Az ILO statisztikái szerint a gyermekmunka világméretű törvényi tilalma ellenére még mindig minden hatodik (5-17 éves életkor közötti) gyermek dolgozik rendszeresen; azaz a világon ez idő szerint csaknem 250 millió gyermek kényszerül munkát végezni a megélhetéséért. A legtöbbjük éhbérért dolgozik, anyagi és szellemi nyomorban él, megaláztatásoknak, elemi szociális és orvosi ellátás hiányában súlyos betegségeknek van kitéve. Több millió leánygyermek esik a rosszul fizetett házi cselédmunka csapdájába: ezeket a gyermekeket nemcsak a túlmunka fenyegeti, hanem a szexuális erőszak, valamint a gyermekkereskedelem is. A munkára fogott gyermekek több mint fele ázsiai, s hasonlóan rossz a helyzet Afrika Szaharától délre eső részén, ahol minden hatodik kiskorú végez gyermekmunkát.
Becslések szerint több mint nyolcmillió gyermeket rabszolgaként tartanak. A gyermekmunka felszámolása a nemzetközi prostitúcióban és a drogkereskedelemben lenne a legsürgetőbb, mert ezek a gyermekre, a családjára és a társadalomra egyaránt veszélyt jelentenek. A gyermekmunka legrosszabb formáinak felszámolásáról szóló 1999. évi ILO-határozatot eddig mintegy másfél száz ország törvényhozása ratifikálta.
Az ILO a munkaerőpiacon 12 éves kor alatt megjelenő minden gyermeket gyerekmunkásként tart számon. 18 éves kor alatt a heti 14 óra feletti munkavállalást gyermekmunkának tekinti, és a fiatal jövőbeli munkaerő-piaci és életesélyei szempontjából erősen károsnak tartja. A nemzetközi szervezet hosszú távú célja 2015-ig a 14 éves korig kötelező közoktatás elterjesztése.
A gyermekmunka legfőbb oka a szegénység. A hosszú távú megoldást a társadalmi fejlődéshez vezető tartós gazdasági növekedés biztosítja, amely lehetővé teszi a szegénység enyhítését, az oktatás kiterjesztését. Ameddig nincs pénz a legszegényebb családok esetében a kamasz munkáját nélkülözhetővé tevő szociális háló kialakítására, a harmadik világbeli országok aligha hagynak fel az olcsó gyermekmunkások foglalkoztatásával.
A fejlett európai országoknak is komoly gondot jelent a gyermekmunka: az öreg kontinensen csaknem 15 millió kiskorút dolgoztatnak, főként a Földközi-tenger térségének országaiban. Az ILO szerint a gyerekfoglalkoztatás nem mindig tekinthető negatív jelenségnek, hiszen a szülők üzletében való kisegítés, vagy a betakarításban való közreműködés az életre nevelés szerves részének is tekinthető. Viszont a leghatározottabban fel kell lépni a gyermekkereskedelem, a fiatalkorúak szexuális rabszolgamunkája ellen.
Magyarországon már 1839-ben betiltotta az Országgyűlés a gyermekmunkát. A jelenleg 16 éves korig tartó hazai tankötelezettség megfelel az európai és a fejlett országok gyakorlatának.