sok esetben a helyesírási hibáktól hemzsegő önéletrajz az első ránézés után a papírkosárba kerül, ugyanis ez egyfajta szűrő, amelyen csak azok juthatnak át, akik legalább az állásinterjúra jól felkészülnek.
Mindig fel kell tüntetni az elvárt fizetési igényt is, ugyanis sok álláskereső gondolja úgy, hogy egy hatásos szakmai önéletrajztól a munkáltatók elalélnak, s onnantól már semmi más nem érdekli őket, csak, hogy az illető jelentkezőt bármi áron is, de a céghez csábítsák. Azonban még a legnagyobb vállalatoknak sincsenek aranykészleteik a megfelelő munkaerő megfizetésére, így jó, ha már egyből jelezzük a kiszemelt cégnek, hogy mire számítunk a fizetés tekintetében.
A motivációs levél esetében roppant kínos tud lenni, ha érződik a szövegezésen, hogy afféle sablon-levél, amelyben csak az aktuális cég nevét kell átírni.
Érdemes egy kis időt szánni rá, s részletesen kitérni arra, hogy az új munkahely által jelentett kihívásokat a jelentkező milyen képességei vagy tulajdonságai segítenek megoldani. A szakmai önéletrajz mellett ez a dokumentum nyújt lehetőséget a pályázónak arra, hogy kitűnjön a tömegből, s maradandó nyomot hagyjon a személyzetisekben.
Ha nem folyamatos munkát végzett a jelölt az aktuális állásra való jelentkezés előtt, érdemes feltüntetni, hogy két munkahely között miből tartotta fenn magát, illetve, hogy mivel foglalkozott. Ez nagyon fontos, ugyanis ellenkező esetben a felvételiztetők azt gondolhatják, hogy valamilyen probléma van a jelölttel, s emiatt nem kapott munkát a szóban forgó időszakokban. Emellett a megbízhatatlanság látszatát kelti.
Az állásra való jelentkezés során szerénytelenül ki kell hangsúlyozni, milyen érdemeket halmozott fel az álláskereső korábbi munkája során. A munkáltatót nem érdekli, hogy mit csinált egészen pontosan korábbi munkahelyén, azonban biztos, hogy megakad a szeme olyan adatokon, mint például háromszori előléptetés, vagy a cég értékesítésének 120 százalékkal való fellendítése. Ezek hiányában a munkaadó azon fog gondolkodni, hogy vajon mit tud az illető jelentkező, amitől jobban megéri őt felvenni, mint bárki mást.
Kerülni kell az olyan helyzetet, amikor a jelentkező túl-, vagy alulképzett a kiszemelt álláshoz képest. Ez ugyanis vagy azt jelenti, hogy túlzott anyagi elvárásai lesznek, vagy azt, hogy az önéletrajzában nem feltétlenül a valós tények szerepelnek. Ha ez a gyanú felmerül, akkor a jelentkezés a már említett papírkosárban végzi majd az útját.
Óvatosan kell bánni a különcségekkel. Az álláskeresők szeretnének valamilyen módon különlegessé válni a jelentkezési lapjukon, azonban gyakran pont ellenkező hatást érhet el. A felesleges jópofáskodás ritkán vezet eredményre. Legyen inkább száraz hangvételű, tárgyilagos a jelentkező hangvétele, s fáradt poénok helyett próbáljon személyisége érdekes oldalaival kitűnni.
Bármekkora is a késztetés, nem szabad berontani az ügyvezető igazgatóhoz a jelentkezéssel. Ez ugyanis azt a látszatot kelti, hogy nem bízik abban, hogy a személyzetis jónak fogja ítélni a benyújtott papírjait. Emellett az első jótanácsnál említett problémát is érinti, nevezetesen, hogy a jelölt nem követi a megadott jelentkezési procedúrát. Az ilyen jelentkezéseket a vezetők egyébként is általában visszajuttatják a HR-osztályra, akik majd összeállítják az összes benyújtott papírból a lehetséges jelöltek listáját.