Rengeteg jelentkező küld részletes önéletrajzokat és hosszú kísérőleveleket a potenciális munkaadóknak. Ezek a locsogások nem hogy segítenék az elhelyezkedést, hanem olykor egyenesen lerombolják a pályázó esélyeit. Máskor meg olyan korábbi elfoglaltságokat és beosztásokat sorolnak, amelyeket már a világ minden kincséért sem vállalnának el.
Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a munkaadók rengeteg jelentkező bemutatkozó anyagát kénytelenek elolvasni. Így érthető, ha berzenkednek a dagályos, terjedelmes, aprólékos önéletrajzoktól és motivációs levelektől.
A hosszas ömlengés helyett olyan személyes anyagot érdemes összeállítani, amelynek minden szavából kiderül, hogy miféle céljaid elérése érdekében jelentkeztél az adott állásra, illetve amely minden szavával megerősíti a munkaadót abban, hogy eléggé kvalifikált, s más tulajdonságaid alapján is alkalmas vagy a pozíció betöltésére. E meglehetősen közhelyes, mégis igen nehezen elérhető állapot előállításához a legegyszerűbb módszer a következő:
1. Rögzítsd, hogy milyen karriercéljaid vannak.
2. Az önéletrajzot és a motivációs levelet úgy állítsd össze, hogy ezeket a célokat szolgálják.
3. Ez legyen a sorvezetőd akkor is, amikor személyes találkozóra kerül sor a kapcsolattartóddal, vagy állásinterjún kell részt venned.
4. Amikor a munkaadó azt kéri, hogy „beszéljen magáról”, akkor pontosan fejtsd ki, hogy mit tartasz ideális munkának. Ha az előre meghatározott céljaidhoz kötöd a mondanivalódat, az segíteni fog benne, hogy ne kalandozz el, ne adj ki magadról feleslegesen információkat, s arra szorítkozzál, ami a munkaadó számára is lényeges.
5. Sok munkaadó az egyoldalas életrajzokat preferálja függetlenül attól, hogy milyen hosszú és színes karrier áll mögötted. Közöld, hogy mivel foglalkoztál az elmúlt hat-nyolc évben, és semmiképpen se nyúlj vissza régebbre. Kevés olyan HR-menedzser vagy munkahelyi vezető van, akit ennél több is érdekelne. Különösen, ha akkoriban a most szóban forgó feladathoz kisfiú voltál. De ha mégis fontos nekik, akkor majd úgy is megkérdezik.
6. Felesleges pozícióról-pozícióra végigjárnod az egész munkával töltött életedet. Csak annyit mondj meg a munkaadónak, amennyit tudni akar: miért éppen téged alkalmazzanak az adott pozícióra? Ha bármi irreleváns, vagy elterelnék az olvasó figyelmét az imént megfogalmazott lényegről, akkor azt hagyd ki.
7. Ha valamit utáltál a korábbi munkáid során, akkor azt ne sorold fel a tapasztalataid vagy az erősségeid között, mert a munkaadók még képesek alkalmazni valami olyasmire, amihez pedig semmi kedved. Ha pedig kell az állás, akkor az ember hajlamos elfogadni egy rossz ajánlatot is, s tán nem is tudja, hogy jobbat is kaphatott volna.
Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a munkaadók rengeteg jelentkező bemutatkozó anyagát kénytelenek elolvasni. Így érthető, ha berzenkednek a dagályos, terjedelmes, aprólékos önéletrajzoktól és motivációs levelektől.
A hosszas ömlengés helyett olyan személyes anyagot érdemes összeállítani, amelynek minden szavából kiderül, hogy miféle céljaid elérése érdekében jelentkeztél az adott állásra, illetve amely minden szavával megerősíti a munkaadót abban, hogy eléggé kvalifikált, s más tulajdonságaid alapján is alkalmas vagy a pozíció betöltésére. E meglehetősen közhelyes, mégis igen nehezen elérhető állapot előállításához a legegyszerűbb módszer a következő:
1. Rögzítsd, hogy milyen karriercéljaid vannak.
2. Az önéletrajzot és a motivációs levelet úgy állítsd össze, hogy ezeket a célokat szolgálják.
3. Ez legyen a sorvezetőd akkor is, amikor személyes találkozóra kerül sor a kapcsolattartóddal, vagy állásinterjún kell részt venned.
4. Amikor a munkaadó azt kéri, hogy „beszéljen magáról”, akkor pontosan fejtsd ki, hogy mit tartasz ideális munkának. Ha az előre meghatározott céljaidhoz kötöd a mondanivalódat, az segíteni fog benne, hogy ne kalandozz el, ne adj ki magadról feleslegesen információkat, s arra szorítkozzál, ami a munkaadó számára is lényeges.
5. Sok munkaadó az egyoldalas életrajzokat preferálja függetlenül attól, hogy milyen hosszú és színes karrier áll mögötted. Közöld, hogy mivel foglalkoztál az elmúlt hat-nyolc évben, és semmiképpen se nyúlj vissza régebbre. Kevés olyan HR-menedzser vagy munkahelyi vezető van, akit ennél több is érdekelne. Különösen, ha akkoriban a most szóban forgó feladathoz kisfiú voltál. De ha mégis fontos nekik, akkor majd úgy is megkérdezik.
6. Felesleges pozícióról-pozícióra végigjárnod az egész munkával töltött életedet. Csak annyit mondj meg a munkaadónak, amennyit tudni akar: miért éppen téged alkalmazzanak az adott pozícióra? Ha bármi irreleváns, vagy elterelnék az olvasó figyelmét az imént megfogalmazott lényegről, akkor azt hagyd ki.
7. Ha valamit utáltál a korábbi munkáid során, akkor azt ne sorold fel a tapasztalataid vagy az erősségeid között, mert a munkaadók még képesek alkalmazni valami olyasmire, amihez pedig semmi kedved. Ha pedig kell az állás, akkor az ember hajlamos elfogadni egy rossz ajánlatot is, s tán nem is tudja, hogy jobbat is kaphatott volna.